Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, ami hatalmas átalakuláshoz vezethet a 27 országra zsugorodó közösségben és a szigetországban. A tagságról tartott csütörtöki referendumon a választók 52 százaléka támogatta az EU elhagyását, a Brexitet.
Az Unió történetének példátlan válását két éven belül kell rendeznie Londonnak és Brüsszelnek. A népszavazást kezdeményező, de a bennmaradást támogató David Cameron miniszterelnök belebukott a vereségbe, őszre távozik tisztségéből. A brit példán felbátorodva az euroszkeptikus erők több országban saját referendumot kezdeményeznének az uniós tagságról. Skócia inkább az Egyesült Királyságból távozna, hogy visszatérjen az EU-ba. A politikai zűrzavart pénzpiaci felfordulás kíséri. Sok tőzsde és valuta árfolyama (elsősorban a fonté) hatalmasat zuhant; az elmúlt napot a brókervilág „fekete péntekként” emlegeti.
Példátlan változásra készülhet Európa és Nagy-Britannia azok után, hogy a szigetország választóinak többsége kiszavazta hazáját az EU-ból. Az uniós tagságról tartott – történelmi jelentőségű – népszavazás résztvevőinek 52 százaléka voksolt a közösség elhagyására, a többiek a bennmaradásra.
A Brexitet támogatók győzelme súlyos vereségként érte a referendum kezdeményezőjét, David Cameront. A konzervatív miniszterelnök emiatt tegnap kilátásba helyzete lemondását. Egyelőre azonban marad, csak októberben távozik; addig nem is kezdeményezi a különválást az EU-tól. (Helyét alighanem Boris Johnson, a Brexit-párti kampány egyik vezéralakja, volt londoni polgármestere foglalhatja el.).
Cameron közölte: kormánya tiszteletben tartja a választók döntését, de a különválást az EU-tól új vezetőknek kell intézni. Szerinte a körülmények nem változnak meg azonnal, ezért sem az Egyesült Királyságban letelepedett uniós polgároknak, sem a külföldön élő briteknek nincs okuk a pánikra.
Fő ellenfele, az EU-gyűlölő Nigel Farage az ünneplő Brexit-tábornak ugyanakkor azt üzente: „felvirradt a független Egyesült Királyság hajnala”. A radikális jobboldali UKIP párt vezetője szerint a referendum megváltoztatta az uniós politikát, kiszabadítva a szellemet a palackból, ahová „már sosem lehet visszaküldeni”.
Közben a brit kilépési szándék mielőbbi hivatalos bejelentésére szólították fel Londont az uniós intézmények vezetői és Európai Parlament (EP) képviselő csoportjai. Donald Tusk, az Európai Tanács, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság és Martin Schulz, az EP elnöke, valamint Mark Rutte, az Unió soros elnökségét betöltő Hollandia kormányfője közös közleményben hangsúlyozta: az uniós intézmények készek a különválási tárgyalások megkezdésére.
A népszavazási eredmény nem jelenti azt, hogy Nagy-Britannia azonnal kilép az EU-ból, amelyhez 1973-ban csatlakozott. A Lisszaboni Szerződés (uniós „alkotmány”) vonatkozó (50.) cikkelye két évig terjedő egyezkedést irányoz elő ilyen esetekre, de a határidő meghosszabbítható, ha mindegyik tagállam beleegyezik. A kétéves átmeneti időszak a távozási szándék hivatalos bejelentésével kezdődik; lejártáig a szigetország még EU-tag marad.
Az alkudozás a kilépésről és a jövőbeli együttműködés feltételeiről, részleteiről várhatóan hamarosan megkezdődik. Első lépésben Londonnak kell jeleznie távozási szándékát Brüsszelnek. Ha nem sikerül a békés szakítás, az EU valószínűleg igyekszik példát statuálni, aminek súlyos következményei lehetnek.
Addig azonban egyéb kellemetlen meglepetések is érhetik Nagy-Britanniát. Például a skótok részéről, akik már jelezték: referendumot tartanának, de arról, hogy elszakadjanak az államközösségtől. Skócia ugyanis önálló államként akar visszatérni az EU-ba. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a területet kormányzó párt (SNP) vezetője, tegnap utalt is rá, hogy nemzettársai az Unióban képzelik el a jövőjüket. Nyilatkozatot is felolvasott, amelyben megerősítette: ismét napirendre került a függetlenségi népszavazás.
Könnyen lehet, hogy egy sikeres skót referendum végül az eddigi Egyesült Királyság szakadásához vezet. Persze az is lehet, hogy „házon belül” mások is követni akarják a példájukat. Így a korona fennhatósága alá tartozó Észak-Írország. A területet kormányzó koalíció második legnagyobb pártja, a britellenes katolikus mozgalom vezető politikai ereje (Sinn Féin) szintén népszavazást helyezett kilátásba. A párt „az ír sziget egyesítését” szeretné elérni.
Martin McGuinness, Észak-Írország miniszterelnök-helyettese már be is jelentette: népszavazást írat ki Írország egyesítéséről. Az Egyesült Királyság részét képező Észak-Írország régóta küzd azért, hogy csatlakozhasson Írországhoz.
Madrid sem tétlenkedik. Máris „segítséget” ajánl. Azt üzeni, hogy szívesen nyújtana uniós tagságot (!) a gibraltári lakosoknak. Ez lényegében azt jelenti, hogy meg akarja szerezni a stratégiailag kulcsfontosságú területet Nagy-Britanniától. José Manuel García-Margallo külügyminiszter leplezetlenül meg is jegyzete: soha nem álltak még „olyan közel ahhoz, hogy a spanyol zászló Gibraltáron lobogjon”.
A mindössze hat négyzetkilométernyi Gibraltár 1713 óta brit fennhatóság alatt ál. A területen mintegy harmincezren élnek, akiknek óriási többsége az EU-tagság megtartására voksolt.
Az eredményes Brexit-szavazás a kontinens euroszkeptikus erőit is felvillanyozta, ami csak rontja az eddigi legsúlyosabb válságával küszködő Unió helyzetét. A közösséget megvető, elutasító és gyűlölő európai pártok vezetői üdvözölték a brit eredményt. Néhányan pedig sietve jelezték: követnék a szigetország példáját.
„Most mi következünk – Brexit, Frexit” – írja Twitter-üzenetében Florian Philippot, a szélsőjobboldali, EU-ellenes francia Nemzeti Front (FN) alelnöke, aki a Frexittel hazája kilépésére utal. Marine Le Pen FN-elnök a szabadság győzelmének minősítette a brit eredményt.
Geert Wilders, a holland Szabadságpárt bevándorlásellenes vezetője, az ország legnépszerűbb politikusa is referendumot követel hazája EU-tagságáról, a holland kilépésről, vagyis a Nexitről.
