A Szegeden élő, Zentáról származó Lázár Zitát (lánykori nevén Kálmán) néptáncos-, népzenészkörökben nagyon sokan ismerik. Nemcsak őt, hanem testvéreit is, akik szintén népi kultúránk ápolásában, őrzésében jeleskednek. Zita Szegeden a Hatetudnád Táncműhelyt vezeti, valamint megálmodója és fő szervezője a Hatetudnád népművészeti tábornak. Családról, néptáncról, a táncműhelyről és a táborról kérdeztem őt.
Családotokban többeknek is köze van a népzenéhez, a néptánchoz. Mesélnél arról, hogyan kapcsolódnak ezek a dolgok az életetekhez?
– Balett vagy néptánc? Köszönjük szüleinknek, hogy huszonkét évvel ezelőtt erre a kérdésre a néptánccal válaszoltak. És köszönjük Lukács Imre temerini tánctanárunknak, hogy a lehetőséget megteremtette akkor ott Zentán, ezzel megalapozva utána olyan sok mindent az életünkben: barátokat, szerelmet, közösséget, utazást, szórakozást, hivatást, sikert, kudarcot, örömöt, bánatot, célt.
Luca húgommal együtt Zentán hat- és hétévesen kezdtünk ismerkedni a népi kultúránkkal, majd 2000-től a Szeged Táncegyüttes berkein belül folytattuk a néptáncot. Tizenöt év alatt számos alkalommal felléptünk itthon és külföldön is, csoporttal és kamaraegyüttessel egyaránt. Mindketten tanítottunk ovis és általános iskolás gyerekeknek néptáncot, amikor aktívan már nem táncoltunk. Jómagam negyedik éve vezetem a Hatetudnád Táncműhelyt, ahol a húszévestől a hatvanöt éves korosztályig tanítok néptáncot.
Bence öcsénk is a Szeged Táncegyüttesben táncolt évekig, és mellette párhuzamosan népzenét is tanult: népi furulyásként tízévesen alapították kortársaival a Korinda zenekart, majd pár évvel utána előbb a Tisza Banda, majd a Bajkó zenekar prímása lett. Utóbbival rendszeresen muzsikálnak táncházakban, együtteseknek koreográfiákhoz, fesztiválokon, tánctáborokban, olykor lakodalmakon. Számos helyre hívják őket muzsikálni Magyarországon belül, de külföldön is. Így jutottak el tavaly a milánói világkiállításra a magyar pavilonba, vagy Franciaországba egy esküvőre.
Annak ellenére, hogy mindhárman aktívan foglalkozunk népzenével, néptánccal, voltaképpen ez csak az egyik része az életünknek. Bence villamosmérnöknek készül, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója. Luca gazdálkodás és menedzsment, ill. festő alapszakokat végzett a Szegedi Tudományegyetemen, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetemen végzi a mesterképzést, tervezőgrafikusnak tanul. Én ugyancsak elvégeztem a közgáz alapszakot, mellette pedig zongoratanárként végeztem, és egy szegedi művészeti iskolában tanítok zongorát. Utóbbi két évben pedig népi gyermekjáték, néptáncpedagógus, hagyományismeretet oktató szakirányú továbbképzésen abszolváltam a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.
Kata nővérünktől sem áll messze a néptáncos érzület. Kisgyermekei révén ügyesen meg tudja szólítani az ovis, kisiskolás korosztályt, hogy ismerkedjenek a népi kultúránkkal.
A Hatetudnád Táncműhely hogyan jött létre?
– Négy évvel ezelőtt alakult kezdő és középhaladó táncosokból, abból a célból, hogy megtanuljanak improvizatívan, saját örömükre táncolni. Ezért a próbáikon igyekszem hangsúlyt fektetni a szabad táncra, nem pedig a koreográfiára és a kötött folyamatok betanulására. Több szempontból különleges csoportról van szó. Egyrészt a tagok létszáma kis híján negyven, ami szegedi viszonylatban igencsak magasnak számít. Másrészt egyaránt vannak köztük huszonéves egyetemisták, középkorúak, valamint olyanok is, akiket már az unokájuk is elkísér egy-egy fellépésre. Harmadrészt ezt a rendkívül erős közösséget a magyar néptánc és népzene szeretete tartja össze. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a „hatetudnádosok” többedmagukkal ott vannak minden szegedi táncházban, számos közösségi programot szerveznek maguknak, próbáikon szinte mindig akad valaki, aki hoz magával egy kis batyus eszem-iszomot, hogy a próba még jobb hangulatban teljen.
Egy tábor szervezése is a nevedhez fűződik. A Hatetudnád népművészeti táborról mit kell tudni?
– Idén nyáron harmadik alkalommal rendezzük meg a tábort a szegedi Kecskéstelepen. Először csak felnőtt-táncoktatás volt. Eredetileg csapatépítő tábornak gondoltam a csoportom számára, de végül meghirdettük külsősök részére is. Nagy sikerrel zárult, így egyértelmű volt a folytatás. A felnőttek részéről felmerült az igény arra, hogy a gyerekeiket is el tudják hozni, így nem kell a felügyeletüket külön megoldani arra a hétre. És így alakult, hogy mára már gyerekek is vannak a táborban. Sőt! Egyre többen jelentkeznek. 15–20 fővel számolhatunk majd idén egy-egy gyerekcsoportban. Tavaly óta muzsikus-, énekes- és kézművesszekció is alakult. Tehát ez a tábor igyekszik egyszerre lefedni a népművészet különböző ágait, a résztvevőknek pedig lehetőséget ad arra, hogy ne csak egy ágba kóstoljanak bele.
Nagyon sok hasonló jellegű tábor létezik. Miben igyekeztek mások lenni?
– A Hatetudnád népművészeti tábor tudtommal egyedülálló kezdeményezés Szegeden és a Dél-Alföldön. Egyrészt azért, mert hároméves kortól egészen az idősebb korosztályig várjuk a jelentkezőket, másrészt mert tánc, zene, ének, kézműveskedés párhuzamosan folyik a táborban, harmadrészt pedig azért, mert az egész hét során élő népzenére zajlanak a próbák és természetesen az esti táncházak is. A tábor ilyen értelemben hasonlít az erdélyi tánctáborokhoz, azokat ötvözi. Az ár és távolság viszonylatában vonzó lehet a környékbeli táncosok, zenészek számára, hiszen házhoz jönnek a neves oktatók.
Testvéreimmel azon dolgozunk a „hatetudnádosokkal”, hogy a lehetőséget megteremtsük szülőknek és gyermekeiknek, hogy a saját kultúránk mentén találjanak közösségre, új ismeretekre, boldogságra és még sok-sok minden szépre, jóra, ami ezzel jár.
Milyen a tábor idei programja?
– Az ovis korosztály népi gyermekjátékokat, énekeket tanulhat, a kicsik megismerkednek a néptánc alapjaival. Az iskolás korosztály sárközi táncokat tanul majd. Természetesen ők is sokat játszanak és énekelnek majd. Mindkét csoport résztvevői számára lehetőség van kézműveskedésre is, és részt vehetnek egy hangszerbemutatón, amit a tapasztalatok alapján mindig nagyon élveznek. Idén újdonságnak számít, hogy tervezünk egy délelőttöt, amikor a szegedi Móra Ferenc Múzeumban interaktív látogatást teszünk a „Szöged hírös város…” c. kiállításon. Majd utána a városi kisvasúttal visszautazunk a táborba.
Idén a felnőtteknél a kalotaszegi területre koncentrálunk: mérai és szucsági anyagot tanulhatnak a táncolni, muzsikálni és énekelni vágyók. Az idei tábor sztárvendégeként említhetem ifj. Varga István – „Kiscsipás” bánffyhunyadi prímást, aki számára a kalotaszegi muzsika a zenei anyanyelv. A brácsa és bőgő szekciót a Népművészet Ifjú Mestere díjas Nagy Gábor vezeti. A meghívott táncoktató páros ugyancsak vonzó lehet az érdeklődők számára: Kovács József – „Dodi” és menyasszonya, Jelinek Emese, akik több éve foglalkoznak néptáncoktatással. Dodi 2013 óta a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, Emese pedig az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán végzős hallgató. 2015-ben az Országos Szólótáncfesztiválon Aranygyöngyös és Aranysarkantyús Táncos címet kaptak, ami a szakma egyik legnagyobb elismerése.
Zentáról származtok, ezért gondolom, nem véletlen, hogy itt is meghirdettétek a tábort. Vajdaságból is vannak résztvevők?
– Legnagyobb örömünkre igen. Újvidékről, Szabadkáról és Zentáról is érkeztek már hozzánk. Bízom benne, hogy egyre több délvidéki résztvevő lesz a táborban, számomra ez fontos. A határon túliak mindig olyan jó ízt hoznak egy-egy közösségbe, legalábbis szerintem. Másfelől pedig olyan oktatókat hívunk meg, akikért érdemes ezt a kis távolságot megtenni.
Kiket vártok a táborba?
– Olyan felnőtteket, akik haladó szinten néptáncolnak vagy népzenélnek. Jöhetnek akár egyedül vagy családostul, hiszen a gyermekeik számára is számos program kínálkozik. A táborban lehetőség van sátrazásra, így helyben megoldható a szállásuk is. A tábor július 24-étől 30-áig tart.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
