Kilépne Nagy-Britannia az EU-ból. Bár az ezt megerősítő döntés a minapi népszavazáson már megszületett, a szigetország mindaddig az Unió tagja (marad), amíg Brüsszellel meg nem egyezik a válás minden feltételéről. Ez azonban két évig vagy tovább is eltarthat.
Addig viszont Londonnak teljesítenie kell uniós kötelezettségvállalásait. Ezek egyike az éves „tagdíj” fizetése. Az uniós közös kasszába kerülő brit befizetés tetemes összeg: 15–20 milliárd euróval egyenértékű font minden évben.
A pénzből csordogál ugyan vissza a brit költségvetésbe, de a nagyobbik rész mindig Brüsszelben marad. Igaz, nem sokáig, mert az EU – a többiektől származó összegek meghatározott részével együtt – továbbutalja a kiválasztott tagországok támogatására.
Nagy-Britannia azonban a nettó befizetők között is előkelő helyet foglal el. Ez azt jelenti, hogy például 2012 óta évente majdnem tízmilliárd euróval segítette a társállamokat. Az összeg a szigetország bruttó hazai össztermékének valamivel kevesebb mint fél százaléka.
A kilépés (Brexit) híveit azzal áltatták a politikusaik, hogy eredményes referendum esetén ezt a pénzt a hazai egészségügybe és fejlesztési programokba forgatják vissza. A számukra sikeres szavazás óta a Brexit-tábor vezetői azonban egyszerűen letagadták ezt a fontos kampányígéretüket.
Nemigen tehettek mást, hiszen a britek a különválással megúszhatják ugyan az EU-befizetést, de az így „megspórolt” összeget a külkereskedelem és a külföldi, működő tőkebeáramlás várható visszaesése azonnal el is „viheti”. Kicsúszik London kezéből.
Nagy-Britannia hozzájárulási kötelezettsége a kilépési szándék megerősítése ellenére mindenesetre továbbra is érvényes. Krisztalina Georgieva, az EU költségvetési biztosa már felhívta a figyelmet arra, hogy Londonnak a válásról szóló tárgyalások végéig be kell fizetnie a közös kasszába a számára korábban megállapított összeget.
A font árfolyamának gyengülése és más okok miatt a brit gazdaságot egyébként már a június 23-ai referendum utáni napon (!) akkora veszteség érte, amelynek összértéke 40 év uniós befizetésének felel meg.
A sajátos uniós büdzsé hétéves időszakokra készül, de évenkénti bontásban valósul meg. A nemzetállamok költségvetésétől abban is eltér, hogy csak néhány terület finanszírozására gyűjti, illetve fordítja a tagországokból érkező pénzt. Kiemelt területnek számít a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság támogatása és az elmaradott térségek fölzárkóztatása.
A jelenleg még 28 EU-tag közül csaknem 22 haszonélvezője a közösségi forrásoknak, vagyis támogatások formájában többet kapnak vissza, mint amennyit a közösbe évente kötelezően átutalnak.
A nyugat-európai államok jó része nem tartozik közéjük. Ezek ugyanis a brüsszeli kasszába fizetett összegnél (jóval) kevesebbet igényelhetnek vissza.
A hat nettó befizető: Ausztria, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia, Svédország és Németország. Az utóbbitól érkezik a legnagyobb összeg, amely átlagban az EU-költségvetés 20-25 százalékát fedezi.
