Zlatan Ibrahimović, Safet Sušić vagy Vahid Halilhodžić? Attól függ kitől kérdezik? Ha egy fiatal francia fiútól vagy lánytól, nem csupán az a biztos, hogy Zlatanra szavaz – aki saját szavaival élve királyként érkezett Párizsba és legendaként távozik, – hanem az is borítékolható, hogy Safet Sušićról nem is hallott. Pedig sokak szemében, főleg az idősebb generáció tagjai körében ö volt Párizs koronázatlan királya: még Alain Delon sem cselezte úgy a francia hölgyeket fénykorában, mint Sušić az ellenfelek védőit.
Amikor a Sarajevo támadója 28 éves korában a PSG-hez került, talán maga sem gondolta, hogy ott 9 teljes évig marad, időközben a csapatban megválasztják minden idők legjobb külföldi játékosának, és 287 mérkőzésen 72 gólt rúg majd. Kilenc évig játszott egy csapatban! Ha megfordítjuk a kilencest, és elosztjuk kettővel, manapság az is igen hosszú időnek számít egy ugyanazon labdarúgócsapatnál!
Viszont ha engem kérdeznek, a király egyértelműen Vahid Halilhodžić. Nem volt olyan meghatározó játékosa a PSG-nek, mint Zlatan vagy Sušić, közel sincs olyan isteni státusza, mint Zlatannak, aki ha nem is magasabb az Eiffel-toronynál, de túlzás nélkül állítható, jelen pillanatban nagyobb nála. De olyan karizmája, mint Halilhodžićnak, csak kevés embernek van a foci világában. Nála nincs pardon, nála nincs jobbra vagy balra, az adott szó szent, s ha azt valaki megszegi – mint ahogyan tette azt Zdravko Mamić, a zágrábi Dinamo igazgatója –, akkor le is út, fel is út. Amíg Franciaországban edzősködött, az itteniek rabszolgatartónak nevezték, sőt a France Football és a L’Équipe a nem éppen hízelgő „bosnyák boszorkány” címet ragasztotta rá. Aztán amikor a Lille csapatával bejutott a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe, a boszorkányból – ahogy az lenni szokott – hirtelen angyal lett. Kevés hiányzott, hogy Algériával csodát műveljen a brazíliai vb-n, ahol a nyolcaddöntőben csak a hosszabbítás után maradtak alul 2:1-re a későbbi világbajnok németekkel szemben.
Japán vezetőedzőjével – hol máshol, mint Lille-ben, hol máshol, mint a VIP-páholyban – a Németország–Szlovákia nyolcaddöntős mérkőzés szünetében beszélgettem.
• Hogy tetszik az Eb?
– Eddig egyetlen válogatott játékával vagyok teljes mértékben elégedett, azok pedig az olaszok. Keményen játszanak, pontosan tudják, mit akarnak, és azt nagyon jól meg tudják játszani. Kiváló kapusuk van, jó védőkkel rendelkeznek, nehéz nekik gólt rúgni. Azt hiszem, legyőzik a spanyolokat (a beszélgetés az olasz–spanyol meccs előtt történt).
• Mi a véleménye a magyar csapat eddigi teljesítményéről?
– Volt-e Európában ember, aki azt jósolta volna, hogy elsők lesznek a csoportjukban? Ezzel, azt hiszem, mindent elmondtam. Az a nehezen kimondható nevű játékos (Dzsudzsák) hol játszik?
• A Bursasporban.
– Annak a játékosnak a Premier League-ben a helye!
• Látta a magyar–portugál mérkőzést?
– Igen, és nagyon sajnálom, hogy a magyarok nem verték meg a portugálokat. Így a portugálok úgy jutottak be a nyolc közé, hogy eddig egyetlen meccset sem nyertek a rendes játékidőben!
• Gondolom, követte a horvátokat is, az egyetlen válogatottat, amely a volt Jugoszlávia területéről kijutott az Eb-re.
– Ne is mondja! A nagy Ronaldo egyszer rúgott ellenük kapura, a horvátok sokkal jobbak voltak a portugáloknál, Vida egyedül három gólt kellett volna, hogy rúgjon nekik.
• A horvát sajtó darabokra szedte a szövetségi kapitányt, Čačićot. Mi az Ön véleménye?
– Magam is szövetségi kapitány vagyok, erre a kérdésre inkább nem válaszolnék. Egy dolog azonban bizonyos: a kulcsjátékosokat lecserélni (Rakitić, Mandžukić) mindig kockázatos dolog.
• Kérem, mondjon egy pozitívumot és egy negatívumot az Eb-vel kapcsolatban.
– A pozitívum kétségtelenül az, hogy semmiféle terrortámadás vagy bármilyen ahhoz kapcsolódó incidens eddig nem történt. Az időjárásra sem lehet panasz, nincs túl meleg, nincs túl hideg. Ami negatívuma az Eb-nek, az a pályák talajának a minősége. Nem tudom, tudja-e, hogy például itt, Lille-ben az első meccs után a szervezők kénytelenek voltak kicserélni a gyepszőnyeget. Becsületükre legyen mondva, hogy ezt 24 óra alatt megtették. De Lyont és Párizst kivéve máshol is katasztrofális állapotban vannak a pályák.
• S végül árulja el: láthatjuk-e majd Japánt az oroszországi vb-n, és mit remélhetünk tőlük?
– Nyugodtan írja meg, hogy Japán ott lesz a következő vb-n. Ha játékosaim időközben nőnek 15–20 centimétert, és hozzá európai testalkatot is öltenek, nos, akkor talán a döntőbe jutás sem kizárt – mondta mosolyogva Vaid Alilodic, ahogyan az ő nevét itt a franciák ejtik.
