2024. május 5., vasárnap

A világ tetején

Hihetetlen eseménynek lehettünk szemtanúi vasárnap, Szerbia megnyerte a férfi röplabdázóknak kiírt világligát, a Krakkóban megtartott hatos döntő fináléjában ellenállhatatlan játékkal múlta felül a világ legjobbjának tartott Brazíliát. Az egykori Jugoszláviának, majd Szerbia és Montenegró államközösségének és az önálló Szerbiának is remek férfiröplabda-válogatottjai voltak, de egyiknek sem sikerült ez a bravúr, a Jugoszlávia elleni szankciók 1995-ös feloldása óta hatodszor jutottak be a világliga döntőjébe, de eddig mindannyiszor alulmaradtak, 2004-ben Madridban, illetve 2005-ben és 2009-ben Belgrádban éppen a brazilokkal szemben maradtak alul, 2008-ban és 2015-ben Rio de Janeiróban az Egyesült Államoktól, majd Franciaországtól kaptak ki a fináléban. Ezúttal viszont megszerezték az egymillió eurós jutalommal járó trófeát, 3:0-ra győzték le azt a Brazíliát, amely a sorozat 1990-es létrejötte óta kilencszer diadalmaskodott, és tizedik győzelmére készült az olimpiai szereplés biztató felvezetéseképpen, de meg kellett elégednie a hatodik ezüsttel, Szerbia viszont a három bronz- és az öt ezüstérem mellé most gyűjtötte be először a legfényesebb medált.

Olyan válogatott nagyságoknak nem jött össze ez a hőn áhított serleg, mint a sorozat legjobbjának négyszer is megválasztott Ivan Miljković, a szabadkaiak olimpiai bajnoka, Mester Gyula, vagy éppen a mostani szövetségi kapitány, Nikola Grbić, ezúttal viszont a sérülésektől sújtott, például a selejtezők egyik legjobbja, Aleksandar Anastasijević nélkül pályára lépő Szerbia megtörte az átkot.

A játékosok és a szakvezetők most sajnálhatják igazán, hogy a 2015-ös esztendő rosszul sikerült, a szerb válogatott a vártnál gyengébben szerepelt az Európa-bajnokságon, majd az idén januári olimpiai selejtezőtornán is, aminek következtében nem lehet ott a nyári ötkarikás játékokon. Márpedig az olimpiai torna színvonala nélkülük korántsem lesz ugyanaz, mintha ők is utaznának. Ezen a véleményen van az egykori kiváló játékos, az edzői munkában hasonló magasságokba törekvő Grbić is: „Feljutottunk a világ tetejére, elhódítottuk végre a világligát is, amire évek hosszú során és több generáción át csak áhítoztunk. A hatodik döntőnket játszottuk, és végre úgy is játszottunk, ahogy kell, megérdemelten győztük le a világ egyik legjobb csapatát. Ezen a tornán igazoltuk, hogy már egy másik csapat vagyunk ahhoz képest, amely lemaradt az olimpiáról. Januárban sem voltunk tudatlanok vagy alkalmatlanok, mint ahogy most sem gondoljuk, hogy nincs hozzánk fogható válogatott. Ez az első alkalom, hogy így bonyolították le az olimpiai selejtezőket, és remélem, hogy az utolsó is. Meggyőződésem, hogy az ötkarikás röplabdatorna sokat veszít a mi csapatunk távolmaradásával.”

Szerbiának ezt az aranyat az Aleksandar Okolić, Uroš Kovačević, Milan Katić, Aleksa Brđović, Dragan Stanković, Marko Ivović, Nikola Jovović, Miloš Nikić, Tomislav Dokić, Dražen Luburić, Neven Majstorović, Marko Podraščanin, Nikola Rosić és Srećko Lisinac alkotta válogatott szerezte meg, a torna legjobb csapatába Lisinac és Ivović is bekerült, utóbbit ráadásul a krakkói megmérettetés leghasznosabb és legjobb játékosának, MVP-jének is megválasztották.

A keret bizonyította, hogy továbbra is a világ élvonalába tartozik, ha ilyen tempóban fejlődik a csapat, és az edzői szakmában egyre inkább elmélyülő Grbić is, illetve marad a jól látható összetartás és kohézió a válogatotton belül, Szerbiától ismét tartania kell majd minden ellenfélnek minden világversenyen. Most ugyanis nem azon kell sajnálkozni, hogy lemaradtak az olimpiáról, hanem örülni kell annak, hogy képesek voltak 3:0-ra legyőzni Brazíliát, amely története során csak néhányszor kapott ki ilyen arányban nagy torna döntőjében. Vígan kell fogadni és helyén kell kezelni ezt a sikert, folytatni az elkezdett munkát, és remélhetőleg 2020-ban, Tokióban újra megadatik majd a lehetőség, hogy két évtizeddel Mester Gyuláék sydney-i bravúrja után ismét harcba szállhassanak az olimpiai bajnoki címért.