Évről évre községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik e mögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel a legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket, persze, minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Szalai Bencének, a Művészeti Akadémia színinövendékének az idei már a negyedik olyan nyara, amelyet a Tanyaszínházban tölt, ugyanis korábban, az akadémiai tanulmányait megelőzően, amatőr színjátszóként is meghívást kapott az akkori előadás rendezőjétől, Nagypál Gábortól, hogy vegyen részt a próbafolyamatban, ami olyannyira nagy hatással volt rá, hogy megadta neki azt a lökést, amelynek köszönhetően hosszas vívódás után végül úgy döntött, jelentkezik a Művészeti Akadémia színész szakára. Saját bevallása szerint nagyon szereti a Tanyaszínházat, minden évben jólesik neki kiszabadulni az újvidéki szürkeségből, újra meg újra átélve azt a természetközeliséget és azt az elemiséget, ami körülveszi őket. Büszkén újságolja, hogy idén a kavillói ház udvarában egy kis tornatermet is berendeztek maguknak azokból az eszközökből, amelyek a rendelkezésükre álltak, köztük például egy kifeszített rúdból, néhány betondarabokból kialakított súlyzóból és hasonló dolgokból.
– Szeretek itt lenni, szeretem a Tanyaszínházat, annak ellenére is, hogy Kavillóra soha nem tudom magammal hozni az elektromos gitáromat, ami minden évben nagyon hiányzik. Úgy érzem, a Tanyaszínház amellett, hogy hatalmas munka, óriási felelősség is egyben, hiszen a Tanyaszínház mégiscsak egy lassan negyven éve fennálló intézmény, amely felé mind a szakma, mind a közönség olyan elvárásokat támaszt – egyébként teljesen jogosan –, amelyeknek nem könnyű megfelelni, éppen ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy olyasmit adjunk, amit egyrészt teljes szívvel tudunk adni, másrészt, ami mögé úgy igazán oda tudunk állni – magyarázza Bence, aki nem tagadja, a Tanyaszínház idei előadásának témája igen közel áll hozzá, habár – ahogyan fogalmaz – sokkal jobban szeretné, ha egyáltalán nem állna hozzá közel. – A napi politika sajnos nagymértékben meghatározza a mindennapjainkat, kénytelenek vagyunk együtt élni vele, jómagam viszont nagyon örülnék annak, ha nem lenne ennyire az arcunkba nyomva. A színház fontos feladata, hogy reagáljon mindarra, ami körülvesz bennünket, de ha rajtam múlna, akkor kizárólag vidám darabokat vinnénk színpadra a Tanyaszínházban, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy azokat szeretik igazán a nézők. Azt hiszem, a közönség soraiban helyet foglalók közül mindenki magára fog ismerni az előadásban, illetve ilyen vagy olyan mértékben a saját életét látja majd visszatükröződni a színpadról, hiszen egyebek mellett az is megjelenik a darabban, hogy egy család, egy szerelmespár életébe miként férkőzik be a politikai hitvallás és a pártpolitika, illetve mindez miként hat ki a mindennapjaikra – meséli Bence, majd az általa említett felelősségre vonatkozó kérdésünkre válaszolva hozzáteszi: – Úgy érzem, kell még tenni, és a színész igenis tud tenni, és ha tud tenni, akkor kötelessége is tenni!
