2024. május 7., kedd

Nem szeretnénk itt maradni

Néhány Belgrádban tartózkodó menekült már többedik alkalommal próbál átjutni a magyar határon
Ételosztásra várva a buszpályaudvar melletti parkban (Miklós Hajnalka felvétele)

Ételosztásra várva a buszpályaudvar melletti parkban (Miklós Hajnalka felvétele)

Az utóbbi időben naponta mintegy 50-60 új menekült érkezik Belgrádba, vagyis jelenleg nincsenek olyan sokan, mint korábban. Ennek egyik oka, hogy nemrég több letartóztatásra is sor került, így csökkent a menekültek száma is az ország területén. Nem mennek a befogadóközpontba, a parkban töltik az idejüket, az eső ellenére kint maradtak tegnap is. Elvétve elhagyatott épületekben húzzák meg magukat vagy a közeli parkolóban alszanak – tudtuk meg Mirjanától, a Praxis civil szervezet és a Norvég Menekültügyi Tanács együttműködő szervezetének aktivistájától.

Mirjana elmondta azt is, habár pénteken a menekültek a buszpályaudvar melletti parkban éhségsztrájkba kezdtek, majd többségük gyalog útnak indult a horgosi határ felé. Egyesek másnap visszatértek, de nem folytatták az éhségsztrájkot. Nem erőszakosak, a civil szervezet aktivistáihoz is csak akkor fordulnak, ha szükségük van valamire.

Elsősorban orvosi ellátásra volna szükségük, és ételt kérnek. Ruhára és cipőre is igényt tartanak, ugyanis sokszor rongyosan érkeznek meg. Emellett tájékoztatást kérnek. A menedékjogi eljárás érdekli őket, a politikai helyzet, hogyan viszonyulnak egyes országok a menekültekhez, mennyire nehézkes a határátlépés – mondta Mirjana.

Az aktivisták kora délután a buszpályaudvar melletti parkban felsorakoztatták a migránsokat. Érkeztemkor ételosztásra készültek. A menekültek szendvicset és banánt kaptak, főleg férfiak álltak a sorban, köztük több tizenéves fiú. Mirjana elmondta, a nők és a kisebb gyerekek a Menekültügyi Központ Miksalištejében vannak, a parkban többségében férfiak vannak, akik egyedül érkeztek, nincs családjuk.

Az ételosztás gyorsan zajlott. Aki átvette a szendvicsét már ment is a dolgára, 5-6 fős csoportokba verődve fogyasztották el ebédjüket. Az egyik fa alatt, a betonon kuporgó férfiak csoportjához léptem.

Helló. Beszéltek angolul? – kérdeztem. Először bizalmatlanul néztek rám, majd szóba elegyedtünk.

Én Afganisztánból jöttem, és Franciaországba vagy Németországba szeretnék eljutni – tudtam meg Farahantól.

Nem Németországba. Oda nem megyünk – vágott közbe útitársa Rezvan, aki elmondta, Németországból másik országba küldik az embereket, vagy visszatoloncolják a menekülteket, így oda hiába is mennek, visszaküldenék őket Afganisztánba. – Inkább Franciaországba, Svédországba, Norvégiába, Dániába szeretnék eljutni. Tanulni szeretnék. Orvos szeretnék lenni – tudtuk meg.

Miklós Hajnalka felvétele

Miklós Hajnalka felvétele

Farahan családjának néhány tagja már Franciaországban van, de a család legnagyobb része még Afganisztánban tartózkodik. Megtudtuk, a fivérei és barátai közül néhányan már többedik alkalommal próbálnak átjutni a magyar határon. Nagyon szigorú a magyar határellenőrzés – jegyzi meg.

Öt nappal ezelőtt én is elindultam Magyarország felé gyalog, de visszajöttem Belgrádba. Nagyon erősen sütött a nap és nem volt élelmem, sem vizem, nagyon nehéz volt. Kétnapi gyaloglás után a rendőrök felajánlották, hogy elvisznek minket a határra, aztán meggondolták magukat és a šidi befogadóközpontba akartak elvinni bennünket, de Šid nagyon messze van, így visszajöttem Belgrádba, mert várom a családomat – mondta Farahan, aki már három hónapja úton van, de mint mondja sokan már egy éve próbálkoznak eljutni Nyugat-Európába.

Ali elmondta, nagyon hosszú az útjuk. Iránban vesztegeltek a legtöbbet, de a legveszélyesebb a bolgár határon volt. És a magyar határon is. Már sokszor próbált átjutni.

Már többször visszaküldtek a magyar rendőrök Szerbiába – mondja Ali, de nem tudja, miért küldik minden alkalommal vissza, nem magyarázták meg neki.

Mindannyian a parkban alszanak. Mint megtudtuk, nem akarnak a befogadóközpontba menni, nagyon messze van minden utazási alkalmatosságtól, meg zsúfolt ott a szállás. Inkább a szabad ég alatt alszanak. Amióta Belgrádban felújították a parkot, felásták a füves területet, a gyalogjárdán, a betonon pihennek. Mivel előző éjjel esett az eső, mindenük elázott.

Meglepődve és mosolyogva igyekeznek választ adni arra a kérdésemre, miért nem akarnak Szerbiában maradni.

Nem akarunk ittmaradni, tovább akarunk menni – mondta Ali.

Szerbiában szép, nagyon kedvesek az emberek, az étel is jó, de szegény ország. Néhányan tanulni szeretnénk, dolgozni. Továbbmennénk – mondta Farahan.

Másik határlehetőségben nem gondolkodnak, hiszen Horvátországból is Szerbiába küldik őket vissza. Románia nem tartozik a választási lehetőségek közé. Egyedül Magyarország az az ország, amerre folytatnák az útjukat.