Évről évre községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel a legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket, persze, minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Budinčević Krisztián Szabadkáról érkezett a Tanyaszínház csapatába, annak legifjabb tagjaként. Fiatal kora ellenére azonban máris számottevő színpadi múlttal rendelkezik, hiszen tizenkét éve néptáncol és nyolc éve rendszeresen szerepel különféle színházi produkciókban is, elsősorban a Népkör Magyar Művelődési Egyesület Fabula Rasa Színjátszó Grundjának előadásaiban, amely csoportban nemcsak a színjátszói pályafutása indult el, hanem a színház iránti szenvedélye is kialakult.
– Szeretem magam kipróbálni minél többféle szerepben, ugyanis nagyon élvezem, amikor a színpadon mások bőrébe bújhatok, mégsem elsősorban magam miatt csinálom azt, amit csinálok, hanem sokkal inkább a közönség miatt, ugyanis nekik szeretnék örömet és maradandó pillanatokat szerezni – magyarázza Krisztián, aki annak köszönhetően csatlakozhatott a Tanyaszínház csapatához, hogy a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén a zsűri neki ítélte a Tanyaszínház különdíját, ami saját bevallása szerint ugyan nagyon meglepte, mégis elképesztően örült neki, hiszen régóta vágyott már arra, hogy kipróbálhassa magát a Tanyaszínházban, és ezáltal jobban beleláthasson a sajátos körülmények között történő előadás-készítés világába.
– Nagyon jól érzem magam a Tanyaszínházban, hiszen nagyon szeretem a falusi környezetet, sokkal jobban élvezem azt, amikor faluban vagyok, mint azt, amikor városban, hiszen ilyenkor sokkal nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá válik az ember. A kollégák az első pillanattól kezdve nagyon kedvesek és befogadóak voltak, mindenben segítettek, amiben csak kellett, sőt, emellett igyekeztek hasznos tanácsokkal is ellátni, ami nagymértékben megkönnyítette számomra a beilleszkedést, illetve azt is, hogy könnyebben meg tudjak nyílni, és ezáltal eredményesebben tudjak dolgozni is – hangsúlyozza Krisztián, aki nem tagadja, az idei előadás központi témái – ahogyan szinte mindenkihez – hozzá is igen közel állnak. – Az idei előadásban fontos szerep jut a Menni vagy maradni? kérdésének, ami a környezetemben élők közül is sokakat érintő probléma, éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla, ne akarjuk a szőnyeg alá söpörni, és úgy tenni, mintha egyáltalán nem érintenének bennünket ezek a kérdések, hiszen úgy gondolom, a problémák felismerése és megfogalmazása nélkül még csak esélyünk sincs azok megoldására. Jómagam is tisztában vagyok azzal, hogy ha úgy döntök, hogy itthon próbálom majd megvalósítani az álmaimat, akkor azzal nem biztos, hogy a legjobb és a legkönnyebb utat választom, de nekem rendkívül fontosak a gyökereim, és úgy vélem, nem véletlenül születünk oda, ahova születünk, éppen ezért nagyon szeretném majd valamilyen módon visszaadni a közönségnek és közösségnek mindazt, amit az elmúlt évek során kaptam – magyarázza Krisztián, aki a Művészeti Akadémia színész szakán szeretné folytatni a tanulmányait. – A Tanyaszínház még inkább megerősítette bennem azt, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék – szögezi le Krisztián, akinek a legnagyobb álma saját bevallása szerint az, hogy egyszer a szabadkai Népszínházban játszhasson, és ezáltal kísérelje majd meg visszaadni a városnak és a városban élőknek mindazt, amit az elmúlt évek során kapott tőlük.
