Pénteken délután távoztak a horgosi ideiglenes táborból az éhségsztrájkot folytató afganisztáni, iráni és pakisztáni migránsok. Ezt követően már azt tapasztaltuk, hogy az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Az itt élők egy része már több mint egy hónapja tanyázik a magyar határzár tövében, arra várva, hogy átadja a menedékjogi kérelmét a magyar hatóságoknak. Újabb lakók egy ideje már nem érkeznek, mert az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 10 nappal ezelőtt elrendelte – a magyar hatóságokkal együttműködve –, hogy csak azok kerülhetnek arra a listára, amely szerint a magyar kerítésen lévő kapun beléphetnek a magyar tranzitzónába, akik a befogadó központokban regisztrálnak. Emiatt értelmetlen akár Horgosnál, akár Kelebiánál a senki földjén kialakított táborokban élni. A hivatalos álláspont szerint mindenkinek biztosítanak helyet a befogadó központokban.
Akik még ott vannak Horgosnál (560-an), azok nem hajlandóak beköltözni sem a szabadkai sem más befogadó központba, mert mint táborvezetőjük, az afgán Seid Mosen Sah elmondta, attól félnek, ha egyszer mégiscsak megnyílna a magyar határ, akkor, ha nincsenek itt, elszalasztják a lehetőséget, hogy átjussanak az EU területére.
A táborvezető szerint a horgosi tábor, a Kis Idomeni, az eddigi tapasztalatok alapján másfél hónap alatt kiürülhetne. Naponta 15 főt engednek át a magyar tranzitzónába a hatóságok. Általában két családot meg egy-két egyedülállót. De mint mondja, az a megállapodás a Menekültügyi Főbiztosság képviselőivel, hogy amikor itt már csak 100–150 ember marad, akkor hozzák ide a hivatal járműveivel azokat, akik 2-3 nap múlva kerülnek majd sorra. A belépési lista tehát úgymond országos szintű. Függetlenül attól, hogy ki melyik táborban van, érkezési sorrendben kerül fel a listára. Éppen ezért vállalták fel az utóbbi időben többen is, hogy a šidi vagy principovaci táborban várják ki a sorukat. Seid Mosul Sah elmondta, hogy pillanatnyilag az összesített listán 225 család és 350 egyedülálló neve szerepel. Ez hozzávetőlegesen 1800–2000 főt jelent.
A hivatalos hírek szerint 3500 migráns tartózkodik Szerbiában. Ez a szám csak megközelítőleg pontos, hiszen nagyon sokan vannak olyanok, akik nem hajlandóak nyilvántartásba vétetni magukat. A fenti létszámot a segélyszervezetek tették közzé annak alapján, hogy naponta hány élelmiszercsomagot osztanak szét. Ahhoz ugyanis, hogy valaki kapjon élelmet, fel kell írnia a nevét, és aláírást kérnek tőle. Természetesen senki sem ellenőrzi, hogy ki milyen nevet diktál le, vagy hogyan ír alá.
Szerbiában 6000 migráns számára van hely az állandó és az ideiglenes befogadó központokban együttvéve. Mégis több mint 600-an Belgrádban a parkokban alszanak, oda mennek a segélyszervezetek, hogy ellássák őket. A múlt héten a Közgazdasági Kar épülete előtti parkban fellazították a talajt, és füvet vetnek a migránsok alvóhelyeként szolgáló területre. Aleksandar Vulin miniszter több alkalommal is kijelentette, hogy Szerbia nem fog karhatalmi erőt alkalmazni a migránsok ellen, egészen addig, amíg betartják a törvényeket. Hogy ne aludjanak a fővárosban a parkokban, ezt másként nem tudták megakadályozni, minthogy felszántották a parkot. Ezzel csak annyit értek el, hogy a tömeg egy kicsit odébb költözött. Ők azok, akik nem hajlandóak elmenni a befogadó központokba, és nem hajlandóak nyilvántartásba vétetni magukat, inkább a szabad ég alatt, embertelen körülmények között élnek. Közülük többen már egy hónapja vagy még annál is régebben ott időznek. S folyamatosan érkezik az utánpótlás. Elemezők arra figyelmeztetnek, hogy augusztusban meg szeptemberben másfél millió migráns indul meg Európa felé. Egyfelől a török puccskísérlet következtében, másfelől, mert Irakban a kormányerők megkezdték visszafoglalni az Iszlám Állam egyik fészkének számító Moszul városát, és a lakosság tömegével menekül a térségből a véres harcok elől. Szerbia hivatalos álláspontja, hogy a területén tartózkodó migránsoknak a lehetőségek szerint emberséges ellátást biztosít, de nem tudja felvállalni, hogy a bevándorlók parkolópályája legyen.
