Igen, itt van Rihanna, itt van a Chemical Brothers, itt a Sigur Rós és itt a Bastille. Ám csupán a reápillantás szögén, a kaleidoszkóp forgásán múlik, hogy a Sziget Fesztivál vajon egy hatalmas, véget nem érő koncert, művészeti komplexum, sportegylet, társadalmi aktivisták gyűjtőhelye, megadiszkó, hiperkocsma, avagy hasonszőrű fiatalok világfaluja. Merthogy ez mind. Csak nézőpont kérdése.
Amikor a Sziget és az Exit különbségeire kérdez rá valaki (eltekintve a kvalitás szakadéknyi eltéréseitől) leginkább azzal kezdem a magyarázkodást: a Sziget nem esti fesztivál, hanem egy szakadatlan egész hetes hömpöly, amely a koncerteken felül is ajánl vagy napi száz programot. Aki nem szeretne részt venni az épp aktuális esti programban, még mindig elmehet operába, színházba, cirkuszba.
Merthogy a Színház és Táncsátor programja (még ha a prózai előadásokat meg is ette a nemzetköziesítés), amellett, hogy ott lehet jógaoktatásban részesülni a koránkelőknek, elsőrangú időtöltést ígér az arra látogatóknak. (– Ki megy ilyenkor színházba? – kérdi a laikus fesztiválozó. – Azt nem tudom, de a Frenák Pálra tavaly huszonöt percig tolongtunk a bejutásért – felelem.) A Walesi Nemzeti Táncszínház, a német alternatív Maxim Gorki Theater, a cseh Losers Cirque Company, Etay Axelroad és Chiaki Horita kettőse Izraelből, Hiroaki Umeda japán előadóművész, a brit Corey Baker Dance, a salzburgi Kísérleti Táncakadémia – csak néhány hívónév, ami élteti ezt a helyszínt.
Ha a „hivatalos” színházi programot nem is, a Nagy Utcaszínház programját minden évben meg kell tekinteni. Az önmagában is a méretre és a látványosságra alapozó műfajt idén a francia Transe Express hozza el a Szigetre, ahol naponta fellépnek Mú című előadásukkal. Mindemellett a nem túl régi, ám annál népszerűbb Cirque de Sziget is üzemel éjjel-nappal: a bohóctréfáig az akrobatamutatványig és a komplett előadásig minden megtalálható itt, a műfaj legnagyobb magyar és európai előadóival, de ha mindenképp választani kell, mi az Újvidéket is megjárt Recirquel formációt ajánljuk, amelynél szexibb és nyaktörőbb társulat aligha van a környéken.
A társadalmi aktivizmus a Sziget integrális része – minden évben kivonul a Civil Szigetre (ez egy egész utcányi sátor) a magyarországi aktivizmus színe-java. Aláírásgyűjtések, játékok, tesztek, információk, segítségnyújtás: ez mind a Civil Sziget tiritarka valósága, ahol olyan, mintha egyszerre egy élhető Európába csöppennénk bele. Egész napokat el lehet tölteni ott anélkül, hogy a végére érnénk, de tényleg.
A kulturális események egymást érik: az ArtZone-ban ismét előáll egy halom fiatal művész, hogy konceptuális művészetüket a nemzetközi örökkévalóságba mentsék át, a Fidelio sátrában komolyzene és opera várja a nézőket, a Magic Mirror tavaly megújult toleranciasátrában beszélgetések, délutáni mozi és esti show fogad, a Tábortűznél esténként pamlagon heverve hallgathatunk jelentkezéses alapon kiválasztott tűz körüli zenészeket, a Múzeum Negyed idén is a budapesti múzeumok képviseletében van a Szigeten, a Ji Csing labirintusban sorsunkkal szembesülhetünk, a Hungarikum falu néptáncot oktat, a Sziget Mozi az év legnagyobb magyar filmsikereit vetíti szakadatlan, az olvasni vágyókat az Óbudai Könyvmegálló látja el, a tavaly kipróbált és napi ezreket boldoggá tevő Sziget Beach chilles-nyugalmas strandidőt kínál, az Afro-Latin Reggea Faluban táncoktatástól a tűznyelésig tart a programok sora – és akkor még az Ability Park a mozgássérültek megértését célzó játékairól és az idén először jelentkező Sakk sátorról nem is beszéltünk.
Színes kaleidoszkóp tehát ez a fesztivál, amely sokkal több, mint napi vagy harminc koncert sorozata. Szinte mindennap van egy új élmény, amit nem vettünk észre, szinte minden percben szembejön valami, ami kiváltja a forróságot és a nehéz kelést.
A 10-én induló Sziget Fesztiválra hetijegyet már nem lehet igényelni – hetekkel ezelőtt elkelt mind. A Sziget elképesztő programkavalkádjának 24 órájára 18 000 forintos (cirka 7000 dinár) a belépő, amely Interneten is megváltható a www.sziget.hu weboldalon.
