Több százezer látogató, egy hetekkel ezelőtti (jobbára egy pocsékba ment Rihanna-koncertnek köszönhető) rekordteltház, két elfogott drogdealer, apróbb problémák az újdonságnak számító check-innél, töménytelen jó koncert és buli, de kultúra is minden mennyiségben – ez volt dióhéjban a huszonnegyedik Sziget Fesztivál, amely tegnap éjjel ismét egyéves kényszerszabadságra ment, hogy jövőre a negyed évszázados jubileumi változatban térjen vissza.
Két kellemesen bulis hétköznap és egy ötnapos szuperhétvége: a Szigeten minden pont fordítva működik, mint a való világban. A hétfői teljes energiát igénylő vitustánc (a Years and Years politikai toleranciafesztjétől a Kaiser Chiefs rockbuliján és Noel Gallagher Oasis-utánérzésén át SIA hiánypótló, Rihanna rosszul elénekelt Diamondsját is magában foglaló mozgásszínházi produkciójáig) kimerítette a közönséget, amelynek immár csak egy napja maradt hátra a régió legmenőbb fesztiváljából. Igaz, ez volt az a nap, amikor színpadra lépett a Lumineers, és a gyakorlatilag alig vagy nem is létező (igazából a Rascals és az Arctic Monkeys keresztmetszetéből időnként létre-létrejövő) Last Shadow Puppets, hogy aztán fénylő rudacskákkal és tűzijátékkal Hardwell vegyen búcsút a Nagyszínpad közönségétől.
Az A38-as sátrat a Bullet for my Valentine ütemes rockja és a kanadai Crystal Chastles morduló elektronikája zárta. A Világzenei Nagyszínpadon a francia Les Hurlements d'Léo, majd a Pannonia Allstars Orchestra, vagyis a PASO búcsúzott a főműsoridőben. A Petőfi Színpadon az éjjel elsősorban az avantgárdé volt a főszerep: a Tudósok, a Belga, és a hagyományosan szigetzáró Sziámi és az And Friends emlékeztettek minket arra, honnan is jött ez a fesztivál annak idején.
