Barátsággal a Baráthok kútjáért

Szerdán, augusztus 17-én zárult az I. Vajdasági Fürdő- és Közösségépítő Kaláka hivatalos része, a helybeli és magyarkanizsai, a magyarországi, az erdélyi és az olaszországi önkéntesek kilenc napon át dolgoztak az Ilonafalva (Zimonić) melletti csordakút felújításán.

A Járás szélén még 1908-ban a Baráth-szállás közelében (innen a kút megnevezése) fúrt csordakút környékét rendezték, a pusztai tájjal egységet alkotó fürdőt és a legelő jószágokat is kiszolgáló új vályút építettek. Az ember és a háziállat ugyanazt a hűs, több mint kétszáz méter mélyről feltörő artézi vizet fogyasztja. A környékbeliek már több mint száz éve idejárnak ivóvízért, az erre járók megpihenhetnek, felfrissülhetnek és meg is fürödhetnek a kút vizében.

Erdélyben ma is népszerű és eredményes a 16 évvel ezelőtt indult kezdeményezés, az elhanyagolt egykori népi források, fürdők kalákában történő felújítása, a Fürdő- és Közösségépítő Kaláka, amelynek mintájára a magyarkanizsai Wemsical Serbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület lelkes tagjai augusztus 8-ai kezdéssel megszervezték az I. Vajdasági Fürdő- és Közösségépítő Kalákát Ilonafalván. Az egyesület elnöke, Vígi László részt vett az egyik erdélyi fürdőfelújító kalákában, és a tapasztalatok alapján indult be a szervezőmunka Magyarkanizsán.

– Azért választottuk az Ilonafalva melletti Baráthok kútját, mert nem szerettük volna megbontani a legelő, a puszta, a Járás összképét. Ez a kút a legelőn van, de a lakott tanyák szomszédságában, és gépkocsival könnyen elérhető. A helybeliek, amint értesültek a terveinkről, azonnal felajánlották a segítségüket, munkaerővel, építőanyaggal, élelemmel támogattak bennünket. Magyarkanizsán is többen, az önkormányzat és a vállalkozók is segítették a munkánkat. A külföldi önkéntesek között többen már szintén dolgoztak fürdőfelújításokon Erdélyben. A kalákázás lényege a szorgos kezek mellett az elhatározás, a szándék kreatív megvalósítása, a nyitottság, a jó hangulat, az együttműködés és a barátkozás. Ha mindez együtt van, az eredmény sem maradhat el, bizonyítja ezt a kilenc nap alatt elvégzett munka – mondta Vígi.

A magyarkanizsai Hajdú László Budapesten kapcsolatba került Herczeg Ágnes tájépítésszel, aki a budapesti Ars Topia Alapítvány programfelelőse, ő vállalta a kútfelújítás és fürdőkialakítás szakmai vezetését:

– Az alföldi artézi kutak vizét nem csak jószágitatásra használták, ismerték a víz és az iszap jó hatását, és a kutak vizét fürdésre is használták. A Baráthok kútja köré téglából és fából süllyesztett fürdőt építünk. Felújítottuk a régi itatóvályút, ami a fürdőrésze, a háziállatoknak pedig új vályút raktunk téglából, amelyet karámmal elválasztottunk a fürdőtől, tehát a kút funkciója megmarad. Van öltöző, padok és illemhely. A tájba illő kis fürdőt terveztünk kialakítani, amely nem emelkedik ki a síkságból, az információs táblák is a környezethez igazodnak – mondta a tájépítész.

Lázár Csaba tanyája a Baráthok kútjának szomszédságában van, felsége Zsuzsanna és a két kisfiuk, Bence és Áron állandó részvevője volt a kalákának:

– Amikor értesültünk róla, hogy mit terveznek a fiatalok, azonnal megmozdult az egész falu, én vállaltam az építők és a helybeliek közötti koordinációt. Amiben csak tudtunk segítettünk, mindenki nagy lelkesedéssel fogott a munkához, az összefogás révén mi lettünk gazdagabbak egy új létesítménnyel, amely mindannyiunk hasznára lesz – mondta Csaba.

Egész családok vettek részt a kalákában, László Ágnes, férje Domonkos Tibor és fiuk, a kis Misi, aki alig múlt egyéves, a legfiatalabb részvevője volt az akciónak. – Amikor csak tudtunk kijártunk segíteni a kúthoz, én főleg a Tisza-parti táborban a konyhán segédkeztem – mondta Ágnes.

A magyarországi Várnagy Szabina friss diplomás építészként csatlakozott a vajdasági kalákához: – Egyik évfolyamtársamtól hallottam az erdélyi fürdőfelújító kalákáról, és először ott próbáltam ki magamat, majd pedig eljöttem ide, Vajdaságba is. A gyakorlati és a szervező munka terén is sok újat tanultam, tapasztalatot szereztem, amit a munkám során fel tudok használni – mondta Szabina.

Az adai Sóti Juli ismert énekesnővel találkoztunk a kútnál: – Hallottam a kalákáról, amelyet a barátaim szerveztek, ezért úgy éreztem, nekem is itt a helyem, a konyhán, és itt, a kút körül segédkeztem a többiekkel együtt. Nagyon szép csapatépítő munka folyt, jó társaság verődött össze, és remélem, hogy a helyi fiatalok és idősebbek is mind többen kapnak kedvet a kalákázáshoz. Nem a fizikai munkán van a lényeg, minden apró segítség sokat jelent, van, aki csak élelmet vagy italt hozott, de minden apró segítség nagyon jól esett. A megépült fürdőt fenn kell tartani, hogy a közösség együtt tudja élvezni a közös munka gyümölcsét – mondta Juli.

Szabó Beáta Szatmárnémetiből érkezett, tájépítésznek készül: – Tavaly Bálványos fürdőn vettem részt fürdőépítő kalákában, és Herczeg Ági révén jutottam el ide is. Az én és néhányunk feladata volt többek között az erózióvédő támfalak kialakítása, mellyel a talaj bemosódásától védtük meg a fürdő környékét. Munka után a Tisza-parti táborban esténként érdekes előadások voltak, sokat beszélgettünk, jó volt a hangulat. Jövőre is mindenképpen eljövök, mert lesz folyatása a Vajdasági Fürdő- és Közösségépítő Kalákának – mondta Beáta.