2024. május 2., csütörtök

Táborozók a Malomfesztiválon

Az idei rendezvényen több alkotótáborra és műhelymunkára került sor, megismerkedtünk néhány résztvevővel is

Az oromi Malomfesztivál zenei programjait alkotótáborok előzték meg, mi pedig bekukkantottunk néhány műhelymunkába, elbeszélgettünk a filmes- és a drámatábor egyes résztvevőivel. Á(r)tfogó címen a filmes műhelymunkát K. Kovács Ákos filmoperatőr művész mester tartotta.

A tábor egyik résztvevője Várhelyi Adrián Szegedről érkezett.

– Környezetmérnöki szakra járok a Szegedi Tudományegyetemen. Ismerőseimtől hallottam erről fesztiválról. Annak alapján, amit meséltek, nagyon jónak tűnt, ezért úgy gondoltam megbizonyosodok róla. Tavaly voltam először a Malomfesztiválon. A filmes műhelymunkára azért jelentkeztem, mert kacsintgatok a filmkészítés felé. Sok filmet nézek és írással is próbálkozok. Mostanában forgatókönyvekbe is belekezdtem. Nagyon szeretem a Sundance filmfesztivál díjnyertes alkotásait, de sorozatokat is nézek. Ha valaha is lenne lehetőségem filmet rendezni és választhatnék, hogy az milyen legyen, akkor játékfilmet forgatnék, egy drámát, valamiféle filozófiai alkotást, akár sci-fit. Szeretem azokat a filmeket, amelyek beszélgetésekre épülnek – hallottuk Adriántól.

Zsoldos Zsófia először látogatott el Oromra, a fesztiválon pedig a filmműhely keltette fel az érdeklődését:

– Kishegyesi vagyok. Nem jártam még Oromon, sem a Malomfesztiválon, ezért úgy gondoltam, hogy idén nem hagyom ki, feltérképezem magamnak ezt a területet. Nagyon kedves a falu, mindenki barátságos. A filmezés érdekelt legjobban, a társaságommal korábban kedvtelésből videofelvételeket készítettünk egymásról. Fotózok is, de most a filmkészítés rejtelmét szerettem volna felfedezni. K. Kovács Ákos átfogó képet nyújtott az egész folyamatról, megtudhattuk miből áll, milyen módszerek léteznek. Kezd kialakulni egy kép a fejemben a filmezésről. Sikerült fejlesztenem magamat, hogy ezt később gyakorlatban használom-e, majd még kiderül. Kár, hogy kevés nap állt a rendelkezésünkre, mert élveztük a tábort. Egészségügyi középiskolába járok, a harmadikat fejeztem. Szeretnék továbbtanulni, de ez a terv még kidolgozóban – mondta Zsófia.

A drámatábort Mészáros Gábor színművész vezette, a tábor témája a színész és a kelléke volt. Verebes Andrea fáradtan jött a táborba, ami végül feltöltődést nyújtott számára:

– Az újvidéki színművészeti akadémia első évét végeztem. Ezek után úgy éreztem, hogy a műhelymunka nagyon fárasztó lesz számomra, hiszen időközben a Tanyaszínház turnéján is részt vettem. Arra gondoltam hazamegyek a műhelymunkáról, ha nagyon kikészülök, de nem így történt. Jó csapat jött össze, folyton együtt voltunk, nagyon örülök, hogy eljöttem. Mészáros Gábor másmilyen színházkészítést tárt elénk. Ráébredtem, hogy vannak dolgok, amik nem tudnak megszületni a megfelelési kényszer alatt, csakis így, laza közegben. Az akadémián is legalább egy tantárgynak ilyennek kellene lennie, mint itt a táborban – véli Andrea.

Petró Annamari Magyarországról érkezett, de Vajdaság sem idegen számára:

– Szegedi vagyok, de Budapesten élek, mert ott könnyebben találok munkát. Ugyanakkor tervezek visszamenni a szegedi egyetemre, néprajz szakon szeretnék doktorálni, ehhez még egy nyelvvizsga hiányzik. Vajdaság nem idegen számomra. Hat évig részt vettem a Sínbuszfesztivál szervezésében, a nagyapám pedig csantavéri volt. Sajnos már nem ismertem meg, de szeretném felkeresni a rokonaimat. A színház sem áll távol tőlem. Színitanodába jártam Szegeden és utána elég sokat dolgoztam. Először a Szegedi Nemzeti Színházban, onnan pedig az egyik színésztanárom javaslatára a bábszínházban.

Eközben a Szegedi Egyetemi Színpadban tevékenykedtem színészként és asszisztensként, megközelítőleg két évet a Metanoia színházban, közben pedig végeztem az egyetemet. Számomra a legfontosabb, amit megtanultam ezen a műhelymunkán, hogy nem kell feltétlenül meghajlani a megfelelési és az elvárási kényszer előtt. Sajnos Magyarországon ez nagyon érezhető. Belénk sulykolják, hogy állandóan versenyezni és színészkedni kell, mindig szépnek és legjobbnak lenni, sose szabad kifáradni. Ezeket itt mind elhagyhattuk és csak arra figyelhettünk, ami a legfontosabb: a színházra – fejtette ki Annamari.

László Roland több táborban is részt vett ezen a nyáron:

– Az egész nyaramat a fejlődésemnek szenteltem, így két táborban is voltam. Részt vettem a MadT-on, a KMV különdíjasaként pedig tíznapos erdélyi táboron való részvételt nyertem. Nagyon jó volt. Ez valójában egy verstábor volt, habár monológgal lettem díjazott. A résztvevők Kárpátaljáról, Magyarországról és Felvidékről is érkeztek, a tábort pedig a budapesti Nemzeti Színház két színésze tartotta. Egyebek közt beszédgyakorlatra- és néptáncoktatásra került sor, de kirándulni is mentünk. Elég feszes volt a tempó, néha alig volt időnk enni, olyan sokat próbáltunk, végül viszont szerveztek egy nagyon szép gálát. Ezek után úgy gondoltam, hogy ha már ennyire aktív a nyaram, belefér ez a műhelymunka is, ahol ráadásul fesztivál is van. Mészáros Gáborral még nem dolgoztam, ez a lehetőség is vonzott, és megtetszett a műhelymunka témája.

Eleinte kicsit feszengtünk a csoportban, de utána elkezdtünk felengedni és minden egyre jobban ment. A szabadkai Svetozar Marković Gimnázium társadalmi szakára járok, most leszek végzős. Nagyon szeretnék musicalszínészettel foglalkozni, de ilyen zenés-színész szak elég ritkán nyílik Budapesten. Másik tervem is van, szeretem a történelmet és a latint, érdekelnek a nyelvek, a filológia, mégis a musicalszínészet a legvonzóbb számomra – hallottuk Rolandtól.