A Muzsikáló udvar elnevezésű koncertről írt beszámolómat tavaly ilyenkor azzal zártam, hogy „reméljük, a jövő nyár végén is lesz, aki fellép, és lesz, aki meghallgassa a fellépőket”. Hát lett! A vasárnap, augusztus 21-én a Szabadkai Városi Múzeumban – a kedvezőtlen időjárás miatt ezúttal sem az udvarban, hanem az egyik kiállítóteremben – megtartott hangversenynek hat fellépője, és akkora közönsége volt, hogy nem is jutott mindenkinek szék.
A műsor nyitószáma egy Csajkovszkij-mű, a Csipkerózsika c. balett hegedűre és zongorára átdolgozott egyik részlete volt, amelyet Kovács Birkás Tamara adott elő Máté Krisztina zongorakíséretével. Örömmel hallgattuk ezt a szerzeményt, amely minden bizonnyal most hangzott el Szabadkán először. Tamara kezében mind érettebben szól a hegedű – ő egyike a koncertsorozat állandó szereplőinek, tehát van összehasonlítási alapunk –, bár a vibrátója lehetne kevésbé széles és egy picit gyorsabb. Tóth Noémi a számtalan feldolgozásban hallható, s régóta népszerű olasz dal, az ún. Velencei karnevál dallamára készült variációsorozatot szólaltatta meg, amelyet Giulio Briccialdi komponált fuvolára és zongorára. Ez egy rendkívül mutatós kompozíció, a fuvolisták egyik sikerszáma, amely tele van virtuóz elemekkel. Noémi játszva megküzdött minden technikai nehézséggel, s valósággal elbűvölte a hallgatóságot. Radetity Ádám kezében a szaxofon kristálytisztán szólt, igaz, a Három csíkmegyei népdal, amelyeket Bartók Béla feldolgozásában adott elő, közel sem akkora feladat elé állították az előadót, mint az előtte elhangzott két mű.
Az est következő fellépője Miloš Miketić volt, aki ezúttal mutatkozott be a szabadkai közönségnek először, noha már egy éve tanárként működik a helybeli zeneiskolában. Ő belgrádi születésű, és a zeneművészeti főiskolát is ott fejezte be Ljubiša Jovanović növendékeként. Ante Grgin Little Story című szerzeményét adta elő, igen meggyőzően. Játékát a biztos intonálás, és a gyönyörű tónus teszi értékessé. Az előadott művet nem a virtuóz elemek, hanem a széles ívű dallamok jellemzik, s nem csoda, hogy Grgin fülbemászó melódiái első hallásra elnyerték a közönség tetszését.
Még egy fiatal művésszel ismerkedhettünk meg az est folyamán, mégpedig a harmonikán játszó Mészáros Mátéval, akinek különben semmi kapcsolata sincs Szabadkával, hiszen zentai, és a szarajevói zeneművészeti főiskola hallgatója. Mégpedig kiváló hallgatója – amint azt a felkonferálásból megtudtuk –, s amit pazar játékával mindjárt be is bizonyított. Anatolij Kuzyakov Első szonátájának záró tételét bámulatos technikai felkészültséggel adta elő. Megtudhattuk, hogy mire képes egy gombos harmonika, ha jó kezekbe kerül.
A műsor zárószáma, a két Doppler fivér – Franz és Karl – által megálmodott Magyar fantázia méltó koronája volt ennek a szép hangversenynek. A bravúrosan feldolgozott magyaros dallamok hű tolmácsolóra leltek Tóth Noémi, Miloš Miketić és Máté Krisztina személyében. A két fuvola hajszálpontosan együtt szólt, igaz, nem mindig a legtisztábban.
Az apró szeplőktől eltekintve szép kis – alig egyórás – koncertet hallottunk. A műsor változatos volt, a számok gyorsan peregtek egymás után, s az ifjú művészek igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani, amit a közönség meleg tapsokkal jutalmazott.
A fellépők között csak egy olyan volt, aki még nem szerzett főiskolai diplomát, a harmonikás Mészáros Máté. Miloš Miketić és Máté Krisztina – az összes szólista lelkiismeretes zongorapartnere – a szabadkai zeneiskola tanárai, Radetity Ádám is az egyik szabadkai általános iskolában dolgozik, Kovács Birkás Tamara Baján, Tóth Noémi pedig Splitben tanít. Dicséretes, hogy az utóbbiak sem feledkeztek meg szülővárosukról, annak zenekedvelő közönségéről. Mindannyian – fellépők és hallgatók egyaránt – hálával tartozunk Miklenovics Arankának, a fő szervezőnek, s egyben műsorvezetőnek, akinek köszönhetjük, hogy ez a szinte családias hangulatú rendezvény létrejött.
Jövőre is találkozunk?
