Ferencvárosban idén június 3-án rendezték meg a nemzeti összetartozás napját, melyre magyarkanizsai küldöttség is meghívást kapott a többi testvértelepülés vendégeihez hasonlóan. Ferencváros önkormányzata emlékdíjat alapított, amelyet több éve ezen az ünnepnapon ad át azon végzős diákoknak, akik általános iskolai tanulmányaik során kimagasló eredményt értek el a magyar nyelv tanulásában és művelésében, valamint tanulmányaikat gimnáziumban vagy középiskolában kívánják folytatni.
Az alapítók tiszteletük kimutatásaként, mintegy jó példaként szolgálva az utódok előtt, a díjakat az adott testvértelepülés kimagasló nyelvészeiről nevezték el. Így a magyarkanizsai jelöltnek szóló emlékdíj dr. Papp György nevét viseli, aki munkássága során nyelvészként, kritikusként, szerkesztőként és pedagógusként gazdagította művelődési és tudományos életünket.
Magyarkanizsa községből a megtisztelő jelölést Szűcs Dóra érdemelte ki, akit Bíró Edit, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola igazgatónője, illetve magyartanára, Szabó Klára terjesztett föl e díjra. Az erkölcsi elismerés mellett pénzjutalom is illeti a tanulókat. A közelgő tanévkezdés kapcsán a díjról is beszélgettünk Szűcs Dórával.
A Magyar Nyelvért Dr. Papp György-emlékdíj mennyiben más, mint a többi díj?
– A díjat nem versenyen nyertem, tehát nem közvetlenül készültem rá, hanem az eddigi munkáim és az ajánlások miatt kaptam meg. Voltam ugyan több nemzetközi versenyen, de az okleveleim java részét a szerbiai oktatási minisztérium adta ki. Ezzel a díjjal pedig egy magyarországi kezdeményezésnek lehetek a részese.
Az átadáson méltatták a díjazottakat. Rólad mi hangzott el?
– Nyelvhelyességi és helyesírási versenyeken négy éven át folyamatosan dobogós helyeken végeztem, az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon első helyet szereztem, valamint minden érettségi tantárgyból községi, körzeti, illetve köztársasági helyezéseket is sikerült elérni. Ezek alapján kaptam meg a generáció diákja címet is a magyarkanizsai általános iskolában.
Mi a fő motivációd, hogy versenyt versenyre halmozol?
– Az úgymond hagyományos iskolai versenyeken túl külön kihívást jelentenek azok a tematikus megmérettetések, amelyekre szaktanárainkkal hónapokon át készülünk. Így jutottunk el például Fodor Éva földrajztanárnő irányításával a Görgey Artúr-történelemversenyre, illetve Vastag Attila fizikatanárral a Ribár Béla-emlékversenyre. Ezen alkalmak nagy élményt jelentettek, nemcsak a tudásgyarapítás miatt, hanem az ismerkedés, illetve az utazás miatt is. Sok szép helyen jártunk, teljesen ingyen, és már ezt jutalomként foghatjuk fel.
Mi az ára a sok munkának?
– Nem teherként fogom fel, szívesen tanulok, nyelvérzékemet is igyekszem fejleszteni. Tanáraimon kívül szüleim és nővérem támogatását folyamatosan megkapom, ők voltak velem az intenzívebb tanulási időszakokban is, amikor verseny versenyt ért.
Itt az új iskolaév, melyik középiskola mellett döntöttél?
– Nem volt könnyű a választás, de itthon képzeltem el a középiskolás éveimet. Szabadkára iratkoztam, a Svetozar Markovic Gimnázium természettudományi–matematikai szakára, és bízom benne, hogy sikerrel fogom venni az elém gördülő akadályokat a tanulmányaim során.
