Más se hiányzott a burkininek, csak a tiltás. Ha másért nem, így legalább még többen megismerhették a különleges női ruhadarabot, amely az arcon, valamint a kéz- és lábfejen kívül mindent eltakar. Ezt viselik a muszlim nők, amikor idegenekkel együtt fürdőznek.
A burka vízparti változata már több mint tíz éve beszerezhető. A muszlim lányok, asszonyok elsősorban vallási okok, szabályok miatt öltik magukra a strandoláshoz. Csak ebben a „szerelésben” jelenhetnek meg ugyanis a nyilvános fürdőkben, illetve mártózhatnak meg tóban, folyóban, tengerben vagy épp medencében.
Természetesen mások is hord(hat)ják, hiszen nemcsak az iszlám értékrend szerint élők számára készülnek.
Bár a fürdőruhadivathoz nincs köze (mivel vallási előírások által kikényszerített viseletről van szó), bárki felveheti, ha jónak, esetleg hasznosnak találja. Az érzékeny bőrűek alighanem örülnek neki, de az egyre veszélyesebb UV-sugárzás (leégés) ellen is hasznos lehet.
A kreáció Aheda Zanetti érdeme. A libanoni születésű, de Ausztráliában élő divattervező mindenesetre nem panaszkodhat: csak az utóbbi nyolc évben több mint 700 ezer darabot adott el belőle. A megrendelői 40 százalékát zsidók, keresztények, mormonok és hinduk alkotják.
Világszerte azért még nem terjedt el széles körben, több országban pedig egyáltalán nem népszerű. Törökország néhány városában ráadásul évek óta nem szívesen látott fürdőruha.
Nyugat-Európa strandjain azonban már régen megjelent. Kezdetben nagy feltűnést keltett, de viselőit lassan megszokták, egy idő után senkit sem zavart.
Az utóbbi hónapokban azonban sokfelé gyanakvóan tekintettek azokra a nőkre, akik ebben az úszócuccban jelentek meg a vízpartokon. Az idei főszezonban bombaként robbant a hír, mely szerint a Földközi-tenger francia partszakaszán július végén hadat üzentek az ideológiai provokációvá minősített ruhadarabnak.
Azóta csaknem harminc (többnyire tengermelléki) település tiltotta be a burkinit a világi értékek és normák, a közbiztonság vagy a jó erkölcs megőrzésére hivatkozva. A rendőrök két városban még pénzbüntetést is kiszabtak a rendelet megszegőire.
A tilalmat néhol azzal indokolták, hogy segítségével száműzik a Franciaország ellen háborúzó terrorszervezetek és iszlamista szélsőségesek állítólagos jelképét a partról.
Bár hivatalosan senki nem mondja ki, nagyon úgy tűnik, hogy – a szigorú biztonsági intézkedések mellett – a fürdőruha tiltásával is választ akartak adni azokra a szörnyű támadásokra, amelyeket 2015 januárja óta az Iszlám Állam (IÁ) és az al-Kaida terrorszervezet emberei követtek el Franciaországban. A vérengzések okán egyre nagyobb a bizalmatlanság a több millió helyi muszlim iránt.
A mérgezett légkörben a burkini az elmúlt hetek legvitatottabb ruhadarabjává vált az egész országban, ahol Manuel Valls miniszterelnök szerint „a kultúrák harcát” vívják.
A tiltás komoly (ember)jogi és politikai okfejtések tárgya lett Nyugat-Európában, ahol kontinensünk legjelentősebb muszlim közösségei élnek évtizedek óta.
A heves diskurzus megosztotta a franciákat és a kormányukat, amely már az elején a tilalmat bevezető önkormányzatok mellé állt. Igaz, arra is felkérte a településvezetőket, hogy csökkentsék a feszültséget a vallási közösségek között.
Valls nyíltan a támogatásáról biztosította azokat a polgármestereket, akik „el akarják kerülni a közrend megbomlását”, s egyetlen céljuk a „békés egymás mellett élés” elősegítése. Laurence Rossignol, a családi és női jogok minisztere is megvédte a döntést. Szerinte a burkini a nők bezártságát és elnyomását jelképezi, célja ugyanaz, mint a burkáé.
A „burkinitilalmat” azonban nem mindenki fogadja el. A muszlimok mellett mások is bírálják. Ráadásul a Valls-kabinetben is vannak (miniszteri) ellenvélemények. A kormányzó szocialisták pedig óva intenek minden akciótól, amely az iszlám fundamentalisták malmára hajtaná a vizet.
Najat Vallaud-Belkacem oktatási miniszter ugyanakkor arra hívta fel a kormánytagok figyelmét, hogy a vita csak a rasszista retorikát táplálja. A marokkói születésű politikus asszony ugyan ellenzi a burkini viselését, de nem ért egyet azzal, hogy a tilalom hasznára válna az országnak a muszlim fanatikusok elleni harcban. Meggyőződése, hogy „nincs kapcsolat az IÁ merényletei és a női strandruha között”.
Sokan egyetértenek vele. Ők azt állítják, hogy nem a burkini a probléma, hanem az, amit jelképez, betiltása pedig tüneti kezelésnek is rossz.
Nincs is köze a terrorizmushoz, s ezért nem is lehet a terroristák álruhája. Sokkal inkább a bezártság, a félelem és a mértéktelen ostobaság szimbóluma. A muszlim nők nem önszántukból és nem is merényletek végrehajtásakor, hanem kényszerből hordják.
A tiltással nem sokat érnek el az illetékesek. Attól nem lesz eredményesebb sem a terrorizmus elleni harc, sem a muszlim közösség és a többségi társadalom együttműködése.
Ráadásul a tiltás (a nők „levetkőztetése” jogszabályokkal) még inkább elidegeníti a muszlimokat a társadalomtól. A közösség nő tagjait pedig még inkább elzárja a külvilágtól.
Párizs polgármestere is a bírálók közé tartozik. Anne Hidalgo azt vallja, hogy a nőknek olyan fürdőruhát kellene viselniük a strandon, amilyet akarnak.
Lehet, hogy így is lesz. Nem Hidalgo véleménye, hanem a legfelsőbb bírói fórumként működő alkotmánytanács hétvégi döntése nyomán. A testület ugyanis törvényellenesnek találta, s felfüggesztette az ominózus ruhadarab tiltását, ami ellen civil szervezetek éltek panasszal, arra hivatkozva, hogy sérti a szabadságjogokat.
A francia alkotmánytanács döntése azt jelenti, hogy ismét szabad strandolni burkiniben. Bárki, bárhol megteheti ezt. Még akkor is, ha néhány város polgármestere visszautasítja az ítéletet, s továbbra is tiltaná a viselését.
Beszerezni mindenesetre nem lesz gond, hiszen a botrány hatására megnőtt iránta a kereslet. Ezért élelmes kereskedők már időben rendeltek belőle nagyobb tételben. Hamarosan talán árleszállítás is lesz.
