Szeptember elsején a Bieliczky Károly Városi Könyvtár 41 alkalmazottja közül tízen fölmondó levelet kaptak, kivétel nélkül a falusi könyvtárosok. Velük szemben a tisztviselők és a segédszemélyzet a helyén maradt.
A könyvtárosok menesztése nem egyik napról a másikra történt. Egy évvel korábban az előző összetételű városi képviselő-testület meghozta a közszférában alkalmazottak számának maximalizálásáról szóló határozatot, ami a városi könyvtárban 25 százalékos leépítést írt elő. A könyvtárigazgató ezt követően azzal érvelt, hogy a vonatkozó normatív törvények értelmében nem hogy munkaerő-fölösleg lenne az intézményben, hanem még többet kellene alkalmazni, amit a Matica Srpska könyvtára is megerősített. Aztán a hosszú szélcsendet az őrszállási és regőcei aláírásgyűjtés szakított meg, amit annak híre váltott ki, hogy az intézmény igazgatóbizottsága meghozta a leépítésről szóló határozatát, de a petíciónak nem lett foganatja.
A témával kapcsolatban tegnap sajtótájékoztatót tartott Zomborban a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség Nyugat-bácskai körzeti szervezete, Horváth-Ódry Márta, a regionális szervezet elnöke, Elvegyi Ákos, a VMDK Tanácsának elnöke, valamint Szladek László, az érdekvédő szervezet zombori tagozatának elnöke, helyi önkormányzati képviselő. Hangsúlyozták, hogy az elbocsájtásokról nem beszélt a nyilvánosság előtt se a könyvtárigazgató, sem a városi közigazgatás, ezért nem hivatalos információként kell kezelni amit mondanak, ám birtokukban vannak a fölmondó levelek másolatai, és tény, hogy a tíz kirúgott személynek tegnap el kellett távolítani személyes holmiját a fiókkönyvtárak épületeiből, valamint le kellett adniuk a kulcsokat.
A falvak leépítése
Horváth-Ódry Márta kiemelte, hogy a fiókkönyvtárak mobil könyvtárrá átminősítése tette lehetővé az érintett alkalmazottak eltávolítását, ami nem csupán magyar probléma, hanem az összes falut egyaránt sújtja, ugyanúgy, mint a helyi közösségek kommunális jogkörének megvonása, finanszírozásának megnyirbálása, és a helyi irodákról szóló rendelet, ami szerint ezek az irodák hetente csupán néhány napon tartanak nyitva.
Elvegyi Ákos arra mutatott rá, hogy az ésszerűsítés örve alatt gyakorlatilag megszűnnek a fiókintézmények, amelyek nem kis, hanem nagy kezdőbetűs Könyvtárak, amelyek a falvakban szorosan összefonódtak a művelődéssel, a könyvtárosok nem egy esetben művelődésszervezőként, egyesületvezetőként is dolgoztak, így például Bácsgyulafalván, Bezdánban, valamint Őrszálláson nemkülönben.
– Az előállt helyzet árnyaltabb, mint amilyennek tűnik. A fiókkönyvtárak helyiségei nem minden helyen vannak a városi könyvtár tulajdonában, hanem a helyi közösségekében, művelődési egyesületekében. Bezdánban a Közművelődési Közösség épületében van, aminek építését a Határon Túli Magyarok Hivatala finanszírozta, azzal a föltétellel, hogy ott könyvtár működik, két könyvtárossal, egész napos nyitva tartással, amiről 20 évre terjedő időtartammal szerződést kötött a hivatal Zombor községgel, és jelenleg is érvényes. Bácsgyulafalván a művelődési házban van a könyvtárhelyiség, a Városi Könyvtár mindössze az egyetlen alkalmazott bérét és a telefonköltségeket állta, a karbantartást, takarítást, fűtést a helyi közösség. Arról is beszámolt, hogy a VMDK körzeti szervezetének elnöksége megvitatja egy aláírásgyűjtés lehetőségét, amivel a józan észre apellálva a városi közigazgatásban megpróbálják az ügy újragondolását és korrigálását.
Érvelésében arra mutatott rá, hogy az úgynevezett mobil könyvtárak elnevezésű koncepció a jelenlegi ismeretek szerint annyit tenne, hogy a falusi könyvtárakban hetente egyszer megjelenne egy zombori könyvtáros, fölvenné a kölcsönzők rendelését, majd a következő héten kiadná a kért köteteket, ráadásul a városi intézményben legfeljebb egy, esetleg két alkalmazott beszéli a magyar nyelvet, ami tovább nehezíti ezt a munkát. Horváth-Ódry Márta ehhez hozzáfűzte, hogy az iskolákban a diákok máris azt kérdezik, hogy miként jutnak majd hozzá a házi olvasmányokhoz, és a sajtótájékoztató résztvevői hozzáfűzték, a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt intézményként kezeli a Bielitzky Károly Városi Könyvtárt, ami rendben is van, ismereteik szerint az MNT elnöke támogatási szándékkal fölkereste az intézményt és a városi elöljáróságot, de a polgármester asszony nem fogadta, ami nincsen rendjén.
Szladek László fölvázolta, hogy amíg a kormány a kistérségek és falvak talpra állításáról beszél, helyi szinten viszont ezzel minden szembe megy, az iskolák és a kultúra leépítése a kisebbségi és a többségi falusi közösségek visszafordíthatatlan kiürüléséhez vezet.
Jogi szempontból
Az eset kapcsán fölkerestük prof. Hadži Zdravko M. Kovač szakszervezeti vezetőt, aki a Vajdasági Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezete főtitkári tisztsége mellett a médiával és a kultúrával is foglalkozik. Szerinte a közszférában történt létszámleépítés lokális szinten nonszensz (Elvegyi szerint példátlan Szerbiában), ám a könyvtárban történtek jogilag annyira megalapozottak, hogy értelmetlensége ellenére a szakszervezet előtt lezárta a támadási felületeket, nem hagyott réseket a jogi beavatkozásra.
Egy másik eset: magának mondott föl az igazgató
A zombori Milan Konjović Galériát is érintette a leépítési határozat. A tíz alkalmazottból négyet kellett volna meneszteni, de végül az igazgató mondott le, vagyis inkább föl, és egy munkatárs nyugdíjba vonul.
– Februártól álmatlan éjszakáim voltak e miatt a városi rendelet miatt. A szakszervezet mellett egyéb, politikai és családi nyomásoknak is ki voltam téve, de mindenekelőtt saját erkölcsi és etikai elveimnek igyekeztem megfelelni. A képtár nem önmagáért van, hanem a közönségért, két váltásban tart nyitva, a tömeges látogatásokkor váltásokban 3-3 személy ügyeletes, meg az igazgató. Én azt követően távozom, hogy végre a képtárban sikerült egy bár száz évig működő depót kialakítani az ezer számot meghaladó alkotás számára. Művészettörténész és szobrászként ezentúl a diákokkal foglalkozom, de ez nem jelenti azt, hogy néhány éven belül nem jövök vissza ugyanerre a munkahelyre. Időközben, ha sikerül, szeretnék létrehozni a városban egy magyar–horvát–szerb privát kulturális központot – nyilatkozta Mrakovits Péter szobrász, aki keddig tölti be a galériai tisztjét, majd képzőművészet-tanárként dolgozik tovább, nem titkolván reményét, hogy néhány éven belül visszatér erre a posztra.
– Képtelen lettem volna bárkinek fölmondani, van, aki remek szakember, van, aki emellett családilag is rászorult a kiválóan végzett munkájára, nem voltam hajlandó választani közülük. Végül én adtam fölmondást magamnak, hiszen még föltalálom magam az iskolákban, szeretem a munkát a gyerekekkel, lehet, hogy egyszer visszatérek a képtárba, amit szeretnék, de azon leszek, hogy a gazdasága nélkül marad Zombor visszatérjen a kultúra és az idegenforgalom terepére – összegezte Mrakovits.
Korábban Vladimir Jerković, a Bieliczky Károly Városi Könyvtár igazgatója nem nyilatkozott, a sajtótájékoztatót követően azonban a Vajdasági RTV-nek elmondta, hogy a városi tanács képviselő-testület által jóváhagyott határozatát kényszerült az intézmény végrehajtani. A falusi könyvtárfiókok heti két-három alkalommal állnak majd az olvasók szolgálatára, nyilatkozta a VRTV-nek.
