(Gergely Árpád felvétele)
Csütörtök délután vette kezdetét a több mint hat évtizedes múltra visszatekintő, háromnapos irodalmi találkozó Magyarkanizsán. A szokásokhoz híven idén is a népkerti koszorúzás volt a nyitány, ahol a résztvevők elhelyezték a kegyelet virágait az írótábor alapítóinak emlékművénél. Vranić Váradi Lívia a helyi önkormányzat nevében köszöntötte az írókat és elmondta, a város befogadja, érti és értékeli a művészetet, az írott szót, és támogatja a Kanizsai Írótábor hagyományának megtartását is. Pomogáts Béla irodalomtörténész is megtisztelte jelenlétével az eseményt, és emlékeztette a jelenlevőket: abból kell erőt merítenünk, hogy ilyen elődeink voltak, legyünk hűek ahhoz az örökséghez, amit az emlékmű szimbolizál. Ezt követően került sor a városháza előtti kisparkban lévő egykori író és festő, Koncz István és Dobó Tihamér szoborkettősénél az ünnepi beszédre, amit egyperces néma tiszteletadás előzött meg Bányai János emlékére. Virág Gábor, a szervezőbizottság elnöke mondott megnyitóbeszédet.
– Beszélni kell, szavakat mondani, a beszédteret szavakkal megtölteni. Meg kell törni a csöndet, ahogyan a néma víztükröt töri össze a beledobott kő, úgy kell most a csönd városának látszólagos nyugalmát szavakkal összerezzenteni, és a következő napokban hallhatóvá, „hétköznapivá tenni” mindazt, amiről az írók élete egész évben szól: a szavakról, mondatokról, szövegekről, a beszédről, a párbeszédről, a párbeszéd keresésének lehetőségéről, ugyanakkor a csöndről is, a szavak nemtalálásáról. Az irodalomról – emelte ki Virág Gábor.
– Kanizsa a csönd városa, de ez a csönd nem a némaságé, hanem a csöndes odafigyelésé. A pontos odafigyelésé, hogy meghalljuk, hogy próbáljuk megérteni, és nem félreérteni egymás szavait.
A város, amely a rendezvényt évtizedek óta befogadja, hihetetlen alázattal teremt erre alkalmat évről évre, teremt lehetőséget évtizedek óta arra, hogy egy kicsit az írókra figyeljen a világ, hogy az írók odafigyeljenek magukra és a világra, hogy kicsit fontosnak érezzék magukat, úgy érezzék, fontosak a szavaik. A város lehetőséget teremt arra, hogy helyzetei teremtődjenek a párbeszédnek, a párbeszédnek, amelyre – miként olvasom – mindenki esküszik, miközben hiányoznak a párbeszéd fórumai.
Kanizsa a párbeszéd fóruma is, egy nyitott hely, egy lehetőség, amelyre évente meghívást kap mindenki, akinek köze van vidékünkön az irodalomhoz, úgymond tekintet nélkül esztétikai, szekértábori, pártállási hovatartozására – hangsúlyozta a szervezőbizottság elnöke.
Virág Gábor arra a kikerülhetetlen témára is rávilágított alkalmi beszédében, hogy az idei egy rossz év, hiszen pár éve itt volt Kőrösi Zoltán, tavaly még itt, a Koncz–Dobó szoborkettősnél állt Bányai János. De elvesztettük Kertész Imrét, Esterházy Pétert, Szegedy-Maszák Mihályt, mind-mind olyan nevek, akik nélkül nem lehet irodalomról beszélni, de meg kell szólalni akkor is, ha a szavak már holtak, holt emberek szavai.
És bizony meg kell szólalni a fiatal íróknak is:
– A hallgatás öröklött stratégia, volt honnan tanulni a fiatal írónak, a közeg meghatározó életformájává vált a ki-nem-beszélés, évek, évtizedek múltak el anélkül, hogy valaki meg mert volna szólalni a társadalom ügyeiről, a közeg traumáiról.
Virág Gábor szerint ez az írótábor alkalmat ad arra, hogy beszélgessenek egymással, hogy megtalálják, megtaláljuk szavainkat.
A folytatásban a Dobó Tihamér Képtárban a vajdasági származású, jelenleg Magyarországon élő és tevékenykedő Benes József, Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész Vakrepülés elnevezésű tárlatát Faragó Kornélia egyetemi tanár nyitotta meg.
Benesnek ez az első önálló kiállítása Magyarkanizsán.
– Minden képen van egy figura, nevezzük angyalkának, és mindegyiknek be van kötve a szeme, ezzel is szimbolizálom a vakrepülést, ami asszociál a mai korra is, hiszen napjainkban nagyon sokszor nem is tudjuk, merre repülünk, hol kötünk ki. Ha le tudnám írni ezeket a témákat, amikkel az utóbbi időben foglalkoztam, akkor én is íróként lennék most jelen. A városhoz úgy is kötődöm, hogy a most koszorúzott szobrok élő alakjait is ismerhettem. Cigonya, vagyis Dobó Tihamér jó barátom, Koncz Pista meg ráadásul az esküvői komám is volt.
Az est záró akkordjaként 18 órától Benes Józseffel Ninkov Kovačev Olga és Sagmeister Peity Laura beszélgetett az Art Caféban. A kiállítás tíz napig lesz megtekinthető az érdeklődők számára.
Ma délelőtt az írótábor hagyományait követve rendhagyó irodalomórákat tartanak az általános iskolákban délelőtt tíz órától, majd ezt követően 15 órától mutatkoznak be a kiadók: az Életjel, a Forum, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a zEtna. Fél ötkor író-olvasó találkozó lesz a Petőfi Sándor utcában, ahol Terék Annával és Tékiss Tamással Patócs László beszélget, az írótábor díszvendégét, Szilasi Lászlót pedig Fekete J. József kérdezi majd az Art Caféban 18 órától. Este fél nyolckor irodalmi-közéleti tanácskozással zárul a második nap a Tisza-parton.
