Ma már nincsenek magas kamatok. Látra szóló betétek esetében a legtöbb bank szinte jelképes, csaknem 0,1 százalékos kamatot fizet a devizabetétekre. Egyes bankok még ennyit sem. Oda jutottunk, hogy arra szolgálnak a bankok, hogy ne otthon álljon a megtakarításunk.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, a várakozásokkal ellentétben, nem változtatott az irányadó dollárkamaton. A Fed monetáris döntéshozó testülete, a nyíltpiaci bizottság múlt heti szavazása azonban nem hozott egyhangú döntést. Az irányadó kamatsáv 0,25-0,50 százalékon tartása azonban így sem okozott galibát, hiszen megfelelt a piaci várakozásoknak. A kamattartó döntés indoklásában az olvasható, hogy javult a foglalkoztatás, és az amerikai gazdaság teljesítményének növekedése is a monetáris politikai szigorítása mellett szólna. A nyíltpiaci bizottság tavaly decemberben növelte meg 25 bázisponttal az irányadó kamatsávot 0,0-0,25 százalékról 0,25-0,50 százalékra. Korábban mindenki a kamatemelési ciklus elindítását várta, de a világgazdasági körülmények, úgy tűnik, azóta sem adtak elég nyomós okot az emelés folytatására. Érdekes fejlemény, hogy a tíztagú testületből heten szavaztak a kamattartásra, hárman pedig a kamatsáv 0,5-0,75 százalékra emelését javasolták. Két éve nem volt rá példa, hogy hárman szavaztak volna a többségi véleménnyel szemben. Ez pedig azt jelenti: vannak, akik másként látják a dolgokat. Az anyagául szolgáló prognózisban a következő két évre vonatkozó elemzés olvasható. A Fed ebben kevésbé „meredek” emelkedő pályát vetít előre, mint ezt korábban előrejelezték. 2017-ben és 2018-ban is két-két kamatnövelést javasolnak.
Majdnem mindenki dolgozik
A Fed döntéshozói számára a munkanélküliségi ráta az egyik legfontosabb mutatószám. A jelenlegi 4,9 százalékos ráta gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságot jelent. A munkanélküliség a piacgazdaság szükséges velejárója. A jelentős munkanélküliség hatalmas gondot okoz, de 5-6 százalékos az a kívánatos szint, amely még ösztönző erőt jelent a foglalkoztatás terén. A piacgazdasági rendszerekben a munkanélküliség enyhe formája természetesnek mondható. Sokan éppen állást változtatnak, azért nem dolgoznak, mások valójában nem is akarnak munkába állni. A súrlódásos munkanélküliség pedig a szakképzésből éppen kikerülőket érinti, kell ugyanis némi idő, mire el tudnak helyezkedni. A gazdaságban megfigyelhető spontán vagy irányított szerkezeti átalakulás is okoz időszakos munkanélküliséget. A „természetes munkanélküliségi ráta”, egy-egy adottságaitól függően, a 4 és a 6 százalék közötti sávba tehető. Ez lényegében teljes foglalkoztatottságot jelent egy folyamatosan változó, működő gazdaságban.
A kamatok akár negatívak is lehetnek
A jegybankok világszerte kamatcsökkenéssel próbálták meg kisegíteni országuk vergődő gazdaságait. Szerbiában is jelentősen csökkentek a kamatlábak. Bankjaink a devizabetétek után 2008-ban még akár 11 százalékos kamatot is fizettek, illetve a nem lekötött betétek után is úgynevezett „látra szóló” kamatot számoltak el, ami lehetett akár 2-4 százalékos is. Már 2015-ben azonban több szerbiai bankban is fontolgatták, hogy a devizabetétek kamatait megszűntetik, illetve negatív tartományba „küldik”. Ez azt jelenti, levonnak valamennyit a pénzből kezelési költségként, ami úgymond a pénz megőrzésének díját is jelentheti. Veszteséges ugyanis kamatot fizetni, miközben a pénzt csak alacsony kamat mellett, vagy még úgy sem tudják kihelyezni. Manapság így már nem könnyű eldönteni, hogy a félretett pénzét miben is tartsa az ember. A 90-es évekből még emlékezetes elveszett devizabetétek tapasztalatai egy ideig arra sarkalták az embereket, hogy otthon tartsák a pénzüket, még akkor is, ha a „szalmazsák” nem fizet kamatot. A 90-es években mindenki német márkában tartotta megtakarított pénzét, az ezredfordulót követően pedig euróban. Ma már az euró sem tekinthető biztos tippnek. Még akkor sem, ha hosszú távon sem számíthatunk a közös európai pénz megszűnésére. A közelmúlt tapasztalatai szerint időnként érdemesebb volt svájci frankban, vagy dollárban takarékoskodni. Olyan is volt, amikor azok jártak jobban, akik dinárban tartották a pénzüket.
A pénzünk akkor nem veszíti az értékét, illetve csupán akkor mondhatjuk, hogy egy kicsit még fialtattuk is, ha az adott pénznem lassabban inflálódik, mint amekkora kamatot fizetnek rá. Az Európai Unióban a központi bank mínusz 0,16 százalékban jelölte ki a célinflációt, ami a negatív tartományban van. Ha itthoni szeretnénk a bankokban takarékoskodni, akkor tudni kell, hogy a devizabetétek kamataira 15 százalékos adót vetett ki az állam, tehát minden jóváírt 100 eurónyi kamat után 15 eurónyi adót kell fizetni. Ma már nincsenek magas kamatok. Látra szóló betétek esetében a legtöbb bank szinte jelképes, megközelítőleg 0,1 százalékos kamatot fizet a devizabetétekre, illetve nem fizet látra szóló kamatot. A bankok azonban ilyen formában ezt nem közlik ügyfeleikkel: a látra szóló kamatok megszűntetését pl. „összecsomagolják” valamilyen kedvezménnyel. Ingyenes számlavezetést kínálnak, vagy térítésmentes e-banking szolgáltatást stb. Azon se lepődjünk meg a jövőben, ha negatív kamat fejében havonta egyszer ingyenburekot kínálnak majd a bankok, mert a sarki pék burekban törleszt. Ilyen időket élünk…
