2024. május 6., hétfő

,,Köszönöm, neked, BITEF”

Tegnap kezdődött a világ színházi kritikusainak nemzetközi kongresszusa Belgrádban

Robert J. Wilson amerikai rendező és drámaíró nyitotta meg vasárnap este az 50. BITEF nemzetközi színházi fesztivált Belgrádban. Ünnepi beszédében kiemelte, hogy New Yorkban az építészeti egyetemi tanulmányai alatt az egyik háromperces feladatban, amikor egy várost kellett lerajzolni, ő egy almát rajzolt le, egy kristálykockával a közepén.

– A városnak szüksége van egy olyan magra, ahonnan az univerzum vagy a világ visszatükröződik, ahogy a középkori falvak közepén állt a templom, ahol az emberek összegyűltek, hogy megvilágosodjanak és tudást szerezzenek. Ezt a szerepet töltötte be a BITEF 50 éven keresztül – emelte ki az amerikai rendező.

Beszédében rámutatott, annak idején 5 állammal karöltve bátor lépésre szánták el magukat a BITEF szervezői, Belgrád és az akkori Jugoszlávia, ugyanis a Wilson által rendezett Einstein a strandon című opera társproducerei voltak.

– A BITEF akkor magára vállalta a gyártás kockázatát, amikor a művet még meg sem írták, és azt is, hogy együtt dolgozzon az akkor még ismeretlen szerzővel, Philip Glass-szal. Köszönöm neked, BITEF, hogy elvetetted azt a magot –hangsúlyozta az amerikai rendező. Rámutatott, a színház egyedülálló, hiszen egy födél alá gyűjti a festőket, a szobrokat, a táncot, a zenét, a költészetet, az építészetet, illetve a különböző anyagi lehetőségekkel rendelkező, szociális rétegekből érkező embereket, a politikusokat, és ebből alkot egy közöset. Mint mondta, meg kell őrizni az olyan intézményeinket, mint a BITEF, egyébként elveszítjük az emlékezetünket.

A BITEF fesztivált Tao Je koreográfus előadásával, a pekingi Tao Táncszínház 6&7 című előadásával nyitották meg a Belgrádi Nemzeti Színházban.

Tao Je a Tanjugnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a színpadra vitt tánc kilép a hagyományos kereteiből, egy olyan alkotásról van szó, amely nemcsak Kínában, hanem az egész világon újdonságnak számít.

– A mi táncunk az állandó mozgás egyik formája, amelyben felhasználjuk testünk minden porcikáját, megmozgatjuk az ízületeinket, a bőrünket, a különböző mozgatható testrészeket. Ez a mozgás a ceruzával való íráshoz hasonlít, és egy olyan univerzális nyelven szólal meg, amit mindenki ért – magyarázta Tao Je. Hozzátette, hogy a hagyományos kínai tánctól, amelyhez a kung-fu is hasonlít, ahol fontos az összpontosítás, stabilan kell állni és meghatározott szabályokat, rendet kell követni, ez a tánc eltér, ugyanis a mozdulatok kaotikusan váltják egymást, nincsenek szabályok – magyarázta.

A vad bika hátán jelszavat viselő BITEF fesztivál repertoárján az elkövetkező napokban október 2-áig 12 színházi előadás szerepel a világ minden tájáról. Közöttük német, francia, afrikai és ázsiai előadások is szerepelnek.

A fesztivál kezdetét, a fesztivál fél évszázadát bemutató, négy helyszínen megrendezett kiállításmegnyitója előzött meg. Tegnap a Jugoszláv Drámaszínházban Georges Banu, román származású francia színházi kritikus és Margaret Sorensen tánc- és színházi kritikus közreműködésével megnyitották a színházi kritikusok nemzetközi egyesületének több napos kongresszusát (IATC-AICT) is.

A kongresszus keretében, amelyre mintegy 40 országból érkeztek színházi kritikusok, osztják ki a Thália Díjat is, amelyet ezúttal Femi Osofisan, nigériai drámaíró, rendező kapja. A díjkiosztásra ma Németország belgrádi nagykövetségének rezidenciáján kerül sor.

Banu elmondta, hogy egyetemi tanulmányainak idején Európa ezen részén a BITEF fesztivál volt a legjelentősebb színházi fesztivál, amelyre igyekezett eljutni, hogy megtekinthesse a Nyugat legfontosabb színházi előadásait. Mint mondta, jó barátságot ápolt Jovan Ćirilovval, most pedig Ivan Medenicában, a fesztivál új szelektorában ismerte fel fiatalkori önmagát.