Alkalmi műsorral köszöntötték szombaton az elsőéves hallgatókat a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon. A szavalatokat megelőzően dr. Josip Lepeš ügyvezető dékán köszöntötte a hallgatókat. Szinte már közhelynek számít, hogy minden tanévkezdet a kétségekről, a reményről és a félelmekről szól – mondta a dékán, és reményét fejezte ki, hogy a gólyatáborban az elsőéveseknek részben már sikerült megtapasztalniuk a kar lelkületét, hangulatát. A tanítóképző szakon ebben a tanévben 25 hallgató kezdi meg a tanulmányait, az óvóképző szakon pedig 16. Ebben az évben indul a tanítóképző tizenegyedik, az óvodapedagógusoknak pedig a kilencedik generációja – emelte ki az ügyvezető dékán.
Új tanév új reményekkel
– A vajdasági magyarság minden tekintetben nehéz óráit éli, amelyben szüksége van fiataljainak minden képességére. Ez súlyos megpróbáltatás elé állítja iskolarendszerünket. Új célokat és követelményeket kell megfogalmaznunk. Az iskola, mint a jövő építője, döntően szól bele egy közösség megmaradásába. Az egyetem taníthatja, de nevelheti is a diákjait. Karunknak élen kell járnia a valós tudásnak a valós embereknek való átadásában. Azt szeretnénk, ha diákjaink később szintén ebben a szellemiségben tanítanának, hogy a gyereket lássák saját képességeiket, és ne váljanak tudásátadó rendszerré. Az iskola legjobb felszereltsége sem tudja pótolni a jó lelkületű tanárt és óvodapedagógust – fogalmazott Josip Lepeš, aki Szent-Györgyi Albert 1930-ban megtartott évnyitó beszédéből is idézett.
Dr. Czékus Géza dékánhelyettes egyetértett az állásponttal, hogy az oktatási intézményeknek nem kizárólag a tudás átadása a feladatuk. Nem csupán tudást, de a tudás megszerzéséhez vezető utak feltárásának módját adja át a tanulóknak az a pedagógus, aki a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar programjában szerzi meg az óvodapedagógiai vagy a tanítói ismereteket – emelte ki Czékus Géza.
