Az 1944/45-ös vérengzés magyar áldozataira emlékeztek szombaton Sajkáslakon. A helybeli katolikus templomban az egyházi szertartást Zórád Ferenc tiszakálmánfalvi plébános celebrálta, Franjo Lulić titeli plébános segédletével. A kegyelet virágait dr. Plank Zoltán, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja és Csorba Béla, a VMDP elnöke helyezték el.
A templomban 2014-ben felszentelt emléktáblán 31 helyi áldozat neve szerepel. Köztük van Pásztor Antal édesapja és apósa is. Az áldozatok vélhetően az egykori sajkáslaki dögtemető tömegsírjában nyugszanak. Ezt sokáig csak kevesen tudták. Pásztor Antal is csak később tudta ezt meg, amikor felfigyelt arra, hogy édesanyja és nagyanyja sűrűn kijárnak a dögtemetőhöz. A helyet ma, 84 évesen is ő gondozza. Fakeresztet is állíttatott, de a titeli községi hatóság eltávolíttatta. Később vasból és betonból készült keresztet állított.
Először tartottak szombaton közös megemlékezést a Titelen lezajlott 1944/45-ös vérengzés magyar áldozatairól. Eddig még senki sem kutatta az ott történteket, de néhány tanú közlése alapján összeállt egy mintegy harminc áldozat nevét tartalmazó névsor.
A szervezőbizottság a budapesti Keskenyúton Alapítvány támogatásának köszönhetően kiöntetett egy betontömböt, ácsoltatott egy fakeresztet, és mindkettőre az eseményekre rámutató utalást jegyeztetett fel. Ezeket az emlékjeleket avatták fel egyházi szertartás keretében, melyet Zórád Ferenc plébános celebrált Franjo Lulić segédletével. A kegyelet virágait pedig dr. Plank Zoltán, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja és Csorba Béla, a VMDP elnöke helyezték el.
– Magyarország sokszorosan megszenvedte, hogy a második világháború végén is a vesztes oldalon állt. Nem beszélve ezúttal a későbbi katonai-politikai szankciókról, a háborús jóvátétel megfizetéséről, csak a polgári lakosság háború utáni megpróbáltatásait említem: kitelepítések, lakosságcsere, málenkij robot, és persze amiről a legnehezebb szólni, a polgári lakosság egy részével szemben a halálbüntetés alkalmazása. Utóbbi leginkább a vajdasági, közelebbről a bácskai magyar nemzeti közösséget érintette. Az akkor életüket vesztettekre emlékezünk ma. Tesszük ezt az utódok szent kötelességeként. A megemlékezés róluk azért fájóbb, mert ők nem kaphatták meg a végtisztességet, jeltelen tömegsírban nyugszanak – mondta alkalmi beszédében dr. Plank Zoltán konzul.
Az áldozatok tetemeit az akkori dögtemető kútjába dobálták, ennek a helyét sikerült beazonosítani.
– Jórészt nem is tudtuk, hogy itt is hasonló méretű volt a vérengzés, mint a többi sajkásvidéki faluban, városban. Tavaly döbbentünk rá, hogy itt is az zajlott le, de fogalmunk sem volt, hogy mi lett a tetemekkel, hányan voltak körülbelül. Aztán megtaláltam egy régi levelet, amelyet valamikor a kilencvenes években kaptam Titelről, de nem volt alkalmam foglalkozni vele. Abban egy akkor Újvidéken élő, titeli származású ember leírta harminc áldozatnak a nevét – mondta Matuska Márton publicista, történelemkutató.
A szervezők az eseményről tájékoztatták Dragan Božić titeli községi elnököt. A község képviseletében azonban szombaton nem volt jelen senki.
