A közép-, kelet-, illetve délkelet-európai államokban különböznek a kis- és közepes vállalkozások esetében a jövedelemre számolt adók, illetve járulékok. Az Eurostat, vagyis a hivatalos uniós statisztikák adatai szerint a járulékok Szlovéniában a legmagasabbak, 67 százalékosak, vagyis a szlovén vállalkozók 2,1 százalékkal több adót és járulékot fizetnek, mint a szerb vállalkozók, a bevételük viszont 5-ször magasabb. Dragoljub Rajić a BSN üzleti támogatást nyújtó hálózat képviseletében a vállalkozók és a parlamenti képviselők tegnapi nyilvános vitáján felhívta a figyelmet, hogy éppen ez a tényező mutat rá a szerb vállalkozók szegénységére, mert miután a havi bevételből az állam megfizetteti azt a 64,9 százalékot, ami neki jár, a kis- és középvállalkozónak már nem marad pénze beruházásra, fejlesztésre, újabb munkahelyek teremtésére, tulajdonképpen arra kényszeríti őket, hogy a szürkegazdaságban érvényesüljenek.
Ótos András illusztrációja
Rajić rámutatott, a politikum és a vállalkozók nem képesek egy asztalhoz ülni – amit a tegnapi nyilvános vita is jól példáz –, hiszen a vita szervezője, a BSN küldött meghívót minden parlamenti párnak, de némelyektől még választ sem kaptak, mások megígérték, hogy részt vesznek a vitában, de csak az ellenzékhez tartozó parlamenti képviselők jelentek meg. Felszólalásában tovább sorjázta a poltitikum részéről gördített akadályokat: az állam 2012-ben megkezdte a parafiskális adók reformját, de nem fejezte be, a csődtörvény is reformokat követel, továbbá új munkaügyi törvény született, az intézkedések ellenére azonban a szerb gazdaság továbbra is erős görcsben van, mert már hosszú évek óta senki nem akarja meghallani a hangjukat és csökkenteni a rájuk nehezedő terheket. A vállalkozók többsége eladósodott a bankoknál, de még az önkormányzatok is tovább sújtják őket. Miközben a környező államok a kezdő vállalkozókat felszabadítják egyes terhek alól, Szerbiában a kisvállalkozókkal, a családi vállalatokkal senki nem törődik.
A vita során kiderült, hogy a vállalkozók sokszor szembesülnek káderhiánnyal, azzal, hogy az állam nem tud kellő gyorsasággal reagálni egyes szakmák eltűnésére, holott az iparnak szüksége lenne utánpótlásra. Mégis, a legnagyobb gondot az okozza, hogy a fiatalok, a munkaképes réteg külföldön keres megélhetést.
Radoslav Veselinović a fémipari nagyvállalatok szemszögéből világított rá a nehézségekre. Kifejtette, hogy a hazai gazdaságban 2000-től 2008-ig robbanásszerű volt a fejlődés, de a gazdasági válság begyűrűzésével a folyamatok lelassultak, és a korábbi, kedvezőtlen bankkölcsönök nagy terhet jelentettek a számukra. Az állami vállalatok átszervezésével, majd pedig a csődeljárások elindításával az állam újabb nehézséget okozott a beszállítónak azzal, hogy elévültségre hivatkozva eltörölte ezeknek az állami vállalatoknak az adósságát, így a leszállított termékek, a szolgáltatások, befektetések megfizettethetetlenné váltak.
Slavoljub Jevtić a Transzport és Logisztika Nemzeti Egyesület képviselőjeként elmondta, több alkalommal is kérték már a Szerb Nemzeti Bankot, hogy tegyék lehetővé a devizában történő üzletkötést, mert jelenleg a kiszállítók devizában üzletelnek, de a pénzátutalás dinárban történik, a pénzváltás költségeiből pedig csak a bankok profitálnak. Emellett Jevtić a legnagyobb gondnak az előírások átláthatatlanságát tartja.
Erre hívta fel a figyelmet Dejan Karić is, aki a grafikai szektorban dolgozik. Kisvállalkozóként elsősorban az önkormányzatok által megszabott járulékok nagysága, követhetetlensége okoz számára gondot és az, hogy nem lehet tudni, mekkora adót kell majd fizetnie, valamint a gyakori ellenőrzések is, szerinte ugyanis a kisvállalkozókat gyakrabban ellenőrzik az illetékes szervek, mint a nagyobb vállalatokat, és valós vagy vélt szabálytalanság esetén mindjárt zárolják a számlájukat, rontva a tekintélyüket és ugyanakkor ellehetetlenítve őket a munkájukban. Hozzátette, ha az éttermekben és a kávézókban ki kell függeszteni az árakat, miért ne függeszthetnék ki az önkormányzatokban is a különféle szolgáltatások díját, az adók és járulékok magasságát.
A vita során azonban kiderült, hogy nemcsak a vállalat működtetése, de a bezárása is falakba ütközik. Miroslav Laješić, aki az elektronikai iparban dolgozik, a saját példáján mutatta be, hogy az adóhivatal, de más hivatalok is, amelyektől különféle dokumentumokat kell beszerezni, nem kommunikálnak egymással, így a vállalkozó hónapokat veszít és jelentős összegeket, míg végre bezárhatja a vállalatát. Neki több mint egy évig tartott, úgy, hogy nem volt adóssága a vállalatnak.
Alexander Samoig osztrák származású vállalkozó – aki 16 éve él Szerbiában, és 12 vállalat működtetése van mögötte, amiből 10 már bezárt – tapasztalatai szerint az előírások tiszteletben tartásával és az alkalmazásukkal van a legnagyobb baj. A törvények nem túl rosszak szerinte, de nem alkalmazzák őket, ugyanakkor még senkit sem vontak felelősségre mulasztásért, még akkor sem, ha a vállalkozónak jelentős kára keletkezett belőle.
Aleksandar Stevanović, az Elég volt! mozgalom parlamenti képviselője kiemelte, évekre visszamenően nem sikerült jobb vállalkozói környezetet kialakítani az országban, mondván, ha csökkentik a terheket, az megmutatkozik majd az állami költségvetésben. Holott az az igazság, hogy a terhek csökkentésével legális útra lehetne terelni a szürkegazdaságot, a munkahelyteremtés további bevételeket jelenthetne az állami költségvetésben. Szavai szerint a jelenlegi hatalom csak a külföldi nagyvállalatokra összpontosít, nekik ad kedvezményeket, és ezzel megfojtja a hazai vállalkozásokat. Marija Janjušević, a Dveri képviselője szerint is az országnak magába kellene fordulnia, megvédve a hazai termelést és a hazai vállalkozókat, hiszen a külföldi vállalatok a hasznot nem Szerbiában fektetik be.
A vitában részt vett még Goran Ćirković, a Demokrata Párt képviselője is. Mindhárman támogatásukról biztosították a vállalkozókat.
Nyitókép: Ótos András illusztrációja
