Adorján, Martonos és Horgos után halottak napján Magyarkanizsán is megemlékeztek az 1944/45-ös megtorlások áldozatairól. A katolikus temetőben lévő emlékműnél, amelyen az áll: Hallgass, de emlékezz!, a Cifraszűr vegyes kórus előadásában felcsendült a magyar Himnusz, minekutána Zapletán Géza esperesplébános celebrált egyházi szertartást.
Ünnepi beszédet elsőként dr. Plank Zoltán, Magyarország szabadkai konzulja mondott. Beszédében kiemelte, hogy a múlttal való szembenézés a ma élők kötelessége.
– Egy pusztító világégés áldozataira emlékezünk, kik hetvenkét éve haltak ártatlanul. Sok éven át nem adatott meg, hogy tisztességesen emlékezzünk meg róluk, fiúkról, apákról, nagyapákról, kik az életüket adták, miközben a közelgő béke reményében éltek. Pedig ők nem követtek el olyan cselekményeket, amiért tartaniuk kellett volna a megtorlásoktól. Hitték, hogy egy új világban békességben élve vállalhatják nemzeti hovatartozásukat. Nem így történt. A hátramaradottaknak az a feladatuk, hogy ápolják az ártatlanul elveszettek emlékét. A történtek feldolgozása az utódoknak mindig nehezebben megy, de közösen kell élni, együtt kell keresni a megbékéléshez vezető utat!
Az oromi Kolompár Emese fuvolajátéka után dr. Forró Lajos mondta el megemlékező beszédét.
– Ma már a szerb tudományos körök is foglalkoznak a magyar áldozatokkal. Srđan Cvetković kutatásaiban kitér a magyarok elleni atrocitásokra is. Belgrádban a kommunizmus áldozatainak emléket állító kiállításon ott voltak apáink, nagyapáink fényképei is. Hosszú-hosszú folyamat ez, amit nem lehet gyűlölettel csinálni. Nagy szerencsénk, hogy ebben a jelenlegi magyar kormány segítő kezet nyújt. A Fidesz határon túli politikája nélkül nehéz lenne komolyabb eredményeket elérni. Ugyanígy rendkívül fontos a VMSZ és személy szerint Pásztor István elkötelezettsége ügyünk iránt. Áll egy közös emlékmű Csúrogon, amely azt hirdeti, hogy áldozat és áldozat között nincs különbség. Hogy mostantól nem szerb vagy magyar áldozatokról beszélünk, hanem áldozatokról. 2013-ban Áder János és Tomislav Nikolić köztársasági elnökök közösen hajtottak főt ezen a helyen. Pénzes János megyés püspök és Irinej bácskai ortodox püspök is jelen volt. Erre 70 évet vártunk, de megtörtént.
Forró a továbbiakban reményét fejezte ki, hogy sor kerülhet a tisztességes kegyeletadásra, ami feltétele a megbékélésnek.
Az emlékműnél a magyarkanizsai önkormányzat, a szabadkai főkonzulátus, az MNT, a helyi közösség, a VMSZ központi és helyi szervezete, a nyugdíjasok egyesülete és a Magyar Mozgalom képviseletében helyeztek el koszorút.
A kegyeletadás az 1914–1918-as hősök, a katonasírok parcellájánál fejeződött be.