Andrija Prlainović, a szerb vízilabda-válogatott kiválósága nehéz időszakon van túl. A nyár folyamán a Szolnok együtteséhez igazolt, de nem kezdhette meg társaival a felkészülést, mononukleózis miatt pihenni kényszerült. A Beta hírügynökségnek adott interjújából kiderül, hogyan élte meg az elmúlt heteket, mik a tervei a jövőre nézve.
– Több mint egy hónapos szünetet követőn hétfőn elkezdtem edzeni. El kell ismernem, izgatott voltam a visszatérés miatt, hiszen a közel tizenöt éves profi pályafutásom alatt még nem fordult elő, hogy ennyit kihagytam volna – kezdte Prlainović.
A szerb vízilabda-válogatott ez elmúlt idényben megnyert mindent, amit csak lehetett, a sportolónak mind mentálisan, mind fizikailag nagyon megterhelő volt az elmúlt év.
– A folyamatos terhelés hatására a szervezetem és az immunrendszerem legyengült, ezért jelentkezett nálam ez a betegség. Jelentős világversenyeink voltak, a hazai Európa-bajnokság mellett ott volt az olimpia, ahol mindenki az aranyért akart játszani, ennek a generációnak már csak az hiányzott a gyűjteményéből, mindenki csak erre tudott gondolni. Ez természetesen hatalmas feszültséget gerjeszt egy profi sportolóban, a szervezetem egyszerűen nem tudta elviselni a folytonos nyomást.
A nehézségekkel együtt is szívesen gondol vissza az elmúlt időszakra.
– Szeretném elkerülni az üres frázisokat és a begyakoroltnak tűnő nyilatkozatokat, ennek ellenére nem tudok mást mondani: a válogatottság mindannyiunk számára hatalmas megtiszteltetés, különleges dolog, még ennyi idő után is, semmivel sem lehet összehasonlítani. A hazádat, a népedet képviselni egy érzelmi hullámvasút, hihetetlen mentális felkészültséget kíván. Egy ország előtt kell vállalnod a tetteid következményeit, ezt csak úgy tudod átvészelni, ha minden edzés és minden meccs egésze alatt megpróbálsz a lehető legjobban teljesíteni. Az élsport velejárója a stressz, sajnos nem csak a győzelemről és a trófeákról szól a dolog. Ez egy mindent átjáró és átfogó kapcsolat, ami leginkább akkor domborodik ki, amikor a válogatottról van szó. Egy profi a szabadidejét is leginkább az általa választott sportág vonzáskörében tölti, mindent e köré épít fel. Ez hatalmas erőfeszítést kíván. Nem én vagyok ez egyetlen, akinek hosszabb szünetre volt szüksége. Roger Federer is kihagyott néhány hetet, nem szokatlan dolog ez a sportvilágban. A legfontosabb, hogy teljesen felépültem, és így már csak előretekintek.
Elmondta, rendkívül jólesett neki, hogy minden kötelezettség nélkül tölthetett el egy kis időt a családjával, teljesen feltöltődött a negyvennapos kényszerpihenő alatt, és újult erővel kezdte meg az edzéseket. Nyilvánvaló, hogy csapattársai és barátai, Živko Gocić és Milan Aleksić megkönnyítik a dolgát Szolnokon:
– Sokáig Olaszországban éltem, Magyarország hatalmas változást jelent az életemben. Žile és Mića nagyban hozzájárultak, hogy megszokjam az új környezetet, mindenben segítenek. Ugyanakkor a többiekre sem panaszkodhatok, a klubból mindenkiről csak felsőfokban nyilatkozhatok. Ilyen fogadtatásban és hozzáállásban még nem volt részem, a magyarok viselkedése e téren példaértékű.
Prlainović szerint a válogatott a következő olimpiai ciklusban is csúcson maradhat:
– Az ambícióink mit sem változtak az elmúlt években, mindig a legjobbra törekedtünk, ezért váltunk ilyen sikeressé. A legnehezebb mindig a csúcson maradni, de ez sem lehetetlen, legjobb példa erre a franci férfikézilabda-válogatott. Ők már tíz éve a sportág legjobbjaihoz tartoznak, még ha folyamatosan fiatalítanak is. Nekünk megvan a lehetőségünk, hogy a következő négy évben is a legjobbak közt legyünk, Tokióban természetesen a címvédés a célunk!