A magyarkanizsai kétgyermekes, fiatal házaspár azon fehér hollók közé tartozik, akik napjainkban állattenyésztésből és földművelésből élnek meg. Az egyre gyérebb kifizetés és a tejátvétel körüli gondok ellenére is bíznak még abban, hogy jobbra fordul a kistermelők sorsa. Addig is, míg bevezetik a kistermelőkre vonatkozó értékesítési törvényt, igyekeznek a házi sajtgyártó manufaktúrájukat létrehozni és a legkülönbözőbb ízesítésű sajtjaikat tökéletesítik.
A Kis család apraja-nagyja kiveszi a részét a munkából
A családfő, Kis Róbert a nagyapjától örökölte a gazdaságot, és a földművelés, a jószágok szeretete is tőle ered, mint meséli:
– Gazdaságunk alapjait még nagyapám fektette le, ő volt az első, aki a gazdaságot elindította, tőle tanultam meg mindent. Amikor összekerültünk a párommal, még az egyik jól menő magyarkanizsai gyár munkása voltam, gépésztechnikusként dolgoztam, de jobbnak láttam, ha a saját lábamra állok. Azóta már tíz év eltelt, és a nagyapám kisgazdaságát sikerült közepes nagyságúvá fejleszteni, ami főként szarvasmarhatartásból áll, negyven és ötven darab között ingadozik, abból tizenhat a fejőstehén. Sajnos, azt látom, egyértelmű, hogy affelé szorítják a földműveseket, hogy nagyban gazdálkodjanak. Valószínűleg így könnyebb ellenőrizni az embereket, ez egy begyűrűzött nyugati trend, ami azonban nem biztos, hogy jó. Nekünk biztos, hogy nem az.
Ez az elsődleges bevételi forrás a család számára. Meg lehet-e csak ebből élni manapság?
– Csak innen tudunk jövedelmet megvalósítani, és nem mondom, hogy nagy lábon, de meg lehet belőle élni. Ez egy életforma. Sok embernek furcsa, hogy miért nem érünk mi rá este hatkor, de ez ezzel jár, minden munkának megvannak az árnyoldalai is. A jószágot nem lehet átállítani, megvan egy időrend, ami szerint élünk. Lehet, hogy egyszerűbb és könnyebb lenne a napi nyolc órát ledolgozni valahol, de nekem ez volt az álmom. Én azt álmodtam gyerekkoromban, hogy traktort hajtok, és az álmom teljesült, azt csinálom, azzal foglalkozom, amit szeretek. Családot szerettem volna, és itt a feleségem meg a két lányom. A feleségem is kiveszi a részét a munkából, amellett, hogy segítségemre van dologidőben, elkezdett házi sajt készítésével foglalkozni, a lányok pedig örömmel hajtják a traktort, a nagyobbik, Csenge a traktorhajtást élvezi, Emma, a kisebbik pedig a jószágok körül segít.
A háziasszony munka közben
Az utóbbi időben sok akadályt gördítettek a tejtermelők elé, főleg átvételkor akadtak problémák, de a felvásárlási árral sem lehet dicsekedni. Az Önök kedvét ez sem vette el a tejtermeléstől.
– A kistermelők száma erősen megcsappant, fogyunk, a tejgyárak egyre nagyobb minőségi követelményeket állítanak fel, de itt is vannak furcsaságok: például probléma volt a tejmintával, az egyik paraméterrel, de amikor a mi tejátvevő állomásunkon is beszereztünk községi támogatással egy olyan gépet, ami ezt vizsgálja, azóta azzal nincs gond. A szomatikus sejtszámot most már mi is tudjuk ellenőrizni, de aztán találtak más, talán mondvacsinált okot. Úgy érzem, játszanak a termelőkkel. A tejgyárak azt szeretnék, hogy három gazdától vásárolják fel azt a mennyiséget, amire szükségük van, nyugati mintára a nagygazdákat preferálnák. Jelenleg prémiummal együtt 30 dinár körül van a kifizetési ár, ami, valljuk be, nagyon kevés, ezért is mennek tönkre a gazdaságok. A kisebbek számára abban látom a megoldást, hogy helyben tudjuk értékesíteni termékeinket.
A háziasszony naponta kétszáz liter tejet szállít be a felvásárlónak.Éva kísérletezik, azon töri a fejét, ha máshogy is tudják majd a kifejt tejet ékesíteni, esetleg feldolgozott formában árusítani, akkor mi lesz a legkifizetődőbb. A sajtkészítésbe nemrég kezdett bele, de egyre többféle van már a palettán.
– Két éve jött egy kósza gondolat, mikor szabad időmben az interneten recepteket böngésztem. Mindig megakadt a szemem azon, hogy az egyik is, másik is készít sajtot, és gondoltam, nálunk itthon tejből van bőven, csak nem vagyok olyan ügyetlen asszony, hogy nekem ne sikerüljön. Komaasszonyom segítségével legelső alkalommal ketten próbálkoztunk, két-három recept összekombinálásából sikerült egyet összehozni. A gyerekeink voltak a minőségellenőrök, és mivel két héten keresztül csak ki-be járkáltak egy-egy sajtdarabbal a kezükben, megnyugvással konstatáltam, tudok sajtot készíteni, igaz, nem olyan, mint a bolti, talán azért is, mert ez csak tejből van. Azóta már ízesítettekkel is próbálkozom. Van kapros, fokhagymás, kapros-fokhagymás, füstölt, chillis és időnként diósat is csinálok a család, a barátok és a rokonság részére, hogy aztán majd ha a kistermelői rendelet lehetővé teszi, helyi termékként bele tudjunk vágni az értékesítésbe.
A családfő által készített présben kapják meg végső formájukat a sajtok
Hogyan készül Kisék házi sajtja?
–Tíz literből szoktam leginkább csinálni, abból van egy kiló sajt. A tejet felmelegítem, oltóanyagot adok hozzá, bizonyos időt várok vele és utána összetöröm, az alvadékot kiszedem, formába rakom és lepréselem. Egy éjszakán át áll a férjem által készített présben, sós pácba teszem, majd egy napig szárítom, tovább nincs is ideje száradni, mert mindig akad rá kuncsaft családon belül. A másik fajta, amit készítek, a keményebb sajt, ami alkalmas például grillezésre, ott is hasonló az eljárás menete, csak ott a tejet fel kell főzni.
Nemrégiben Nagyegyházán jártunk egy sajtfesztiválon, ott kinyílt a szemünk és láttuk, hogy rengeteg variáció van, rengeteg fajta sajtot állíthatnánk elő. A meghatározott állagú és ízvilágú sajtokhoz meghatározott kultúrákra van szükség, de mi arra törekszünk, hogy jó minőségű, finom és nem a drága, kuriózumszámba menő, több ezer dináros termékkel törjünk majd be a piacra, amikor majd ez lehetséges lesz.
