Magyarkanizsa község – oromi helyi közösségéhez tartozó – majdnem legkisebb településén alig mutatja valami az életjelet.
Az óvodát gyerek híján bezárták, az iskola is csak néhány fővel működik, összevont tagozaton egy tanítónő tanít, posta nincs, a kisbolt is csak meghatározott időben tart nyitva. Egyedül a tejátvevő kinyitásakor észlelni mozgást a faluban, akkor szerzik be a boltból valót is, amikor átadják a tejet, de van egy művelődési otthon, ami körül mindig történik valami. Az egykor szebb napokat megélt, ma már szinte tanyavilágnak minősülő település lakói azonban minden erejükkel azon vannak, hogy életben tartsák a közösséget. Ha erre nem is találnak más módot, az összejöveteleik alkalmával – amiket nem hagynak kiveszni – mindig bizonyítják, hogy ők bizony élni akarnak, megtartani kultúrájukat, visszahívva ilyenkor még az innen oly régen elszármazottakat is. Az aratóünnepségük többéves hagyományra tekint vissza, a paprikásfőző versenyük pedig egészen új keletű, mégis többen összejönnek ilyenkor, mint amennyi a falu összlakossága. Hogy ezeket az összejöveteleket legyen hol megtartani, hogy mindenki elférjen, a Divac Alapítványnál pályáztak a művelődési otthon teraszának kiépítésére. Az összeget azonban egy kicsit meg kellett toldani, ebben sietett segítségükre a helyi közösség, amelynek elnöke, Lékó Róbert igyekszik megosztani figyelmét Orom, Völgyes és Újfalu között.
– Orom helyi közösség része Völgyes is, amelynek a legutóbbi adatok szerint mintegy 350 lakosa van, de minden bizonnyal itt is csökkenő tendenciáról beszélhetünk, mint sajnos minden más településünk esetében. Egy bolt üzemel, főképp a mezőgazdaságból élnek az emberek, de a tejtermelők száma is megfeleződött, csak tíz-egynéhányan adják át nap mint nap a tejet. A kultúregyesület az egyedüli mozgató, ami életben tartja a közösséget. Ott van mellette a tájszoba is és a konyhával ellátott művelődési otthon épülete, aminek fejlesztésén, illetve életben tartásán dolgoznak. Első alkalommal a villanyhálózatot sikerült rendbe hozni pályázati pénzből, majd a kerítés elkészítése következett, most pedig a fedett terasz kiépítését tűzték ki célul. Ennek érdekében pályáztak a Divac Alapítványnál a fiatalok, onnan kaptak százezer dinárt, mi pedig segítettünk húszezerrel. Dicséretre méltó, hogy a helybeliek egy emberként mozdultak meg, az erőt, a tudást mind-mind ők adták. Először kibetonozták az alját, megvették a faanyagot, és maguk készítették el a teraszt. Egy hét alatt munkaakcióban tíz ember dolgozott. Magát a pályázatot fiatalok készítették és nyerték, de a kivitelezésben az idősebbek vettek részt, az ácsmunkát is ők végezték, egyikük értett a szakmához, a többiek segítették. Idén a kikövezett utak javítása és karbantartása lesz a feladat.
A völgyesiek településén néha áthalad egy-egy autóbusz, ritkán a vonat, de azon dolgoznak, hogy aki itt marad – nem csak átutazó –, annak valóban közösségi élménye legyen, és ezért meg is tesznek mindent!
