Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseire és elvitathatatlan érdemeire emlékeztek Magyarkanizsán kedden délután. A szabadság, a jogállamiság és a demokrácia ünnepén, melyet legnagyobb kincseként kell, hogy megbecsüljön valamennyi nemzet. A tiszteletadás a Nagytemetőben lévő kápolnánál kezdődött, ahol a kanizsai résztvevők emléktáblájánál elhelyezték a kegyelet koszorúit, minekelőtt a helybeli Cifraszűr vegyes kórus tolmácsolásában volt hallható a Himnusz, ezt követően pedig Kávai Szabolcs, a magyarkanizsai községi tanács oktatással megbízott tagja tartotta meg ünnepi beszédét, melynek legfontosabb szegmenseként kiemelhető:
– Ez a nemzeti feltámadás ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar összetartó nemzet. Igaz, állandóan az ellenkezőjét próbálják belénk sulykolni. Az tény, hogy ha úgy érezzük, nincs a nyakunkon a kés, akkor megengedjük magunknak az acsarkodás, a széthúzás luxusát, de ha nagy a baj, akkor össze tudunk fogni. Egyébként így volt ez 1956-ban is. Mégis 1849 nyarán jött a világosi fegyverletétel. Ausztria szégyenszemre csak a másik birodalom, Oroszország segítségével tudta elfojtani a magyar szabadságharcot. Ezek a birodalmak csak már ilyenek: ha kell, összefognak, csak azért, hogy a kis nemzeteket a sárba tiporják. Mi, magyarok, szerbek, horvátok, románok 1848-ban nem fogtunk össze, úgy tűnik, hogy most, a XXI. század elején sikerülni fog!
A folytatásban Szegedi Piroska, a szabadkai magyar konzulátus konzulja olvasta föl Orbán Viktor miniszterelnök úr levelét, amelyből kitűnt, hogy azon az ösvényen, amely az egész nemzet felemeléséhez vezet, csak egy szívvel és egy akarattal juthatunk előre. Rajtunk áll, hogy összefogásunkkal, kitartásunkkal mi is valóra tudjuk-e váltani ’48-as hőseink álmait.
Petőfi naplójából a magyarországi vendégdiákok olvastak föl, akik szintén megtisztelték az eseményt, és emelték a színvonalát.
A magyarkanizsai megemlékezés ezzel nem ért véget, ugyanis a Dobó Tihamér Képtárban alkalmi kiállítás nyílt a kiskunhalasi Berki Viola alkotásaiból, melyet Szakál Aurél, a Thorma János Múzeum igazgatója nyitott meg, a Bazsarózsa leánykar pedig közreműködött, hogy még emelkedettebb hangulatúvá tegye a rendezvényt.
A tiszteletadó emlékezés befejezését a Művészetek Házában megtartott Szalmalángoszlop elnevezésű ünnepi műsor képezte, ahol a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat mellett fellépett a horgosi Gubanc táncegyüttes és a Bartók ifjúsági néptáncegyüttes is.
Az önkormányzat szervezésében megtartott műsorban természetesen elhangzott Fejsztámer Róbert polgármester emlékező és buzdító beszéde is, melyben többek között kifejtette:
– Már meggyőződéssel mondhatjuk, hogy községünkben hagyománnyá vált a nemzeti ünnep megtartása, a méltó megemlékezés. Hagyomány, melynek üzenete van közösségünk minden tagja számára. Önkormányzatunk és a program mindenkori résztvevői azt üzenik, hogy felelősséget kell vállalnunk sorsunk alakulásáért. Csak akkor beszélhetünk nagykorú, felnőtt társadalomról, ha pragmatikus lépésekkel, megfontoltan haladunk a fejlődés útján. Közkedvelt és gyakran használt hasonlattal élve: nem állhatunk a partvonalon kívülre, hiszen a focit a pályán játsszák… De a közösséget tágabb értelemben is szemlélhetjük: a jelenlegi szerbiai kormánykoalíció közössége csak akkor maradhat erős, ha tagjai tesznek érte, ha tagjai nem bomlasztják, hanem egységes politikát felmutatva bebizonyítják, hogy szülőhazánk stabil ország. Vajdasági magyar közösségünk abban az előnyös helyzetben van, hogy az anyaország támogatását már a hétköznapjaink során is érezhetjük. Már nem csak üres frázis a határokon átnyúló nemzeti egység, már nem kiváltság a Magyarországról érkező segítség. És e tekintetben a magyar–szerb kapcsolatokról is elmondható, hogy felfelé ívelnek, és ezt nem én vagy a vajdasági magyar politikusok bizonygatják, hanem a polgárok, a megerősödő mezőgazdasági, ill. gazdasági vállalkozások, a megvásárolt házak bizonyítják, ahol családok teremthetnek otthont maguknak – hangsúlyozta Fejsztámer Róbert.
A beszéd után kölcsönös ajándékátadás történt a testvérvárosi, kiskunhalasi polgármesterrel a színpadon, majd Juhász Bálint, a VMSZ elnökségi tagja tartott beszédet a magyarkanizsai emlékező és ünneplő közönség előtt.