Hetvenhat gyertya került ma a tortánkra. A Magyar Szó alapításának napján idén több okunk is van ünnepelni: a mögöttünk álló rendhagyó évben olvasói rekordokat döntöttünk, új tartalmakkal gazdagítottuk a vajdasági magyarság egyetlen napilapját, emellett sikerült felújítani az újvidéki szerkesztőséget és korszerűsíteni a munkafeltételeket is. Reggel óta pedig teljesen új olvasói élményt nyújtunk a honlapunkon is.
Varjú Márta főszerkesztő szerint a közkedvelt nyomtatott napilap mellett immár az online térben is megkerülhetetlen a Magyar Szó: az elmúlt időszak megfeszített munkájának köszönhetően ugyanis vajdasági viszonylatban vezető látogatottsággal büszkélkedhet a magyarszo.rs portál.
– A Google Analytics adatai novemberben is igazolták, hogy a honlapunk a legolvasottabb vajdasági magyar online média. Az évek alatt egyre közkedveltebbé vált ez a megjelenési formánk: míg 2018-ban kétmillióan, tavaly pedig hárommillióan kerestek fel bennünket a virtuális térben, addig idén december közepéig közel ötmillió látogatója volt weboldalunknak. A legnagyobb olvasottságot a járványhelyzet megjelenését követő hónapokban értük el: áprilisban és májusban havonta közel egymillióan voltak kíváncsiak az általunk közölt információkra. Egyértelmű jel volt ez arra, hogy a legnehezebb időkben olyan biztos forrásokhoz nyúlnak az olvasók, mint amilyen a Magyar Szó. Az igényeket követve ősszel fejlesztésekbe kezdtünk: megerősítettük a netes csapatot, amely állandó kommunikációval és ötleteléssel a honlap korszerűsítésén fáradozott. Erdődi Edvina igazgatóhelyettes, Máriás Endre főszerkesztő-helyettes és Virág Árpád vezető online szerkesztő koordinálásával a csapatnak sikerült olyan naprakész és időszerű platformot létrehoznia, amelyet novemberben közel félmillió olvasó tekintett meg. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával dizájn tekintetében is sikerült fejlesztenünk, így a mai napon egy letisztultabb, korszerűbb felületre látogathatnak el azok, akik a virtuális térben követik a Magyar Szót. Az olvasók immár könnyebben megtalálhatják a kedvelt tartalmakat és egyszerűbben megoszthatják az érdekesnek vélt cikkeket is. A fejlesztéseknek azonban még közel sincs vége, hiszen az online csapat számtalan ötlete vár megvalósításra, amit már az új év első heteiben folytatni fogunk. Hihetetlen az az erő, amit képviselnek. Öröm látni a meggyőződésüket, a tenni akarásukat és a közösségben való gondolkodásukat. Mindannyiunk célja, hogy a megbízhatóság mellett, továbbra is a vajdasági magyar olvasók vezető hírforrása legyünk.
Az újítások által sokkal hatékonyabban tudunk kommunikálni is az olvasóinkkal. Ennek szép példái az online nyereményjátékok is.
– A közösségi oldalunk követői között nagyon népszerűek a nyereményjátékaink: az idén indított kezdeményezésünk minden várakozásunkat felülmúlta. Tavasszal a 40 ezer követő elérése alkalmából háláltuk meg az olvasóink bizalmát, az adventi időszakban pedig különös érdeklődést váltott ki a Facebook-oldalunkon meghirdetett karácsonyváró játék. Minden héten igyekeztünk érdekes és értékes nyereményeket kisorsolni: a megjelent köteteink mellett cégjelzésű füzetekkel, esernyőkkel, táskákkal és kulcstartókkal is kedveskedtünk az olvasóinknak, de advent utolsó vasárnapján egy-egy powerbankot is kisorsoltunk. Az ünnepi varázs Pupavac Erzsike kolléganőnk jóvoltából került a csomagokba, aki kézműves termékeivel járult hozzá a karácsonyváró ajándékozáshoz. Az adventi időszakban, hétvégénként átlagosan 25 000 emberhez jutott el a nyereményjátékunk, és több száz hozzászólás érkezett. Igazán szívmelengető válaszok voltak ezek: sokan szívesen emlékeztek vissza az elmúlt karácsonyok pillanataira, a legszebb ajándékként pedig a kis unoka születését vagy egy gyerek által készített aprócska rajzot említettek. A szürke munkanapokon mi is sokszor olvasgattuk ezeket az őszinte és lélekemelő sorokat.
A mai kor követelménye, hogy jelen legyünk a virtuális térben. Az online megjelenési forma és a nyomtatott sajtó azonban két véglete a tájékoztatásnak: a honlapon fő szempont a gyors és pontos rövid hírek közlése, az újság értéke viszont elsősorban az elemzésekben rejlik. Hogyan egyeztethető össze ez a kettősség?
– Nem titok, hogy évekkel ezelőtt jómagam is szkeptikus voltam e tekintetben. Mára viszont világosan látom, hogy a kettő nem ellenpólusa egymásnak, és nem is veszélyeztetik egymás fennmaradását. A csapattal sikerült olyan megoldásokat alkalmaznunk, amelyekkel hatékonyan tud együttműködni a gyorsaság, az áttekinthetőség és az elemzés. Az online felületen megjelenő információk ugyanis sokszor utalnak arra, hogy milyen tartalmakat boncolgatunk a másnap megjelenő újságban, milyen helyszínekre látogattunk el, illetve kikkel készítettünk a témával kapcsolatosan beszélgetéseket. A fejlesztésekkel olyan irányt vettünk, hogy megjelenési formáink támogassák egymást, és így tökéletesen kiegészítsék egymás létét. Az ügyeletes webszerkesztő friss híreket közöl, a nyomtatott lap elemzi az eseményeket és történéseket, a kiadványaink pedig örök érvényűvé teszik azokat. A kör akkor válik teljessé, amikor az élőújságokkal el is látogatunk az olvasóinkhoz, személyesen is találkozunk velük és kezükbe adjuk mindazt, amit róluk és értük írtunk. Az idei év elején is ezt tettük: januártól egészen a rendkívüli állapotig folyamatosan jártuk Vajdaság településeit. Ezeket a találkozásokat nagyon szeretjük, hisz ilyenkor azt a hagyományt is ápoljuk, amely szinte egyidős a Magyar Szó megjelenésével. A járvány beköszönésével az élőújságok megszervezésére már sajnos nem volt lehetőség.
Hogyan sikerült megszervezni a munkát a rendkívüli helyzetben?
– Nagyon büszke vagyok a csapatra, hisz szinte napi szinten kellett változtatni a munkarenden, módosítani a lapzártát, változtatni a megszokott munkaszokásokon. Mindebben a nyomda is partner volt, állandóan alkalmazkodtunk a helyzethez. A szerkesztőségben pedig szinte mindenki átváltott arra, hogy a nap 24 órájában rendelkezésre álljon. Visszagondolva számomra is meglepő, hogy milyen gyorsan és zökkenőmentesen vettük az akadályokat. Jelentősen növekedett az érdeklődés az újság iránt is, az online felületen pedig soha nem tapasztalt látogatottságot értünk el. Ez köszönhető volt annak is, hogy a napi helyzetjelentéseket azonnal megjelentettük a honlapon, rengeteg interjút készítettünk és igyekeztünk hasznos tanácsokkal is ellátni az olvasóinkat: telefonszámokat közöltünk, orvosokkal és járványügyi szakértőkkel beszélgettünk, miközben folyamatosan figyeltünk a visszajelzésekre és igényekre. Mindeközben egy választási kampányt is intenzíven végigkísértünk, amelynek folyamán szintén olajazottan működött a szerkesztőség. A példátlan odaadásnak és az olvasóink bizalmának köszönhetjük, hogy a nyomtatott lap egyre közkedveltebb, az online felület pedig hihetetlen látogatottsággal büszkélkedhetA megváltozott körülményekben a Magyar Szó berkein belül is lezajlott egy választás: szeptemberben újra főszerkesztői megbízatást kaptál. Az évtizedes tevékenységedre immár szolgálatként lehet tekinteni…
– Nem titok, hogy annak idején jogásznak készültem, és az újságírásba véletlenül csöppentem bele. Szerelem volt ez első találkozásra, és azóta is lelkesedéssel csinálom. Ezt várom el a munkatársaimtól is. A Magyar Szó fejlesztésén dolgozom, amióta betettem a lábam a házba. Főszerkesztőként elsődleges célom az volt, hogy a magyar szellemiségben íródott újság gondolatát megvalósítsam. Úgy érzem, hogy ezt ma már elmondhatjuk magunkról: a kilenc év alatt sikerült a jól megalapozott házat a plafonig felemelni, és már csak a tető hiányzik. Most megadatott az a lehetőség, hogy befedjem. Nagy lelkesedéssel írtam a programomat, talán sohasem volt olyan könnyű felvázolni a terveket, mint idén. A korábbi évek tapasztalatai révén szinte önmaguktól születtek az ötletek, az irányelvek. Szeptember 27-én az olvasók is felfigyelhettek a változásra. 1945-ben ugyanis ezen a napon vette fel nevét a Magyar Szó, és azóta is közéleti napilapként jelent meg. Ehhez a dátumhoz kötöttük a megújult fejléc első megjelenését is: attól kezdve a vajdasági magyarság napilapját juttatjuk el az olvasóinkhoz. Úgy érzem, hogy most már a cím is megfelel annak a szellemnek, amiről a lap szól. Ennek továbbfejlesztését tervezem: az olvasóink visszajelzése alapján nyilvánvaló, hogy a hagyományos újságírói műfajok visszaépítése sikert eredményezett. A legolvasottabbak ugyanis a riportok, kommentárok, jegyzetek. Örömmel jelenthetem, hogy a karácsonyi számban ennek a törekvésnek az új megvalósítási formáját is kezükben tarthatják az olvasók: a Terasz rovatban ezentúl négy tárca fog megjelenni hétvégenként. Az újonnan induló rovatunkban hétről hétre olyan gondolatébresztő írások fognak megjelenni, amelyek révén még több olyan tartalmat adhatunk majd olvasóinknak, amelyek a Magyar Szó több mint hét és fél évtizedes szellemi örökségét viszik tovább. Az újulásra való törekvést egyébként már tavasz óta tapasztalhatják az olvasók, hisz a hétfői számunkban megjelent a Kultúránk világa, a környezetvédelmi rovat, a Képes világ és a Kavalkád elnevezésű szórakoztató oldal. Ezzel is egy régi elképzelésem valósult meg, hogy a könnyedebb műfajt is becsempésszük a tartalomba. A közvetlenebb hangvétellel az a célunk, hogy az olvasó órákat el tudjon tölteni a lap mellett.
Továbbra is tele vagy lelkesedéssel és életerővel, annak ellenére is, hogy igencsak cifra év áll mögöttünk. Mi az, amit először megteszel majd, ha kihirdetik a járvány végét?
– Valóban: eddigi pályafutásom során ez volt a legnehezebb év, akár az újságírói, akár a főszerkesztői évekre gondolok vissza. Ehhez hasonlóan terhelő évek talán a háború idején voltak, illetve a nélkülözés és mozgósítás időszakában. De még akkor is bizakodóbbak voltunk, hisz tudtuk, hogy egyszer vége lesz. Az első enyhítéseket követően ugyan most is elkezdtünk reménykedni, de később újra megerősödött bennünk a járványhelyzet okozta bizonytalanság. Mindez vezetőként és magánemberként is terhel. Alig várom, hogy hazamehessek Kanizsára, és megölelhessem a nagyon idős, ám életerős szüleimet. Talán ez az, amit először megtennék, ha vége lenne a veszélynek. Másrészről viszont nagyon hiányoznak az olvasókkal való találkozások is. Az élőújságok nagyon sokat jelentenek nekem, és a csapatnak is. Ahogyan minden évben, most is szeretettel adnám a kezünkbe a Naptárunkat és az új kiadványainkat. Bánt, hogy ezt idén nem tehetem meg. De összességében az emberpróbáló év végén büszkeség tölt el: úgy érzem, hogy a mögöttem álló csapattal együtt sikerült felülkerekednünk a gondokon és győztesként kikerülnünk a harcból.
