Függetlenség, mindenekelőtt

A palicsi Nagyparkban, az ’56-os emlékmű megkoszorúzásával kezdődött a Vajdasági Magyar Szövetségnek az 1956-os forradalom 61. évfordulója alkalmából szervezett központi ünnepsége, amely a kora esti órákban a szabadkai Népszínház Jadran színpadán ünnepi beszédekkel és műsorral folytatódott.

A palicsi emlékműre a magyar kormány nevében Csepreghy Nándor parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes, dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és dr. Babity János, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának főkonzulja helyezte el az emlékezés virágait. A VMSZ nevében Pásztor István elnök koszorúzott, a Magyar Nemzeti Tanács nevében pedig mgr. Hajnal Jenő elnök és Petkovics Márta, a Végrehajtó Bizottság tagja. Horvát Tímea alpolgármester és Bunford Tivadar, a városi-képviselő testület elnöke a szabadkai önkormányzat nevében helyezte el az emlékezés virágait a szabadság madarait jelképező emlékműre. Ezt követően egyebek mellett a VMSZ helyi szervezetei, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a VMSZ Ifjúsági Fóruma, Női Fóruma és Nyugdíjas Fóruma koszorúzott. A Nagy Imre Társaság képviseletében Kudlik Zoltán és Szabó Zoltán koszorúzott. Mintegy 31 koszorút helyeztek el az emlékmű tövében.

1956 a magyar nemzet megbonthatatlan összetartozásának jelképe – hangzott el a forradalom 50. évfordulója alkalmából 2006-ban emelt emlékmű tövében, mint ahogyan az is, hogy a szabadság lehetőség, hogy „kezünkbe vegyük sorsunkat”. Az emlékezés mellett 1956 hősei kötelességet is örökül hagytak az utókor számára: őrizzék 1956 szellemiségét, és adják tovább gyermekeiknek – fogalmazott Némedi Imre előadóművész.

A Népszínház Jadran színpadán ünnepi beszédekkel kezdődött az alkalmi műsor. Csepreghy Nándor parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes egy kérdéssel kezdte ünnepi beszédét: „Milyen a magyar ember lelke?” Erre a kérdés a válasz ott van minden október 23-ában, immár 61 éve – emelte ki a folytatásban.

– A magyar lélek különlegessége páratlan sokoldalúságában, kalandos és sorcsapásokkal tűzdelt múltjában gyökeredzik. De a szabadság iránti vágya és mindent felülíró akarata az, ami megkülönbözteti sok más nemzettől. 1956 a remény diadala volt a reménytelenség korában. Különleges érzés, hogy itt, Szabadkán ünnepelhetem a forradalom évfordulóját. Határon túli magyarként, kisebbségi létben láttam meg a napvilágot Kolozsváron, és bár még gyermek voltam, amikor szüleimmel az anyaországba költöztem, még ma is csontjaimban érzem azt a különleges kihívást, hogy nem mindenhol természetes dolog magyarnak lenni. Van, ahol nap mint nap meg kell küzdeni érte. Ehhez a küzdelemhez szintén a remény ad erőt  – fogalmazott Csepreghy Nándor.

A magyarországi politikus a folytatásban az aktuális európai politikát, illetve Európa keresztény identitása megőrzésének fontosságát hangsúlyozta

JOG A VÁLASZADÁSRA

Az 1956 őszén két héten át fújó szél alapos munkát végzett: mindörökre kisöpörte a reménytelenséget és az önfeladást Magyarországról – hallhatták az egybegyűltek Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének a gondolatait. Mint a pártelnök kiemelte, a diktatúra soha többé nem tudta leigázni a nemzetet. Ma, a XXI. század Európájában a szavak szabadsága és terrorja uralkodik – nyomatékosította a folytatásban a politikus.

– Ha ez nem így volna, akkor a dolgokat a nevükön neveznénk és nem mosnánk össze fogalmakat, azaz az 1956-ban menekülő magyarokat nem hasonlítanánk az Európát elözönlő migránsokhoz. A XXI. század Európája már nem is akarja érteni, hogy a második világháború után, szintén Európában, csak nem a nyugati felén, elvették a megtermelt javakat, állati sorban tartottak kitelepített embereket, másokat pedig politikai nézeteik miatt bebörtönöztek. A XXI. századi Európa nem akarja tudomásul venni a magyar ’56 okait és tanulságait. Inkább választja a rossz beidegződéseket, régi szavakhoz ragaszt saját maga által kreált fogalmakat – így lehet valakiből diktátor –, új fogalmakat kreál kiüresedett tartalmakhoz – így beszélhet demokráciadeficitről és a szolidaritás hiányáról – aztán, ha ez sem elég, akkor parancsot ad. Az ukáz azonban már nem működik, ahogyan a kiskorúsítás és a kioktatás sem – fogalmazott Pásztor István.

1956 forradalma megmutatta, ember képében, konkrét cselekedet szintjén, a lehető legdirektebb módon a nemzetárulót – emelte ki a folytatásban a pártelnök, aláhúzván: az áruló került szembe a nemzettel.

– Az ’56-ban megszerzett szabadság tapasztalata az, hogy a nemzet mindenekfölött áll. Így van-e ez? Tegyük fel magunknak a kérdést 1956. október 23-át ünnepelve, annak a magyar forradalomnak az emlékét idézve, ami a szülőföldünk határain túl történt, a hazában, ahová mi akkor már harminchét éve nem tartoztunk, ahonnan azonban menekülőket fogadtunk, magyarokat, akik elhagyták a hazájukat, mert a nemzet árulója kerekedett felül. A vajdasági magyar közösség válasza erre a kérdésre nem változott az elmúlt lassan száz évben: a magyar nemzethez tartozik az, aki magát oda tartozónak tartja. Bennünket, vajdasági magyarokat ez tartott meg a legnehezebb időkben is, akkor is, amikor az ’56-os hazaáruló ideológia követői a nemzetrészeket kívánták egymás ellen fordítani 2004-ben, és most is, amikor annyival előrébb valónak tekintik az afrikai migránsok befogadását, hogy politikai témájukká teszik a határon túli magyarok szavazati jogát. Nekünk, vajdasági magyaroknak is meg kellett adnunk a magunk válaszait, mert bizonyos magyarországi pártok és ideológiák importálták hozzánk nemzetmegosztó politikájukat: választ kellett adnunk arra, hogy szélsőséges nézeteket valló pártokkal párbeszédnek helye nincs – a Jobbiknak egyébként a magyar remény után nem maradt más reménye, mint a Magyar Mozgalom, ami viszont egyszerre tudott kapcsolatot építeni a szélsőséggel és a nemzeti erővel szembeni politikai opcióval. A XXI. századi európai, globális politika beférkőzött a vajdasági magyar közösségbe is, feladatot teljesítve. Ez a feladat pedig nem volt más, mint a VMSZ bomlasztása, a vajdasági magyar közösség nemzeti összetartozásba vetett hitének és erejének megtörése. Arra, hogy nem sikerült, és miért kellett volna sikerülnie, a 2016-os kvótareferendumban rejlik a válasz. A vajdasági magyarok egyértelműen foglaltak állást. A nemzet egysége és saját jövőjének, szuverenitásának megtartása mellett foglaltak állást. Mert vannak kérdések, amelyekről vélekedhetünk másként, azonban az, hogy a magyar egy független nemzet, amelyre külső erők nem erőltethetik rá döntéseiket, nem kérdés, hanem alapállás. 1956. október 23-án született alapállás – hallhatták az egybegyűltek.

Az ünnepi beszédeket követően Lénárd Róbert rendezésében bemutatták a Budapest, vérfürdőváros című ünnepi műsort. Közreműködnek: Crnkovity Gabriella, Elor Emina, Jankovics Andrea, Orlovity Sztaniszlava, Huszta Dániel, Gombos Dániel, Ozsvár Róbert és Szalai Bence.