A szabadkai önkormányzat az idén is megemlékezett az 1944/45-ös megtorlások során ártatlanul kivégzett magyarokról, horvátokról, zsidókról, németekről és szerbekről. A Zentai úti temető melletti egykori vesztőhelyen, a 44-es parcellán, a tömegsír helyén ma emlékfal áll, harangláb és a Vergődő madár emlékmű. Ezen az emlékfalon 852 ártatlanul meggyilkolt áldozat neve olvasható. Ezt a névsort bővíteni kell, mert a kegyeleti bizottság az utóbbi három évben újabb 158 áldozat nevét jegyezte fel. 1944 őszén és telén 12 és 80 év közötti, magyar, horvát, szerb és német nemzetiségű, valamint zsidó hitvallású embereket végeztek ki ezen a helyen.
Gergely Árpád felvétele
Bunford Tivadar, Szabadka városi képviselő-testületének elnöke alkalmi beszédében az 1944-ben és 1945-ben elkövetett vérengzések értelmetlenségét hangsúlyozta. Mint arra rámutatott, a Szabadkára bevonuló partizánok bosszúja a gyermekeket és az időseket sem kímélte, őket szintén háborús bűnösnek nyilvánították, és kegyetlenül kivégezték őket.
– A ránk kényszerített több évtizedes hallgatás éveiben voltak olyan magyarok, akik ugyanezt a nézetet vallották. Hogy később miként tudnak elszámolni lelkiismeretükkel, azt bízzuk a Jóistenre. Megemlékezésünk célja nem a számonkérés, hanem a megbékélés, ami nem azt jelenti, hogy megfeledkezünk az 1944-ben és 1945-ben elkövetett szörnyűségekről. Kötelességünk megemlékezni azokról a gyermekekről és fiatalemberekről, akik még el sem érték huszadik életévüket, kivégezték őket. Több mint ötvenen voltak. De nem szabad megfeledkeznünk azokról az édesanyákról és édesapákról sem, akik árvákat hagytak maguk után. Az özvegyek fájdalommal a szívükben nevelték fel félárván maradt gyermekeiket. Nem feledkezhetünk meg azokról a gyermekekről, akik soha nem mondhatták ki azt a szót, hogy „édesapám”. Osztoznunk kell azoknak az édesanyáknak és édesapáknak a fájdalmában, akiknek a gyermekei áldozatául estek a vak bosszúnak. Ők mindannyian áldozatok. Kötelességünk őrizni emléküket és óvni ezt az emlékhelyet – fogalmazott Bunford Tivadar.
Szabadka város képviselő-testülete elnökének szavai szerint az emlékfalat bővíteni kell, hogy újabb emléktáblákat lehessen elhelyezni, hiszen az időközben feltárt áldozatok nevét is fel kell tüntetni. Hat emléktáblára van szükség – tette hozzá.
Az emlékező beszédet követően Szabadka önkormányzata nevében Bogdan Laban polgármester és Bunford Tivadar helyezték el a kegyelet virágait. Az emlékezés virágait a tartományi parlament nevében Pásztor István elnök helyezte el. A továbbiakban dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és dr. Babity János, a Szabadkai Főkonzulátus főkonzulja koszorúzott. A Magyar Nemzeti Tanács nevében mgr. Hajnal Jenő elnök és Paskó Csaba, a végrehajtó bizottság tagja helyezték el a kegyelet virágait. A Horvát Nemzeti Tanács, a Bunyevác Nemzeti Tanács, a Német Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai és zentai helyi szervezetei, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Magyar Mozgalom és a Szabadkai Zsidó Hitközség képviselői is koszorúztak. Ezután az áldozatok hozzátartozói járultak a kegyelet virágaival az emlékműhöz, majd gyertyát gyújtottak.
Gergely Árpád felvétele
A megemlékezést követően Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnöke újságírói kérdésre válaszolva a magyar–szerb történész vegyes bizottság munkájának esedékes összegzéséről beszélt. Egy éve ugyanezen a helyen Pásztor István kilátásba helyezte, hogy a vegyes bizottság munkájának eredményét a 2016. év végéig bemutathatják a közvéleménynek egy konferencia keretében. Mint most elmondta: „Tavalyi kijelentésem ismételném meg. Ha minden a tervek szerint alakul, az idei év végéig bemutathatják a többéves kutatás eredményét. Ez nem azt jelenti, hogy tavaly hazudtam. A konferenciát azért nem sikerült megszervezni, mert a folyamatot Magyarország és Szerbia elnökei fémjelezik, Tomislav Nikolić államfő mandátuma viszont tavaly év végén már a végéhez közeledett, így nem volt idő megszervezni a rendezvényt. Most, amikor a két ország államfője nemrégiben Zentán találkozott egymással, abban állapodtak meg, hogy ha sikerül időpontot egyeztetniük, akkor a konferenciát az idei év végéig megszervezik, de mindenféleképpen az elkövetkező néhány hónapban. Egy belgrádi konferenciáról lenne szó, ahol mindkét államfő jelen lenne és beszédet tartana, majd a történészek bemutatnák kutatómunkájuk eredményét.”
Az elmúlt néhány évben számos meghatározó állomása volt a szerb és a magyar nemzet közötti megbékélés folyamatának. Egyike ezeknek a 2013-ban a Szerbiai Képviselőházban elfogadott határozat, amely elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-ben és 1945-ben elkövetett gaztetteket, a másik pedig a szerb kormány 2014. október végén elfogadott határozata, amellyel eltörölték a mozsori, a zsablyai és a csúrogi magyarok kollektív bűnösségét kimondó határozatokat. Pásztor István szerint a megbékélés folyamatában a legnagyobb lépéseket már megtették a felek, a jövőben nem lehet ezekhez hasonló látványos intézkedésekre számítani. Egyedül a Magyar–Szerb Vegyes Akadémiai Bizottság munkáját bemutató konferencia megtartása várat magára – emelte ki Pásztor István.
A megemlékezésen alkalmi műsor keretében Mikes Imre Elek előadta Vitéz Somogyvári Gyula A bástyán című versét, Donna Karan Katarina Čeličković Mrtvi című versét, Mészáros Gabriella pedig Annette von Droste-Hülshoff Letzte Worte című versét mondta el.
A folytatásban Paskó Csaba kelebiai plébános, ft. mgr. Mirko Štefković római katolikus pap, ft. Josef Wogrinz római katolikus pap, nt. lovag Dolinszky Gábor evangélikus lelkész, nt. Harangozó László református lelkész és Kovács Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség titkára ökumenikus istentiszteletet tartottak. Az imák a megbocsátás, a megbékélés és az áldozatok emléke őrzésének szellemiségében fogalmazódtak meg. „Az ehhez hasonló helyek, ahol emberek nyugszanak, de nincsenek sírhelyek, arra emlékeztetnek bennünket, hogy az emberiség folyamatosan ugyanazokat a bűnöket követi el. Akadjanak mindig igaz emlékezők!” – hangsúlyozta Kovács Róbert.
„Csak azért ragadták el őket, mert annak születtek, aminek, és oda, ahol őseik több évszázados szülőhelye volt” – fogalmazott Harangozó László.
A lélekharangot lovag dr. Karácsonyi Lóránd és prior emeritus és lovag Vazul Attila, a Szent György Lovagrend Kecskeméti Nagypriorátusának képviselői kongatták meg, majd Juhász Gábor siratót adott elő.
Tekintsék meg az eseményről készült további felvételeinket is: https://www.magyarszo.rs/hu/3515/galleria/173574/Eml%C3%A9kez%C3%A9s-az-%C3%A1ldozatokra.htm
