A magyar–szerb megbékélési folyamat példaként szolgálhat a régióban más szomszédos nemzetek viszonylatában is – hangsúlyozta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnöke a délvidéki magyaroknak a második világháború végi tragédiáját bemutató Magyar Golgota 1944–45 című kiállítás kedd esti brüsszeli megnyitóján, amelyre a Keskenyúton Alapítvány, valamint Tőkés László és Deli Andor európai parlamenti képviselők szervezésében került sor a Balassi Intézet brüsszeli kulturális központjában.
A kiállítás megnyitóján Vitézy Zsófia igazgató köszöntötte a megjelenteket, aki ezt követően átadta a szót a szervezőknek, akiknek nevében Tőkés László európai parlamenti képviselő kijelentette: céljuk egyebek mellett a Kárpát-medencei magyar közösségek egymás iránti szolidaritásának erősítése, illetve a szerb–magyar megbékélés, kiengesztelődés ügyének elősegítése. „Ez a kiállítás legyen mementó a bolsevik forradalom 100. évfordulóján” – fogalmazott Tőkés László, hozzátéve, hogy az áldozatok véréből remélhetőleg új magyar élet fog fakadni.
Deli Andor európai parlamenti képviselő beszédében rámutatott, hogy a tragédia széles körű ismertetése rendkívül fontos minden vajdasági magyar számára, ahogyan az egyetemes magyarság és Európa számára is. „Az emlékezés talán soha sem volt fontosabb, mint napjaink Európájában, ahol a történelem intő jeleit figyelmen kívül hagyva sokan nem akarnak tudomást venni arról, ami körülöttünk zajlik. Ám, ha valamit nem ismerünk, akkor annak elvesztését, vagy csorbulását sem érezzük, s ez történik napjainkban a hagyományos európaisággal és értékrenddel” – emelte ki hozzá Deli Andor. „Az emlékezés arra szolgál, hogy megismerjük múltunkat, valamint közösségünk és nemzetünk múltját, hogy helyesen tudjuk tervezni, alakítani a jövőt. Különösen fontosnak tartom, hogy a fiatal nemzedékek megismerkedjenek az 1944–45-ös délvidéki történésekkel, amelyekről eddig évtizedeken át csak suttogva, családi történetekből hallhattak. Olyan embereket köszönthetünk a megnyitón, akik időt és energiát nem sajnálva dolgoztak a tények feltárásán, akik felvállalták és képviselték e nemes ügyet a politika színterén is. Hatalmas szakadékokat kellett áthidalni ahhoz, hogy higgadtan, tényszerűen lehessen a történtekről beszélni. Ma már elmondhatjuk, hogy ez Vajdaságban megtörtént, a szakértőknek és a politika képviselőinek együttes erővel sikerült végrehajtani ezt a roppant fontos feladatot, és méltó emlékezést biztosítani az ártatlan áldozatoknak” – tette hozzá az európai parlamenti képviselő.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a tartományi képviselőház elnöke azon véleményének adott hangot, hogy a megbékélés folyamata egyszerre közösségi és egyéni kérdés, majd hozzátette, azok, akik egyénileg, személyesen érintettek, valószínűleg soha nem tudnak megbékélni. „Hatvanöt év telt el úgy, hogy a szerb és magyar politikum között nem jött létre párbeszéd a délvidéki 1942-es és 1944–45-ös eseményekről. Kezdetektől fogva azon az állásponton voltunk, hogy ami történt alapvetően nem szerb–magyar, hanem ideológiai indíttatású konfliktus volt. Csaknem 10 éve mérföldkőhöz értünk, és nagy részben a Vajdasági Magyar Szövetség kitartásának köszönhetően elkezdődhetett a párbeszéd és az intézményesített kutatómunka. Az akkori magyar és szerb köztársasági elnökök felvállalták a vezető politikai szerepet a megbékélési folyamatokban, amelyet későbbieken az utódjaik is tovább folytattak. Úgy gondolom, hogy az akadémiai vegyes bizottság betöltötte szerepét, és hamarosan megtörténhet az eredmények bemutatása, biztosan lesznek további kutatások is, ám további áttörő eredményre nem lehet számítani, minden kulcsfontosságú lépés megtörtént. A magyar–szerb megbékélési folyamat példaként szolgálhat a régióban más szomszédos nemzetek viszonylatában is. Úgy Magyarország, mint Szerbia bebizonyította, hogy készen áll a közös történelemmel való együttes szembenézésre, úgy gondolom, hogy ez volt az igazi politikai súlya annak, amit mi együttes erőkkel elértünk” – szögezte le beszédében Pásztor István, aki végezetül aláhúzta: Szerbiának jelenleg nincs még egy olyan szomszédja, amellyel olyan jó lenne a viszonya, mint Magyarországgal.
A sajtóbeszámolók szerint az 1944–45-ös események történelmi és politikai hátterét Hornyák Árpád, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság tagja és titkára, valamint Matuska Márton író, publicista ismertette a megjelentekkel. A Temesvári Hírek beszámolójában emlékeztet arra, hogy a kiállítás anyaga a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány gondozásában készült, és korábban több magyarországi és határokon túli helyszínen is bemutatták, majd Cseresnyésné Kiss Magdolnát, az alapítvány kuratóriumi elnökét idézve hozzáteszi, hogy a kiállítás emléket állít az áldozatoknak, szemtanúkat, leszármazottakat, kutatókat és politikusokat idézve összegzi az eddigi kutatások eredményeit, bemutatja a kegyeleti tevékenységet, illetve annak hiányosságait is, létrehozóinak azonban nem a felelősök keresése és megbüntetésük követelése volt a célja, hiszen szerintük ez elsősorban a politikum felelőssége.
