– Rendre a kimondott szavakkal vették kezdetüket és fejeződtek be az események a történelem során, nincs olyan háború, nincs olyan megbékélés, mely nem függött volna a közölt szavaktól, gondolatoktól. A II. világháborúban, a razzia idején elkövetett bűntettek kapcsán is azt fontos meghatározni, amit minden egyéb szörnyű történelmi esemény során: nevén kell nevezni a bűnt, el kell mondani, ki, mikor, miért követte azt el, amikor a törvények megszűntek létezni. Tényekre alapozva közelítsük meg a múltat a razziával és a későbbiekben bekövetkezett megtorlás szörnyűségeivel kapcsolatban. Kétséges, hogy valaha is fel tudjuk-e majd fogni, miért következett be mindez, hogyan történhetett meg emberi életek kioltása. A választ, íme, minden év január 4-én újra keressük – értékelte Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke tegnap Csúrogon, az 1942-es hideg napok szerb, roma, zsidó és más nemzetiségű áldozatainak emléket állító főhajtáson, melyet a kivégzések egyik színhelyéből, a Topalov-raktárból kialakított emlékmúzeumban tartottak ezúttal is meg a Razzia 1942 egyesület szervezésében.
Az egyházi szertartást a koszorúk elhelyezése követte (Ótos András felvétele)
A gyászmisét követően mondott beszédében Pásztor kiemelte, a 76 évvel ezelőtt életüket vesztetteket azért érte kegyetlen halál, mert másmilyenek voltak, más nyelvet beszéltek. Ez az, amit az emberi értelem nem képes felfogni. Az emberiesség legapróbb részecskéiben is ott kell lennie azonban az együttérzésnek, a megbánásnak. Az áldozatok sorsával való szembesüléskor érzett végtelen magány pedig valamennyiünkben mély tiszteletet és megbecsülést ébreszt a szenvedők és hozzátartozóik iránt – húzta alá.
Pásztor hangsúlyozta, valódi megbékélésről nem beszélhetünk mindaddig, amíg egymás áldozatait el nem fogadjuk, aki ugyanis csak a saját áldozatainak tud emléket állítani, az nem a megbékélés mellett foglal állást, hanem még a saját áldozatait is megbántja efféle hozzáállásával.
Miroslav Štatkić tartományi művelődési és tájékoztatási titkár azt mondta, ilyen alkalmakkor az emberben óhatatlanul is felmerül a kérdés: létezik-e egy csepp értelem és emberiesség is, s mást nem tehet, mint hogy megállapítja: az elkövetőkben nem létezett, mert mások életére törtek, más ember életére törni pedig a természet törvényei ellen szóló, embertelen tett. A kozmikus törvényeket sérti meg az, aki ilyesmit tesz, s tette miatt nem nyerheti el az isteni megbocsátást sem – húzta alá.
A Topalov-raktárban kialakított múzeumban emlékeztek a csúrogi áldozatokra (Ótos András felvétele)
– A mi feladatunk és a leszármazottak feladata az, hogy meg tudjanak bocsátani, de az is, hogy soha ne feledkezzenek meg a történtekről, s legfőképpen a szerencsétlen áldozatokról. Ma is halljuk a mindössze 11 napos babának, Savka Nikolićnak a sírását, s azt kérdezzük, mennyi időt adott neki a sors az anyai ölelés, a szülői gondoskodás megélésére, mielőtt maga is a kegyetlen razzia áldozatává vált volna – mondta el beszédében a titkár.
Radovan Čović, a zsablyai községi képviselő-testület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem már számos alkalommal bizonyította: egyetlen háború sem hozott még sehova semmi jót, 76 évvel ezelőtt is csupán halált, félelmet és borzalmakat eredményezett.
A csúrogi megemlékezésen jelen voltak a tartományi, helyi önkormányzati szervek, továbbá a védelmi minisztérium képviselői, a szerb pravoszláv egyház méltóságai. A főhajtáson részt vett Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Nyilas Mihály tartományi kormányfőhelyettes, Gyöngyös Zsófia, a belgrádi magyar nagykövetség tisztségviselője, dr. Szegedi Piroska szabadkai konzul, Milan Radomir, a Razzia 1942 egyesület elnöke és Jasmina Jurišin titkár, Teleki Júlia, az 1944-es és 1945-ös megtorlások feltárásáért küzdő aktivista. A megemlékezésen az újvidéki Ison inkluzív vegyes kórus tagjai is felléptek, alkalomhoz illő énekeket adtak elő Miodrag Blizanac vezetésével. Jelena Srećkov színész szavalatát is hallhatta az emlékező közönség.
