„Megmaradás, ellentmondva a logikának”

A királyhalmi Jézus Szentséges Szíve plébániatemplom templomkertjében lévő almafa tövében emlékezett meg tegnap a vajdasági magyarság a nemzeti összetartozás napjáról. A hat éve ültetett almafa a magyarság közös múltját és az összetartozást jelképezi.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából rendezett megemlékezés szentmisével kezdődött a zsúfolásig megtelt királyhalmi templomban. A Szentmise egy nemes szándékra szentmisét ft. Verebélyi Árpád doroszlói plébános szolgáltatta. Ezt követően a plébánia udvarában megtartott alkalmi műsor keretében Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsának elnöke szólt az egybegyűltekhez. Ünnepi beszédében a nemzeti összetartozás napjának és a magyarok közötti egységnek a jelentőségét hangsúlyozta. A vajdasági magyarság egyik talán legszebb elnevezésű településén megtartott idei alkalmi rendezvény más, mint a korábbi években megtartott rendezvények, és más, mint az elkövetkezendőkben megtartandóak, hiszen száz esztendőre is emlékezik a vajdasági magyarság – emelte ki Dudás Károly.

– Az első világégés befejezése meghatározta további sorsunkat. Ilyen emlékezés, ilyen összesereglés már nem lesz több a mi életünkben. Hogy mit éltünk át az elmúlt száz esztendőben, ne kérdezze meg tőlünk senki, főleg a szerencsésebb csillagzat alatt születettek ne kérdezzék. Úgysem értenék meg a választ. Sokszor magunk sem értjük. Mint ahogyan azt sem értjük, hogy még mindig vagyunk. A nagy német tudós, Herder sem értené, ha valami isteni csoda folytán itt állna közöttünk. Herder még 1791 nyarán azt írta, hogy „az általa egyébként nagyra becsült magyarság nyelve két évszázad múlva már csak a lexikonokban lesz fellelhető, mi magunk pedig menthetetlenül beleolvadunk a német és a szláv tengerbe, hisz ez a logikus”. És lám, mi, ellentmondva minden emberi logikának, itt vagyunk, nem is kevesen, és édes anyanyelvünkön beszélünk – fogalmazott Dudás Károly.

Felér egy csodával, hogy a magyarság fennmaradt, hiszen mindent megtettek és megtesznek azért, hogy eltüntessék – emelte ki alkalmi beszédében Dudás Károly, aki a folytatásban a trianoni békediktátumnak a magyarságra gyakorolt pusztító következményeiről ejtett szót. Mint kiemelte, a tegnapi napon senkinek sem lehetett derűs a hangulata, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy 98 évvel ezelőtt az akkori Magyar Királyság területének mintegy a kétharmadát elcsatolták. Az elcsatolt területekkel 3,2 millió magyar lélek, közöttük 500 ezer délvidéki magyar került idegen és ellenséges kézre, ennyi magyart fosztottak meg születési jogától, ennyi magyart tettek idegen népek rabszolgájává – hangsúlyozta Dudás Károly.

– Az évnek ebben az időszakában minden évben Trianon irodalmát olvasom. Zúg a fejem, szédülök, émelyeg a gyomrom, olykor elakad a lélegzetem. Úristen, mennyi igazságtalanság! Mennyi mocsok, mennyi megalázás, kín és nagyhatalmi gyűlölet! Hogyan lehetett mindezt elviselni, túlélni?! Azt az országot, amely ezer éven át volt bástyája kultúrának és civilizációnak, a szó szoros értelmében szétszakították és feldarabolták. De jó is lenne a trianoni gyalázat elkövetőinek Brüsszelben székelő mostani letéteményeseit, a magyar nemzetet nyomorgató üresfejű bürokratákat szembesíteni ezekkel a mondatokkal! Hátha feltámadna mély sírgödörben nyugvó lelkiismeretük. Isteni csoda és a mi közmondásos szívósságunk kellett ahhoz, hogy ne pusztuljunk bele ebbe a tragédiába, sőt, összekapaszkodásunk által süllyedő nemzetből mostanra emelkedő nemzetté váltunk. Erről az összekapaszkodásról és felemelkedésről kell itt, a hat éve elültetett almafa tövében beszélnünk. Mert ez nemcsak vigasztal bennünket, hanem fogódzót is kínál a megmaradáshoz. A nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság legnagyobb történelmi tragédiája után is, a mindannyiunk létét fenyegető újkori népvándorlás közepette is képes a megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok közös megoldására. A hátrányból előny kovácsolásának titkát itt, a Délvidéken is megfejtették, és a vajdasági magyarok, illetve választott képviselőik a megmaradás alapelvévé tették. Anyaországunk újabb négy évre bizalmat kapott nemzeti kormányának hathatós támogatásával és saját erőből, tehetségből, itthon is megbízható partnerre találva, a szűkös szerbiai körülmények és a folyamatos elvándorlás ellenére is olyan eredményeket értünk el a közösség megtartása és felemelése terén, amelyről elismerően szólnak a Kárpát-medence minden régiójában – hangsúlyozta Dudás Károly.

Az alkalmi beszédet követően a Királyhalmi Művelődési Egyesület alkalmi műsort mutatott be. Később Szabadkán, a Kosztolányi Dezső Színházban a nemzeti összetartozás napjának alkalmából a Zentai Kamaraszínház bemutatta Relikvia című előadását.

Gyásznapból ünnepnapot, megemlékezést csak úgy lehet formálni, ha egy nemzet úgy dönt és úgy érez, hogy ami tragédia volt számára, az a jövőben építkezési lehetőség legyen – emelte ki lapunknak nyilatkozva mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a megemlékezés egyik vendége. Mint hozzátette, ebben látja az összetartozás napját, vagy a királyhalmi almafa gyökerét, erejét és termését. Úgy építeni jövőt, hogy egyesített nemzetben tudunk gondolkodni és tervezni – mondta a folytatásban Hajnal Jenő. A nemzeti tanács elnökének szavai szerint aki magyar, az tragédiaként éli meg Trianont, a tragédiából pedig úgy kerülhet ki erősen úgy nemzet, mint egyén, ha a gyűlölet helyett az egymásra figyelésre és az összekapaszkodásra összpontosít.

A királyhalmi megemlékezést egyebek mellett Pirityiné Szabó Judit, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kapcsolattartási főosztályvezetője, dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete, dr. Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja, dr. Menyhárt Attila vezető konzul, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, valamint köztársasági, tartományi és helyi önkormányzati tisztségviselők, egyházi méltóságok, közéleti szereplők és intézményvezetők tisztelték meg jelenlétükkel.