Ünnepélyes keretek között adták át szombaton este Zentán, a helyi Művelődési Házban a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját, Aranyplakettjét és Plakettjét. A Magyar Kultúra Napja délvidéki központi ünnepségén kihirdették a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2016 című pályázat eredményét is. A bizottság lapunk Menedékben. Történetek a szögesdróton innen és túl című gyűjteményes kötetét is díjazta.
Fotó: Gergely Árpád
A hagyományokhoz híven idén is kilenc Kárpát-medencei település templomának egymásba kapaszkodó harangjátékával és a Himnusz felcsendülésével vette kezdetét a Magyar Kultúra Napja délvidéki központi ünnepsége, amelyen nemzeti imánkat a csókai Rákóczi Férfikórussal együtt énekelték el az egybegyűltek, akik között jelen volt dr. Babity János, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának főkonzulja, Dezső János, Magyarország Belgrádi Nagykövetségének kulturális tanácsosa, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatója, Szedlacsek Emília, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkársága Közösségi Művelődési és Művészeti Főosztályának vezetője, Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Nyilas Leonov Anita, az MNT alelnöke, Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, Pásztor István, Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere, Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Orosz Attila bácskai református esperes, Utasi Jenő plébános, valamint a köztársasági, a tartományi és az önkormányzati szervek több képviselője, illetve a Kárpát-medencei művelődési intézetek és ernyőszervezetek vezetői és szakmunkatársai is.
Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntőjében egyebek mellett kiemelte, nem minden tanulság nélkül való a korábbi esztendők magyar kultúra napi ünnepségeinek köszöntőiben, szónoklataiban, megemlékezéseiben, méltatásaiban elmélyedni.
– Kezdetben azon keseregtünk, hogy volt idő, amikor nem volt jogunk és nem volt merszünk emlékezni meg ünnepelni: milyen sokáig nem saját himnuszunkat énekeltük, nem a saját nemzeti ünnepeinket ünnepeltük – ebbe más talán belepusztult volna; aztán meg azon tépelődtünk, hogy mai szemmel nézve, különösen itt, az avantgárd termőtalaján, nem korszerűtlen dolgot művelünk-e, amikor nemzeti imánkat énekeljük, kultúránk megtartó erejéről elmélkedünk, legszebb népdalaink, verseink, táncaink csodájában mártózunk meg. Végül már a legutóbbi esztendőkben azt a gyötrő kérdést is feltettük itt Zentán, a magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepségén, hogy vajon kultúránk is maradék-kultúrává, töredék-kultúrává töpörödött-e, mint ahogy mi egyre fogyatkozó délvidéki magyarok maradékká, töredékké őrlődtünk a kisebbségi sors kegyetlen malomkövei alatt. S érkezett rá mindjárt, mint ahogy érkezik most is, ezen a felemelő ünnepségen is a megnyugtató, a vigasztaló válasz: ó, hát dehogy is! Hisz nemcsak a múltban születtek itt, a végeken világraszóló nagy fiaink-lányaink, az egész nemzet szent ügyét előbbre vivő íróink, költőink, tudósaink, művészeink, közéleti embereink – születnek most is, itt élnek közöttünk, itt vannak velünk, most is!
Fotó: Gergely Árpád
Alkotásaik, ragyogó szellemi teljesítményük szerves része a csodálatos magyar örökségnek. Nélkülük az egyetemes magyar kultúra, a nemzet egésze volna sokkal szegényebb, kiszolgáltatottabb – fogalmazott Dudás Károly.
– Nekünk, délvidéki magyaroknak a legnehezebb időkben is voltam barátaink. Odaát, az anyaországban, szerte a Kárpát-medencében, még a diaszpórában élő nemzettársaink soraiban is. Segítettek bennünket kikecmeregni a kisebb-nagyobb gödrökből, amelyekbe a kisebbségi sors megpróbáltatásai taszítottak bennünket, velünk voltak talpra állásunkban, velünk vannak emelkedésünkben is. Mi, délvidéki magyarok szeretjük mondogatni, hogy elsősorban saját magunkban bízhatunk, szívósságunknak és állhatosságunknak köszönhetjük megmaradásunkat, ám azt is pontosan tudjuk, hogy ezek nélkül a nagyszerű barátok és segítők nélkül nem ott tartanánk, ahol most tartunk – tette hozzá a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke.
Az ünnepség folytatásában átadták a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elismeréseit is. Magyar Életfa díjban részesült Dormán László fotóriporter, újságíró, szerkesztő (Palics–Budapest), Faggyas József, a Csörgő citerazenekar alapítója, citerás (Topolya), dr. Hódi Éva nyugalmazott magyartanár és könyvtárvezető, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület elnöke (Ada), valamint dr. Silling István néprajz- és nyelvjáráskutató, nyelvész, művelődéstörténész (Kupuszina). Aranyplakettet vehetett át Pirityiné Szabó Judit, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kapcsolattartási főosztályvezetője, történész. Plakettet kapott Lőcsei Ilona művelődésszervező, újságíró, szerkesztő (Hertelendyfalva), Regécz László művelődésszervező (Kúla), Tóth Ágnes művelődésszervező, művészeti vezető (Magyarkanizsa), a csókai Rákóczi Férfikórus, valamint a hetvenéves pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület.
A rendezvényen hirdették ki a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2016 című pályázat eredményét is. A 2016. évi Vajdasági Szép Magyar Könyv Díjat a Forum Könyvkiadó Intézetnek ítélte oda a zsűri Juhász Erzsébet Határregény című könyvéért, de ezenkívül számos egyéb elismerést is kiosztott a bizottság, amely dicsérő oklevelet adományozott a lapunk Menedékbe. Történetek a szögesdróton innen és túl című gyűjteményes kötetéért, illetve gratulált Léphaft Pálnak a kiadvány címlapjáért és grafikai tervéért, valamint Barna Csabának annak grafikai szerkesztéséért. Az elismerést Örkrész Rozália, a Magyar Szó lapkiadó Kft. igazgatónője vette át.
Az ünnepség alkalmi műsorában ezúttal Görög Noémi és Görög Enikő zongoraművészek, Lőrinc Tímea színésznő, a 2016. évi Versünnep Fesztivál fődíjasa, valamint a Mezei Szilárd Túl a Tiszán Innen Esemble tagjai működtek közre, és a rendezvényhez kapcsolódóan megnyílt Dormán László és Péter László közös tárlata is, amelynek megnyitóünnepségén Léphaft Pál méltatta az alkotókat.
