Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulója alkalmából tegnap este a Népszínház Jadran színpadán Szabadkán megtartották a Vajdasági Magyar Szövetség hagyományos központi ünnepségét.
Ótos András felvétele
Az alkalmi rendezvényen díszvendég volt dr. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese és Pirityiné Szabó Judit, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kapcsolattartási főosztályvezetője.
A rendezvényt egyebek mellett megtisztelték jelenlétükkel Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete, dr. Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja, Pásztor István, a VMSZ elnöke, mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint a VMSZ köztársasági, tartományi, helyi önkormányzati tisztségviselői, az MNT tisztségviselői, egyházi méltóságok, konzulok, közéleti személyiségek is.
Március 15-én a magyarság a modern kori Magyarország születését ünnepli – emelte ki alkalmi beszédében Pásztor István. – Ha meg akarjuk érteni az ünnepet, ha a szívünk fölé tűzött kokárda jelentette büszkeséget értelemmel is meg akarjuk tölteni, akkor nemcsak lehetőségünk, de feladatunk is, hogy az akkori folyamatok egészét szemléljük, mégpedig a jelen felől. Mert a jelen kihívásaira való válaszok a történelmi tapasztalatban vannak – hangsúlyozta a VMSZ elnöke, majd feltette a kérdést: „Mikor és mi a bátorság? Mi a helyes és mi a célravezető?
– Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; – én azt szeretném hinni: lesz!” Ez a közismert idézet Széchenyi Istvántól, a legnagyobb magyartól való, 1830-ban vetette papírra. Március 15-én nem Széchenyit szokás idézni, inkább Kossuth Lajost, Petőfi Sándort, Jókai Mórt. Én most mégis Széchenyit idéztem, mert meg vagyok győződve arról, hogy március 15-e ott kezdődött, ahol Széchenyi gondolkodott, és ott győzött, ahol Deák Ferenc, a haza bölcse töprengett – fogalmazott Pásztor István.
„Ami a kettő közötti időperiódusban történt, ész és szív között – élet és halál, bátorság és gyávaság, álmok, rémálmok, bosszúk, okoskodás és pálfordulás, kitartás és árulás, öntömjénezés és a haza fényre derülése – , az a nemzetünk történelme. Egyéni sorsok és közösségi akarat” – hangsúlyozta Pásztor István a VMSZ központi rendezvényén.
Semjén Zsolt: Az egyetemes magyar nemzet akkor tud megmaradni, ha mindegyik nemzetrész fennmarad (Ótos András felvétele)
– A kérdés akkor is az volt, ami ma: hogyan tudjuk megmenteni identitásunkat, hogyan tudunk fejlődni, hogyan tudunk annak az Európának a részeként létezni, amely már 1848 kapcsán is azt mondta, ha együtt érez is a magyarokkal, ha erkölcsileg támogatja is, léte, sorsa különösebben nem foglalkoztatja. A kérdés ma, 2017-ben, 169 évvel az után az esős szerdai március 15-e után és 150 évvel a kiegyezés után az, hogy mire helyezzük a hangsúlyt, nemcsak az ünnep hevében, hanem a nemzetről, a közösségről, a magyarságról gondolkodva. A szívünkre hallgatunk vagy az eszünkre? Ma, 2017. március 15-én különös keresztútján állunk újra az időnek, az európai történelemnek, a szülőföldünkön alakuló eseményeknek: meg kell tartanunk nemzeti identitásunkat, amiért harcba mentek március idusának hősei; meg tudtuk tartani önmagunkat, miközben a vérző Magyarország és a diktatúrák idejét éltük át; mindezen történelmi események, tragédiák, veszteségek ideje alatt és a múló évek között kitartó, alapos munkával, emberséggel, a jószomszédságba vetett hittel keményen és elszántan követtük a haza bölcsének tanítását, miszerint semmiről, amit megszereztünk, félelemből nem mondhatunk le. A döntések, amiket meghozunk, nem alapulhatnak pillanatnyi szeszélyen, egyéni szimpátián, nem alakulhatnak mindig a szívünk tetszése szerint, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy közösen és jó döntést hozzunk. Jónak és közösnek pedig csak az számít, amivel megtartjuk erőnket, haladni tudunk, és fel nem adunk semmit abból, amiért a márciusi ifjak, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei az életüket adták – hallhatták az egybegyűltek Pásztor Istvántól.
Semjén Zsolt a nemzeti ünnepek jelentőségét hangsúlyozta, rámutatva, hogy ezeken a napokon hitet, erőt és büszkeséget meríthetünk őseink példájából, illetve levonhatjuk a történelmi tanulságokat, hiszen ezek szolgálnak útmutatóul.
– Ma a magyarságnak szinte ugyanazokkal a kihívásokkal kell megküzdenie, mint 1848-ban, 1956-ban vagy 1989-ben. Az, hogy Magyarország gazdaságilag egyre erősebb, azért fontos, mert mi egyetemes magyar nemzetben gondolkodunk. Az egyetemes magyar nemzet akkor tud megmaradni, ha mindegyik nemzetrész fennmarad. A fennmaradáshoz pedig szükség van a szuverén Magyarországra, hiszen csak egy ilyen ország tudja gazdaságilag és politikailag támogatni a külhoni magyarokat. Persze a fennmaradásnak az is feltétele, hogy az adott nemzetrészek meg tudják szervezni önmagukat. Ez a Délvidéken megtörtént: erős, szervezett magyarsága van, amely megszervezi kulturális autonómiáját, és Belgrádban is komolyan veszik. Az 50 milliárd forintos gazdaságfejlesztési támogatásnak is csak akkor van értelme, ha a közösség képes ennek fogadására és lebonyolítására. A gazdaságfejlesztési támogatás azért fontos, mert az ige mellé kenyérre is szükség van. Magyarország és a délvidéki magyarság feladata közös: a haza és az identitás megőrzése, valamint a szülőföldön való megmaradást segítő gazdasági fejlődés – fogalmazott Semjén Zsolt.
Az alkalmi beszédeket követően Kálló Béla rendezésében a Tisztelet a bátraknak! című alkalmi műsort mutatták be. A műsorban közreműködött Csikós Krisztina karnagy, a Pro Musica kamarakórus és a Talentum Egyesület.
