Szombaton délelőtt ökumenikus istentiszteletet keretében felavatták és felszentelték a Duna-menti svábok járeki emlékművét. Az istentiszteleet követően beszédet mondott Aleksandar Vučić, szerb kormányfő, Axel Ditmann, Németország belgrádi nagykövete és Hans Supritz, a Duna-menti Svábok Szövetségének elnöke. A megemlékezésen többek között részt vett Norbert Beckmann-Dierkes, a Konrad Adenauer Alapítvány vezetője, Aleksandar Vulin szociálpolitikai miniszter, Igor Mirović tartományi kormányfő, Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke és Göncző Mandler László, a Német Nemzeti Tanács elnöke is.
Fotó: Ótos András
Aleksandar Vučić szerb kormányfő beszédében kiemelte, hogy csak akkor követelhető tisztelet a szerb áldozatoknak, ha ugyanígy tesznek más nemzetek áldozataival is. Az istentiszteleten elhangzottakra reagálva, amelyben az hangzott el, hogy vendégek ezen a földön a kormányfő kijelentette, Szerbiában senki sem vendég.
– Szerbiában örömmel fogadjuk a meghívottakat, és senki sem vendég, hanem házigazda. Mi nem vallási és nemzeti hovatartozás, hanem a tisztesség és jóság alapján válogatjuk meg az embereket. Ezért kedves Duna-menti svábok ma önök sem vendégek, hanem ugyanúgy házigazdák, mint mi – üzente.
Kiemelte, hogy a szerbség ma egy civilizációs lépést tesz a valamikori viselkedésükhöz, de más népekéhez képest is.
– Nem a számuk, hanem a tetteik alapján kell értékelni a népeket, valamint az alapján, hogy miként viszonyulnak saját és más nemzetek áldozataihoz. Tiszteletet tanúsítunk mások áldozatai iránt, hiszen csak így várhatunk el igazságtételt és tisztelet a mi áldozatainknak – hangsúlyozta.
Hozzátette, amikor Szabadkán fejet hajtott a Vergődő madár emlékműnéll sok ember szemében kételkedést látott, nem hitték el, hogy valójában a megbékélés szándéka vezérelte.
– Beszédem végén azonban ugyanezekben a tekintetekben azt láttam, elhitték, hogy szívemből szólok, hogy valóban a megbékélés szándékáva vezérel – mondta.
Beszédében méltatta Németországot és Angela Merkel német kancellárt is, aki akkor is kiállt Szerbia mellett, amikor mosk szankciókat vezettek be az ország ellen. Mint megjegyezte 1912 óta Szerbia számtalan golgotát megjárt, számtalan háború járta át.
– Ha békében éltünk volna, ma háromszor több polgára lenne Szerbiának. Éppen ezért felelősségteljes politikát kell folytatnunk, ez pedig nem más mint a többi nemzettársunk áldozatainak tiszteletben tartása és a jövőbe vetett hit – mondta, majd bejelentette, hogy a napokban Németország egyik legnagyobb vállalata fejlesztési központot nyit Újvidéken, amelyben több mint 500 munkavállalót, többségében mérnököket alkalmaznak majd.
– Nem azért vagyunk itt, hogy mások bűnei felett ítélkezzünk, hanem, hogy saját hibáinkkal szembesüljünk, hiszen csak így kaphatnak bocsánatot a mi áldozataink – mondta a kormányfő.
Hans Supritz, a Duna menti Svábok Egyesületének elnöke beszédében kiemelte, hogy a Duna menti svábok soha sem ítélték el a szerbeket, mindazokért, amit a németek átéltek azokban az években. Véleménye szerint a járeki emlékmű felavatása a szerb és a német nemzet közötti békés viszony betetőzését jelenti.
– Ma azért gyűltünk össze, hogy szembesüljünk történelmünkkel. Az emlékmű arra kell hogy figyelmeztesse az utódainkat, hogy hasonló bűn soha nem történhet meg – mondta.
Axel Ditmann, Németország belgrádi nagykövete megjegyezte, hogy a II világháborúban szörnyű kínokat okozott ezeken a vidékeken, míg 1944 és 1946 között a járeki haláltáborban rengeteg német és magyar ártatlan áldozat vesztette életét.
– Soha nem felejthetjük el ami itt történt, ám azért vagyunk ma itt, hogy megbékéljünk a múlttal – mondta, majd kijelentette, Németország partnere Szerbiának és támogatja az ország európai integrációját.
Hozzátette, hogy a német szövetségi kormány és Angela Merkel kancellár is óriási jelentőségűnek tartja a járeki emlékmű megépítését.
Az ökumenikus istentiszteletet Robert Zollitsch, a német katolikus püspöki konferencia elnöke. Freiburg érseke és Jakob Stiller református lelkész tartotta. A megemlékezést követően a résztvevők megkoszorúzták az emlékkeresztet.
A második világháború végén jugoszláv fennhatóság alá kerülő Járek a német civil lakosság koncentrációs táborának számított, ahol mintegy 7000 német nemzetiségű civil, többnyire nők és gyermekek haltak meg éhség, betegség vagy szexuális erőszak következtében.
