Bízzál!

Bízzál, s virágzóbb századokat remélj! Elődeidnek szép kora visszatér – Berzsenyi Dániel verssorai adták a mottóját a szombati, a Vajdasági Magyar Szövetség által szervezett Szent István-napi rendezvénynek Palicson. Mint arra Pásztor István, a VMSZ elnöke ünnepi beszédében rámutatott, 18 éve már, hogy megszervezi a VMSZ a palicsi rendezvényt. Ezen évek megpróbáltatásai során a rendezvény, az összetartozás, a közös ünneplés lelki erőt adott a magyarságnak a folytatáshoz. Mint mondta, a bizakodás adott erőt ahhoz is, hogy 3 évvel ezelőtt, alig pár hónappal a vajdasági magyar választói névjegyzék összeállítása után, illetve a nemzeti tanácsi választáson túl, amikor a magyar Országgyűlés döntést hozott a könnyített honosítás lehetőségről, a Szent István-napi ünnepség akkori ünnepi mottójaként a vajdasági magyar közösség nemzetalakító erejét emelték ki.

Mint Pásztor hangsúlyozta, az akkori vezérgondolat mára beigazolódott, hiszen a vajdasági magyar közösség negyven százaléka, mintegy 100 ezer ember igényelte a magyar állampolgárságot, közel 60 ezren már esküt is tettek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a VMSZ jövőbeli feladatául tűzte ki, hogy az előttünk álló, jövő évi magyarországi választásokra legális keretek között segítséget nyújtson minden vajdasági magyarnak, aki igényelte a magyar állampolgárságot, hogy szavazati jogot szerezhessen.

– Évfordulókhoz kötött az idei ünnepünk! A vajdasági magyar közösségnek ez a 18. palicsi emlékezése. Gondolják csak végig, milyen utat futottunk be, mi mindenen mentünk keresztül az elmúlt 18 évben, 1996-tól máig! Nem tartom túlzásnak, hogy a Szent István-i palicsi ünnepségek mindig összébb fontak bennünket, erőt adtak. Ilyen értelemben kincs is ez az ünnep, az összetartozás mindig megújításra váró, aktualizálandó szükségének terepe, felhajtó ereje. A palicsi ünneplést nem a megszokás tartotta életben, hanem az, amit az ünnep lelkiekben mindannyiunknak jelent.

De nem elsősorban a palicsi ünneplésünk nagykorúvá válása miatt évfordulós ünnep az idei, hanem azért, mert 975 évvel ezelőtt, 1038-ban távozott István király az élők sorából, bevégezvén küzdelmes, állandó vívódásokkal és csatákkal, nagy elképzelésekkel, sok sikerrel de talán még több keserűséggel és egyéni tragédiákkal bővelkedő életét. Szűz Mária kegyeibe és oltalmára bízta országát és népét, és ez az oltalom közel ezer éve életben tart minket. Ez teszi igazán jubileumivá az idei évet, az idei ünnepet.

Három évvel ezelőtt, amikor a miniszterelnök volt palicsi rendezvényünk díszvendége, alig pár hónappal voltunk csak túl a vajdasági magyar választói névjegyzék összeállításán, a nemzeti tanácsi választáson, mely a Magyar Összefogás listájának nem csak háromnegyedes többséget jelentett, hanem meghatározó pozíciót és felelősséget is biztosított az épphogy megalakult MNT-ben. És csak pár héttel voltunk túl azon, hogy a magyar Országgyűlés korszakos döntéseket hozott a nemzeti összetartozásról és a könnyített honosítás lehetőségéről. Emlékeznek, akkor, 2010 augusztusában, ünnepünk mottójaként azt állítottuk magunkról, hogy a vajdasági magyar közösség nemzetalakító erő. Sokan fel is kapták a fejüket, első pillantásra túlzónak tűnhetett az állítás. Mi, akkor, a mögöttünk levő teljesítmény és a tervezett feladatok alapján merésznek, de megalapozottnak véltük az akkori vezérgondolat megválasztását. Két fontos feladatra készültünk. Az MNT-hez fűződő elvárások és ígéreteink megvalósítására, amikkel kapcsolatban az ünnep délutánján egyeztettünk a miniszterelnökkel, olyan partnerséget létrehozva, amelynek minden eleme ezidáig kölcsönösen teljesítésre került. Erről az akkori vállalásról ma nem kívánok beszélni, többször megtettem már magam is, mások is. De azért sem akarok most ezekről beszélni, mert ez az elkövetkező hónapok kiemelt feladata lesz. A számvetés és elszámolás hónapjait éljük hamarosan és az új feladatok megfogalmazásáét, hiszen jövőre lejár az MNT négyéves mandátuma, jövő tavaszra MNT választások lesznek.

Ma örömmel és megelégedettséggel nyugtázhatjuk, a vajdasági magyar közösség negyven százaléka, mintegy 100 ezer ember igényelte a magyar állampolgárságot, közel 60 ezren már esküt is tettek. Ezek a számok össznemzeti vonatkozásban is látványosak, hiszen a világban állampolgárságot igényelők 18 százalékát jelentjük mi, a pici, sokat szenvedett, sokak által régen elsiratott vajdasági magyar közösség. Ezért mertük – önmagunkat is biztatva – három évvel ezelőtt, nemzetalakító erőnek nevezni magunk. Az elmúlt napokban a Nemzeti Választási Iroda hozzálátott azoknak a leveleknek a megküldéséhez, amelyek alapján a külhoni állampolgárok a névjegyzékbe való feliratkozással jelezhetik, élni kívánnak szavazati jogukkal, részt kívánnak venni a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokon. Biztos vagyok benne, sokan tesznek így.

A VMSZ nem csak erre buzdít, de segíteni is kíván, segíteni is fog, hogy a szükséges formaságok intézése minél zökkenőmentesebb legyen. Szeptember elejétől fel kívánunk keresni minden vajdasági magyart, mint ahogy azt tettük, mikor az MNT választási névjegyzékét hívtuk életre. Legális keretek között segíteni kívánunk mindenkinek, hogy jogot szerezhessen a jövő évi választásokon való részvételre, de abban is, hogy akik még nem igényelték a magyar állampolgárságot, de szeretnék, megtehessék azt. Ennek az összetett és fontos feladatnak a sikeres ellátása, meggyőződésem szerint, nemzeti érdek, a mi érdekünk is. Embert próbáló feladat, de bízva az eddig többször sikeresen megmutatkozó egyházi, civil és értelmiségi összefogásban hiszem, sikeresen fogjuk teljesíteni. A VMSZ ebben a munkában is élenjáró kíván lenni. Ezt diktálja lelkiismeretünk és felelősségünk, erre vállalkoztunk anyaországi partnereink felé. Ez az előttünk álló hónapok egyik legfontosabb feladata. Azt hallhatjuk, az állampolgárság igénylésének lendülete töretlen. Örülünk neki. Mindig azt mondtuk, ma is állíthatjuk, az érzelmi kötődés mozgatja. De azt is látni kell, arról is nyíltan kell beszélni, hogy mind többen azért is igénylik a magyar állampolgárságot, mert a magyar útlevél tágabbra nyitja a munkakeresés lehetőségének kapuit.

Sokan suttogva, szégyenkezve beszélnek erről. Mintha a mi szégyenünk lenne. Merthogy szégyen, az biztos! De nem a mi szégyenünk!

Az elmúlt évek, évtizedek Szerbiáját irányítók szégyene, akik legtöbbször a felkent megmentők pózaiban tetszelegtek, fűt-fát ígértek és közben lepusztították, kivéreztették, szétrabolták az országot.

Az ő szégyenük, hogy itthon nincs megélhetés, szűkös a jövő. Nem csak nekünk, a velünk együtt élőknek is. Újra földönfutóvá kell lenni, külföldön kell megélhetést keresni. Hogy a vajdasági magyarok ezért is igénylik a magyar állampolgárságot?! Hát persze. Megértéssel vesszük tudomásul, az állampolgárság nem csak érzelmi kötődés, de plusz biztonság és kapaszkodó is. Azonban nem kívánunk ebbe belenyugodni, hanem felelősséggel mindent meg kívánunk tenni annak érdekében, hogy a helyzet a lehető leggyorsabban alapjaiban változhasson meg.

Néhány héten belül bemutatjuk és azt követően el is fogadjuk gazdaság- és térségfejlesztési elképzelésünk munkaváltozatát, amiről közösségi konzultációt indítunk. Fontos, hiánypótló vállalkozás ez, aminek a megvalósulása enyhít majd gondjainkon. De ezzel nem tudjuk kezelni a gazdasági, szociális gondokat, hiszen azok országos jellegűek, ezért csakis országos szinten kezelhetőek. Ezért országos, tartományi, önkormányzati és települési szinten ezután is elvszerű partnere kívánunk lenni mindenkinek, akit hasonló szándék mozgat. Csak így teremthetjük meg az esélyét annak, ami mindannyiunk közös érdeke, hogy itthon lehessen boldogulni, ne kelljen elmenni, akik pedig elmentek, visszajöhessenek.

Ki kívánom mondani, ez egy újabb fájdalmas fejezete közösségünk életének. Megértése, kezelése sok türelmet, kitartást és még attól is több kölcsönös megértést igényel. És világos mondatokat, egyértelmű, a közös érdeken alapuló, elvszerű döntéseket. És bátorságot mindehhez, hiszen gyakran kerülünk abba a helyzetbe, hogy mondataink, döntéseink nem találkoznak bizonyos körök elvárásaival. Számunkra azonban továbbra is a közösségi érdek érvényesítése a szent és sérthetetlen, a mindenek felett álló. Ezért állítjuk, mi nem csak azoknak a magyaroknak az érdekeit képviseljük, akik tavaly májusban ránk szavaztak, hanem azokét is, akik másra szavazva várták sorsuk jobbra fordulását, de mára csalatkoztak. Nem csak érdekeik képviseletét végezzük folyamatosan, de azt is várjuk, csatlakozzanak hozzánk, így is növelve érdekeink megvalósulási esélyét.

Van-e mindehhez kellő erőnk, képességünk? Maradt-e mindehhez elegendő erőnk? Igen, maradt! Van! Rengeteg bizonyítékot sorolhatok, csak az utóbbi hónapokra gondolva! Hadd említsek néhányat: a közbiztonság ügyének kezelése, Csúrog, a kollektív bűnösség elítéléséről szóló parlamenti Deklaráció – ez mind nem lehetett volna, ha nincs, ha nem maradt volna kellő erőnk, tekintélyünk. Az ötvenedik Gyöngyösbokréta, az egyre népesebb és színvonalasabban megszervezett KMV, az Illés-napi körmenet, a Vajdasági Vágta, a márciusi, júniusi, augusztusi ünnepeink tömegessége és hangulata. Ha nem lenne közösségi erőnk, hogyan is tudtak volna embereink idén nyáron majd negyven tábort szervezni, kétezernél is több gyereket megmozgatva.

Erőnk maradt, van! A munkától se félünk, minden feltételünk adott rá. Tudjuk, mit akarunk, mit kell tennünk. Ezért idézhetjük Berzsenyit: „Bízzál, s virágzóbb századokat remélj! Elődeidnek szép kora visszatér!” – mondta ünnepi beszédében Pásztor István.

A palicsi Szent István-napi rendezvény díszvendége Fazekas Sándor, Magyarország vidékfejlesztési minisztere volt, aki az ünnepség előtt köszöntötte Magyarország szabadkai főkonzulátusán az ünnepélyes állampolgársági eskütételen az esküt tevőket. A Szent István-napi rendezvényen, miután átadta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üdvözletét és a magyar kormány jókívánságait, alkalmi beszédében kiemelte, István király felismerte, hogy csak keresztény, európai népként tud a magyar nép megmaradni, és egy olyan állam megalapítására törekedett, amely megállja az évszázadok próbáját.

– Mi kellett mindehhez? Először is a keresztény hit, hogy merjünk bízni és lássuk a céljainkat és kitartsunk mellettük. És kellett egy állam is, amely megvéd bennünket, bárhol is élünk. Sajnos ez az állam néha meggyengült, de mindig túléltük a történelem kritikus időszakait. És most 2010 óta újra erős államunk és erős kormányunk van. Alkotmányozás kezdődött és az alaptörvényünkkel lehetőség nyílt arra, hogy minden magyar megkapja a magyar állampolgárságot. Ez a valódi, határon átnyúló nemzetegyesítés. Ez által újra elérjük azt, amit Szent István király üzent, hogy minden magyart közjogi kötelék kössön össze – mutatott rá Fazekas Sándor. Mint mondta, 2010 óta naponta százak teszik le az magyar állampolgársági esküt, így megközelítőleg 500 ezren igényelték már a magyar állampolgárságot. Hozzátette: – Fontos szálak ezek, hiszen kifejezik azt, hogyan legyünk otthon a világban, a világ bármelyik csücskében legyünk is: a Tátrától az Al-Dunáig, Tisza vidékétől a Felvidékig, az erdélyi hegyektől a Székelyföldön a Dunántúlig egyaránt – magyarázta. Mint mondta, Délvidék sokat szenvedett táj, ahol mindig volt őserő az újrakezdéshez, a magyar kultúra és a magyar nyelv megőrzéséhez és továbbviteléhez.

A Szent István-napi rendezvény egyik fontos része az új kenyér megáldása, amiért hagyományosan ökumenikus kenyéráldást mondtak. A római katolikus egyház nevében dr. Varga Lajos váci segédpüspök mondott áldást, aki a palicsi rendezvény előtt a Szent Teréz Székesegyházban ünnepi szentmisét celebrált. Az új kenyeret megáldotta Verebélyi Árpád doroszlói kegyhelyigazgató is, Orosz Attila református bácskai esperes, valamint Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes is.

A Szent István Lovagrend képviselői magukkal hozták Szent István ereklyésített kardmásolatát, amit az ünnepi beszéd és a kenyérosztás után a polgárok megérinthettek.

Az ünnepség kirakodóvásárral kezdődött, majd a Szabadkai Fúvószenekar tartott vendégváró koncertet, ami után a kúlai Bella Georgina szólóénekét hallgathatták a Palicsra érkezők, illetve a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ Ibolya gyermek-néptáncegyüttesének fellépését láthatták. A Himnuszt, majd pedig az ünnepi beszédek után a Szózatot a nagybecskereki Emmanuel kamarakórus adta elő.

Az ünnepséget a magyarországi Korál együttes koncertje zárta.