Dr. Sólyom László, Magyarország volt köztársasági elnöke szombaton Kelebián a községháza épületén leleplezte, majd megkoszorúzta az 1956-os magyar forradalom miatt menekülni kényszerülő nemzettársainknak emléket állító márványtáblát.
A magyar nemzet történelme a helyi történelemből áll össze, hangsúlyozta Sólyom.
Fotó: Molnár Edvárd
– Fontos emléket állítani annak, hogy Kelebia és a környék lakossága annak idején mennyire meleg szívvel és emberi módon segítette a menekülteket. Akkoriban 17 ezer menekült érkezett, számukra óriási segítség volt a helyiek magatartása. A helyi emberek büszkék lehetnek magukra. Az összetartozás és a szabadság szeretetének szellemében jártak el. Szeretnénk, ha az emlékezés nemcsak addig maradna életben, amíg közöttünk vannak azok, akik mindezt átélték, hanem a fiatalok is emlékeznének a történtekre – mondta Sólyom László.
Blau Péter, a kelebiai helyi közösség közgyűlésének elnöke, aki szintén megkoszorúzta az emléktáblát, felszólalásában rámutatott: megtisztelő feladat, hogy őrizzék az emlékezést és átadják azt a fiataloknak, a következő generációknak.
A kegyelet jeleként az emléktáblára koszorút helyezett el Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Balahó Zoltán, a Nagy Imre Társaság elnöke Budapestről, dr. Géczi József Alajos, a Nagy Imre Társaság szegedi tagozatának elnöke és Kudlik Gábor, a Nagy Imre Társaság szabadkai tagozatának, valamint a Nyitott Távlatok civil szervezet elnöke.
Az emléktábla leleplezését megelőzően a Nyitott Távlatok és a Nagy Imre Társaság szabadkai tagozatának szervezésében megemlékező tanácskozásra került sor a kelebiai Hotel Villa Majurban. A rendezvényt egyebek mellett Pásztor István, Kern Sólya Mária, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke, dr. Sólyom László, Korsós Tamás, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának főkonzulja, Balahó Zoltán, dr. Géczi József Alajos és Kudlik Gábor tisztelte meg jelenlétével.
Kudlik köszönetet mondott a Nagy Imre Társaság folyamatos támogatásáért, mondván, hogy enélkül a szombati rendezvényre sem kerülhetett volna sor, majd röviden felelevenítette első, tizenkét évvel ezelőtt megszervezett szakmai tanácskozásukat, ahol számos neves szakember tartott előadást.
Pásztor István Kudlik Gábor, és az általa vezetett civil szervezet példamutató és állhatatos munkájáért mondott köszönetet, majd ezt követően felidézte dr. Sólyom korábbi vajdasági látogatásait köztársasági elnökként. Ezek a látogatások a vajdasági magyar közösség szempontjából egy-egy rendkívül fontos pillanatban történtek, emlékeztetett Pásztor, példaként említve, hogy 2009-ben dr. Sólyom jelenlétében írta alá a százezredik vajdasági magyar a nyilatkozatot, hogy feliratkozik a vajdasági magyar választói névjegyzékre.
– Számomra idén október 23-án a szabadság összekötő ereje az alapvető üzenet. Az a közösség, amely újra és újra meg tudja fogalmazni aktuális szabadságvágyát, olyan erőket egyesít, amelyek a szabadság megvalósításában előbbre és sikerre tudják vinni a közösséget. Egy másik fontos dátum, november 1. és 2. éppen előttünk áll. Sólyom úrnak szeretném elmondani, hogy az elnökségének ideje alatt elindított folyamat oda vezetett, hogy idén Csúrogon leleplezésre került a második világháborúban ártatlanul kivégzett magyarok emlékére állított szobor, ezt megelőzően pedig a szerb parlament elfogadta a kollektív bűnösséget elítélő határozatot. Sólyom elnök úr 2009-es döntése olyan irányokat szabott a szabadság kiteljesülésének szempontjából, amelyek nélkül nem úgy készülnénk a november 2-i koszorúzásra, mint ahogyan készülünk – fogalmazott Pásztor.
Kern Sólya Mária felemelőnek nevezte az érzéseket, amelyeket október 23. ébreszt a lelkekben. A nemes célért, a szabadságért folytatott harc, az összefogás, a nemzet ereje teszi felemelővé, emelte ki a szabadkai vkt elnöke.
– Az itt élő vajdasági magyarok számára különösen nagy jelentőséggel bír, hogy ünnepünkről egységes nemzetként emlékezhetünk meg. Összeköt bennünket és megerősít az együvé tartozás érzésében. 57 évvel ezelőtt nemzettársaink hősi küzdelmet vívtak a szabadságért. Ma tudjuk, a szabadságot nem elég kivívni, azt meg is kell őrizni. Ez most a mi feladatunk – szögezte le Kern Sólya Mária.
Dr. Sólyom felszólalásában megjegyezte: bár eddigi élete során számos megemlékezésen részt vett, a legelevenebbként és leginkább szívbe markolóként mindig is a helyi ünnepeket élte meg, azokon tudta a legjobban átérezni, hogy október 23. nemzeti ünnep. Dr. Sólyom felidézte, hogy ötvenhét évvel ezelőtt mennyire eltérő módon reagáltak a magyarországi forradalom kitörésének hírére a külhoni magyarok.
– Tito megkísérelt több összeegyeztethetetlen érdeket összeegyeztetni és kiegyensúlyozni. Magyarországon és a Délvidéken is foglalkoznak kutatások Jugoszlávia változó és nem egyértelmű magatartásával. A jugoszláviai magyaroknak nem kellett megtorlástól tartaniuk azért, ha kifejezték együttérzésüket és szimpátiájukat a magyarországi forradalommal. Jugoszlávia kezdetben még habozott, amikor azonban egyre több menekült érkezett az országba, azokat nem fordította vissza, egészen 1957 augusztusáig befogadta őket az ország, és lehetővé tette továbbjutásukat a nyugati államokba. A menekülteket kezdetben az országhatár közelében szállásolták el, iskolákban, kaszárnyákban, kaszinókban, vigadókban, helyi közösségi épületekben, mezőgazdasági szövetkezetekben. Amikor ez kevésnek bizonyult, akkor az ország belsejében is befogadó táborokat alakítottak ki. A forradalom az egész világ szimpátiáját kiváltotta Magyarország és a magyarok, valamint a menekülteket befogadó országok irányába. Ausztria máig profitál akkori magatartásából. Igaz, hogy Jugoszlávia is menedéket nyújtott és senkit nem küldött vissza, ugyanakkor ennek ellenére sem számíthatott annyira pozitív nemzetközi megítélésre, mint Ausztria, hiszen Tito egyetértett a szovjet támadással és a Nagy Imre eltávolításával kapcsolatos felelőssége is tagadhatatlan – foglalta össze dr. Sólyom.
A tanácskozás résztvevői a folytatásban Palatinus Aranka nagybecskereki helytörténész és Kovács Erzsébet nyugalmazott kelebiai könyvtáros előadását hallhatták a menekültekről, vajdasági mindennapjaikról. Az érdekfeszítő beszámolók során a menekülteket befogadó helyiek elbeszéléseit is felelevenítették.
Ezt követően a résztvevők összeállítást tekinthettek meg Siflis Zoltán és Vicsek Károly filmrendezők az 1956-os forradalom témáját feldolgozó dokumentumfilmjéből.
A tanácskozást megelőző rövid művelődési műsorban Ralbovszki Csaba, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színművésze Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el, Horváth Lehel népművész pedig kobozon adott elő népdalokat.
