Nemzetünk kincsesládájának kulcsa a magyar nyelv

Szabadkára látogatott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke pénteken Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke meghívására. Miután a kormányfő a VMSZ székházában találkozott a VMSZ elnökségével, részt vett a Svetozar Marković Gimnázium előtt kialakított emlékparkban található Kosztolányi-szobor avatóján. A Gimnazista nevet viselő egész alakos szobor Szarapka Tibor szobrászművész munkája, és a fiatal Kosztolányi Dezsőt ábrázolja. A Magyar Nemzeti Tanács anyaországi forrásokból fedezte a munkálatokat.

Miután Némedi Emese előadásában elhangzott egy részlet Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényéből, és miután Slobodan Čamprag, a gimnázium igazgatója, valamint Petkovics Márta, a gimnázium igazgatóhelyettese köszöntötte az egybegyűlteket, Lovas Ildikó, az MNT kulturális kérdésekkel megbízott tanácsosa egyebek mellett elmondta:

– Többször mondták nekem az elmúlt hónapokban, hogy a szoborállítás politikai cselekedet. Ehhez annyit tudok hozzátenni, hogy ugyanannyira politikai, mint a szobor- nemállítás, amit 2010-ben sikerült megtanulnunk, amikor Kosztolányi születésének 125. évfordulójára az akkori városvezetőség gőgtől sem mentesen tagadta meg a szoborállítás engedélyét. Nem szegte kedvünk ez a viselkedés. Néhányan erősen hittünk abban, hogy a dolgok a helyükre tudnak kerülni. Mi nem a befutott híres írót akartuk, de nem is az elhallgatottat, a csonkítottan megjelentetettet. Mi mást akartunk. Az elindulót, a lázas tehetséget, a vad és akaratos, mégis sebezhető, érzékeny gimnazistát. Ő kerüljön a helyére. És ne legyen ebben semmi túlzás, mítosz, cicoma. Üljék körül a gimnazisták! Mi Kosztolányi városa vagyunk. Mi vagyunk Kosztolányi városa. Ezt a hovatartozásunkat, magyarságunkat jelentő tényt értelmezték életükkel mindazok, akik ugyanezt gondolták az elmúlt évszázad folyamán, az elmúlt évtizedeben, négy éve és tegnap is. És ezt fogják értelmezni életükkel mindazok, akik mától Szarapka Tibor gimnazistájával együtt fogják hinni, hogy mi vagyunk Kosztolányi városa. Köszönet nekik és köszönet a magyar kormánynak, hogy finanszírozta a Magyar Nemzeti Tanács tervét. Köszönet a gimnáziumnak, hogy a magáénak érzi, és a városnak, hogy gondját viseli majd – mondta Lovas Ildikó.

– A kultúránk mindig is összekötött bennünket, és valahányszor a Vajdaságba érkeztem, bár át kellett lépnem egy határt, mégis mindig úgy érezhettem, otthon vagyok – kezdte ünnepi beszédét Orbán Viktor miniszterelnök a szoboravatón. – Kosztolányi azt írta, hogy a szobor legtöbbször jóvátétel, elégtételadás és bocsánatkérés valakitől, akit az élet bántott meg, vagy mi bántottunk meg. Ez a szobor egy ilyen pillanatnak állít emléket. Egy kicsapott diák zsebében a nehezen kiküzdött szabadságával a saját útján indul el a világban. A kicsapott diák évtizedekkel később így vall önmagáról: „Csak anyanyelvemen lehetek igazán én.” Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Amikor egyesek arra vetemedtek, hogy vitassák hazafiságát, akkor Kosztolányi a következőt felelte: „[M]agyar vagyok, magyarul írok, és ennél nagyobb szerelmi vallomást nem tehetek a népemnek.” Tudta, hogy a szó és szellem jogán minden porcikájával egy közösséghez tartozik, amelynek tagjai mindenütt a világon magyarul beszélnek. Egy nemzet közösségi emlékezete, kulturális hagyományai olyan kincsesláda mélyén találhatóak, amelynek zárját csak a hozzátartozó nyelv nyithatja ki. Minél kevésbé vigyázunk a magukat magyarnak valló és magyarul beszélő emberekre, ez a kulcs annál nehezebben fog forogni a zárban. A magyarság megmaradásának záloga a magyar nyelv. Amíg lesz magyar szó Szabadkán, addig Kosztolányi emléke is élni fog. A gimnazista diák pedig itthon fogja érezni magát, ha lesz magyar szó – hangsúlyozta a miniszterelnök.

– 112 347-en nyújtották be a magyar állampolgárság iránti igényüket. Ma már a magyar nemzet jövője minden magát magyarnak valló ember közös felelőssége. Április 6-án választás lesz. Ez a választás olyan alkalom, amikor mi magyarok, függetlenül attól, hogy hol élünk, közösen dönthetünk a nemzet jövőjéről. Ez egyszerre ünnep és jóvátétel. Bocsánatkérés honfitársainktól, akiket elszakított, szétszórt a történelem és megbántott az anyaország. Széchenyi mondta, hogy magyarnak lenni páratlan élmény, de nem kifizetődő dolog. Azóta számtalanszor érezhettük, hogy magyarnak lenni elsősorban bátorságot jelent. Egy hangokba kódolt népszavazást. Egy összefogást, hogy nem engedjük kiszorítani a magyar szót a magyarlakta településekről, az iskoláinkból és a templomainkból. Április 6-a a magyar nemzet határokon átívelő egységének a napja lesz. Egy olyan nap, amikor kellő erővel, bátorsággal és elszántsággal elég egységesek leszünk ahhoz, hogy olyan jövőt építsünk, ahol magyarnak lenni nemcsak páratlan élmény, hanem kifizetődő dolog is lesz – mondta a miniszterelnök.

Az elhangzott beszédek után a miniszterelnök a gimnázium két tanulójával – Szűcs Orsolyával és Husnyák Dáviddal – közösen leplezte le a szobrot, majd megtekintette az iskolában a Kosztolányi-emlékszobát. A szobrot Kosztolányi születésének 129. évfordulója előtti napon avatták fel.

A Kosztolányi-szobor felavatása után a kormányfő találkozott a szabadkai zsidó hitközség vezetőségével, megtekintette a Zsinagógát, az épület udvarán pedig elhelyezett egy követ a holokauszt szabadkai áldozatainak emlékművénél.

Orbán Viktor részt vett a Vajdasági Magyar Képtár megnyitóünnepégén is a Szabadkai Városi Múzeumban. Az 1970-es években a Vajdasági Művészettörténészek Egyesülete bizonyos intézményeknek külön feladatot osztott ki, a Szabadkai Városi Múzeum a vajdasági magyar képzőművészekkel foglalkozott, ezt hívják magyar képzőművészeti galériának, azaz Vajdasági Magyar Képtár 1830–1930-nak, és felöleli az 1830 és 1930 közötti időszakban alkotókat, illetve mindazt, ami a képzőművészethez ebben az időszakban kötődik. Ennek az anyagnak a bemutatása a Vajdasági Magyar Képtár. Ennek létrejötte a Magyar Nemzeti Tanács nemzetileg kiemelt jelentőségű projektuma, megvalósulását a magyar kormány finanszírozta. A múzeum padlástermében újonnan kialakított kiállítóteremben Hulló István múzeumigazgató köszöntötte a vendégeket:

– Felemelő érzés itt köszönteni önöket a Vajdasági Magyar Képtár megnyitóünnepségén. A miniszterelnök úr jelenléte különösen nagy megtiszteltetés számunkra. Felemelő érzés, hogy 40 év után újra bemutatásra kerül a képtár, immár állandó helyén, a Szabadkai Városi Múzeumban. Több ez a kiállítás, mint egy gyűjtemény bemutatása. Ablakot nyit a világra, ahol egy régió, Vajdaság mutatja meg azt, amit a sajátjából a nagy egészhez hozzátehet.

Dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke a jelenlévőkhöz szólva elmondta, hogy 2011-ben megszületett a kulturális stratégia, amelynek egyik fontos pontja a Vajdasági Magyar Képtár újranyitása.

– A kulcsszó az összefogás. A szakma összefogása, a helyi magyar politikum összefogása, a közintézmények összefogása és az anyaország támogatása ehhez az összefogáshoz – mondta az MNT elnöke, majd megköszönte Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy állta a szavát. A miniszterelnök ugyanis 2010-ben a vajdasági magyarság politikai vezetőivel megállapodott abban, hogy az anyaország felkarolja a legfontosabb stratégiai programjaikat.

A kiállítás megnyitására Duranci Béla művészettörténészt, a tárlat megálmodóját – aki a kezdetektől szakmai támogatást nyújtott – Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész, a képtár mostani koncepciójának kidolgozója, a kiállítás kurátora és a katalógus szerkesztője kérte fel. Elmondta, jó érzés megélni, hogy végre így működhet ez a képtár, mert 40 évig ezek az alkotások nem voltak láthatóak, csak részleteiben.

Duranci Béla megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a művészet jelkép, amely az adott pillanatról beszél. – Arra gondolok most, hogy ha lesznek új szerzemények, akkor erről a pillanatról beszélni fog-e. Például az összefogásról. Szerintem ez a jelkép, ez az értéktár valójában nemzetközi lesz. Igaz, hogy nevében nemzeti, de valójában nemzetközi lesz, mert a művészeti alkotás jelkép. Olyan jelkép, amely kapcsolatokat és kommunikációt teremt – mondta Duranci Béla.