Az egyesülő Európa egy békeprojektum, melynek megvalósulása túlmutat mindenféle krízisre, pénzügyi válságra hivatkozó rövidlátó ellenvéleményen – hangsúlyozta a Tartományi Képviselőházban megtartott előadásában Habsburg Károly főherceg, aki több napos szerbiai látogatása alkalmával járt tegnap Újvidéken. A parlamentben Európáról és az európai integrációs folyamatról beszélt, ezt megelőzően pedig Pásztor István házelnökkel is találkozott. Mint ismeretes, Habsburg Károly az osztrák és magyar uralkodóház, a Habsburg–Lotaringiai-ház feje a családi szabályok szerint. Apja Habsburg Ottó, az utolsó magyar koronaherceg, apai nagyapja pedig IV. Károly, az utolsó magyar király volt. Alfred Rákóczi Tombor Tintera, az Európai Borlovagrend szenátusának első konzulja kíséretében érkezett, szerbiai útjára is ennek a lovagrendnek a szervezésében került sor.
A beszélgetés során Pásztor kiemelte, hogy Vajdaság a kilencvenes évek elejétől az európai beállítottság híve, s mindig is a közép-európai térség szerves része volt művelődési és gazdasági szempontból is. Örömmel nyugtázta a csatlakozási tárgyalások kezdetét, s kifejtette, hogy abban Vajdaság is aktív szerepet kíván vállalni. Vendégével egyetértettek a határon átnyúló együttműködési lehetőségek jelentőségét illetően.
A képviselőház nagytermében megtartott előadásának elején, egykori európai parlamenti képviselőként, Habsburg Károly azt mondta, otthon érzi magát, hiszen ritkán tartózkodhat egy ennyi hivatalos nyelvvel rendelkező intézmény falai között.
Kiemelte, hogy a politikában egyetlen állandó kiindulópontra lehet támaszkodni: a történelmi múltra, s az annak alapján megtanult leckékre. Az európai történelem idén jelentősnek számító néhány évfordulójára emlékeztetett, mint amilyen a bécsi kongresszus megtartásának kétszáz éves jubileuma, az első világháború kitörésének évszázados évfordulója, illetve a vasfüggöny leomlásának negyed évszázada. A bécsi kongresszust az európai kontinens újjáalakításának egyik legfontosabb eseményeként jelölte meg, melynek óriási szerepe volt abban, hogy egy jelentős időre békét teremtve meghatározza Európa mai arculatát, rendezve a napóleoni háborúk során kialakult problémákat, viszonyokat.
NACIONALIZMUS ÉS PATRIOTIZMUS
Részletesen szólt az első világháború kitöréséről is. Véleményének adott hangot, hogy téves az a hozzáállás, mely a háború kezdetének bűnbakját kívánja mindenáron megállapítani. Mint mondta, az efféle szemléletmód nem vezet a világháború előtt kialakult körülmények megértéséhez. Megállapította, hogy 1914 előtt már az európai kontinens egésze a háború küszöbén állt, ennek fényében hiábavaló és téves megjelölni egyetlen országot vagy személyt a történtek miatt. Ezzel összhangban, tette hozzá, a szarajevói dátum véletlenszerű dátumként értelmezhető, mely kiváltotta a háborút, de mely ugyanakkor másutt, más személyekkel is megtörténhetett volna, s meg is történt volna. Az európai országok már ezt megelőzően készen álltak a harcokra, senki sem hitte azonban azt, hogy azok olyan katasztrofális méreteket öltenek majd, mint ahogyan végül történt, húzta alá. Az ilyen és hasonló történelmi pillanatok elemzésekor a nacionalizmus megfigyelésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Habsburg szerint ugyanis a nacionalizmus az, ami ellehetetleníti az együttműködést, ami a felsőbbrendűség elvére építkezik, ezáltal tekintve másként a szomszédos államokra, azok népeire. Kihangsúlyozta, hogy véleménye szerint a patriotizmus éppen ellentétben áll a nacionalizmussal, az ugyanis még véletlenül sem zárja ki a másik iránti tisztelet meglétét. Lehet helyi, országos, de modern korunkban európai jellegű is, s a nacionalizmussal ellentétben egymás megbecsülését szolgálja – értékelte. Hozzátette, hogy jelenünkben is érdemes ezekkel a problémákkal foglalkozni, a soron következő európai parlamenti választásokon ugyanis számos nacionalista erő méretteti majd meg magát, s jut majd be az Európai Parlamentbe. Az ellentmondás abban van, hogy ezek a szélsőséges erők valójában Európa-ellenesnek, s ezáltal békeprojektum-ellenesnek számítanak – összegezte a főherceg.
A TÁRGYALÁSI FOLYAMAT A LÉNYEG
Szerbia európai integrációs folyamatáról szólva kiemelte, hogy annak kapcsán nem a csatlakozás dátuma, hanem magának a folyamatnak a lezajlása a leglényegesebb. A változások, mint mondta, máris szembeötlők az országban az egy-két évtizeddel ezelőtti helyzethez viszonyítva. Be kell látni, emelte ki, hogy létezik egy közös érdek az Európai Unió és Szerbia esetében, ez pedig az ország csatlakozása. Szerbia Európa elidegeníthetetlen része, s mint ilyen, helye van az EU-ban is. Magának a csatlakozásnak a folyamata, jegyezte meg, valóban hosszadalmas és bonyolult. Ugyanakkor pozitívum, hogy az EU részéről ez a folyamat teljesen átláthatónak számít, bárki nyomon követheti, hol tart éppen az ország, melyik lépcsőfokra tudott fellépni. Fontosnak nevezte, hogy Szerbia a lehető legjobb tárgyalási képességekkel rendelkező szakértőkkel vágjon bele ebben a folyamatba, ellenkező esetben ugyanis állandóak lesznek majd a problémák, a fennakadások. Hogy mennyire fontos a jogszabályok és normák összehangolásának e periódusa, azt az a tény és példa is bizonyítja, hogy az osztrák parlament által manapság elfogadásra kerülő dokumentumok mintegy hetven százalékát éppen az európai jogrendszer által ösztönzött határozatok képezik. A szubszidiaritás rendszerének kiépítését a siker egyik kulcsának nevezte: egy társadalmi közösségen belül soha sem lenne szabad megengedni, hogy adott kérdésben a hatalomnak egy olyan szintje döntsön, mely alatt, közelebb a polgárokhoz, még lehet találni alacsonyabb döntéshozói szintet is. Ez azon elvek egyike, mely valójában európaivá tesz minket – szögezte le Habsburg Károly főherceg.
