Immár harmadik alkalommal került megrendezésre a nemzeti összetartozás napja alkalmából a királyhalmi a Jézus Szíve-plébánia templomkertjében a Vajdasági Magyar Szövetség központi ünnepsége. Az ünnepség előtt msgr. Miocs József főcelebrálásával ünnepi szentmisét tartottak, majd a templomkertben alkalmi műsor keretében emlékeztek meg az egybegyűltek az összetartozás napjáról. Az ünnepségen tiszteletét tette Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, Korsós Tamás szabadkai főkonzul, valamint, dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Á. Fúrús János, Csólyospálos polgármestere, valamint több más közéleti személyiség is.
A műsor kezdetén Némedi Imre tolmácsolta az ünnepi szavakat. Kiemelte, hogy a Magyar Országgyűlés azért nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává, hogy a gyász és fájdalom helyébe az ünnep öröme kerüljön.
– Igen, örömet mondunk, mert a nemzet egésze büszke arra, hogy a Trianon óta eltelt évtizedek, az üldöztetések, a hátrányos megkülönböztetések, megalázások és az érvényesülés másokénál jóval nehezebb évtizedei ellenére is itt vagyunk, és megmaradtunk magyarnak – mondta Némedi Imre.
Kiemelte, hogy magyar nemzet összetartozása és egysége a határon túli magyar közösség számára, így a vajdasági magyarságnak is, az elmúlt 94 évben a megmaradásért való küzdelmet jelenti.
– A küzdelmet jelenti, mert tudjuk, hogy kisebbségi sorsban mindenért jobban és többet kell dolgozni. De sohasem mondunk és mondtunk áldozatot, mert magyarságunk megtartása sohasem volt és sohasem lesz áldozat. Nem állíthatjuk, hogy nem voltak veszteségeink, mártírjaink, hogy véget ért volna a hátrányos megkülönböztetés időszaka a szülőföldünkön. Azonban határozott érdekérvényesítő politizálással nap, mint nap teszünk azért, hogy élhető jelent, vállalható és biztató kilátásokkal kecsegtető jövőt biztosítsunk gyermekeinknek – szögezte le Némedi, majd hozzátette, hogy Magyarország hivatalos politikája által, a szó közjogi értelmében is összetartozunk, a határon kívül többet nem magunkra hagyottan tartozunk nemzetünkhöz.
Pásztor István, a VMSZ elnöke ünnepi beszédében megjegyezte, hogy 2012-ben, amikor Magyarországon megszületett az ötlet, hogy az elszakított területeken egy-egy almafát kellene ültetni az összetartozás napja alkalmából, több település neve is szóba került Vajdaságban. Megjegyezte, hogy mindegyik döntés jó ötlet lett volna, de a döntés, hogy a királyhalmi plébániakertben legyen elültetve, ahol Koncz István plébános vigyáz rá és a királyhalmi almatermelők metszik és gondozzák, nagyon jó ötlet volt.
– Nem tudom, hogy az almafák mellett, hány határon túli magyar közösség ünnepel hozzánk hasonlóan, de az, hogy mi így ünnepelünk azt bizonyítja, hogy mi egy olyan életképes közösség vagyunk, amely tiszteli a szimbólumait és szimbólumokat teremt a kapaszkodás szándékával – mondta a VMSZ elnöke.
Megjegyezte, hogy 1920. június 4-én a vajdasági magyarság már másfél évvel túl volt azon, hogy az úgynevezett „Velika Skupština“ a magyarságot kizárva meghozta a döntését a terület jövőjével kapcsolatban.
– Hányan feküdtek le a közösség tagjai közül éjszakánként reményt vesztve, mert a földjük egy másik ország területére került és nem tudták mit hoz a holnap? De mégis itt vagyunk. És ha felmerül valakiben, mégis hogy lehetséges ez, akkor azt kell mondanom, hogy a gondviselésen túlmenően az egymásba vetett hit és az összekapaszkodás volt az, ami idáig hozott bennünket – hangsúlyozta Pásztor.
Szavai szerint nem volt egyszerű mindez, a vajdasági magyarság két őrlőkő között volt, mert egyesek azt akarták, hogy a lojalitást bizonyítva a többség iránt minél több gesztust gyakoroljon a közösség, míg mások pedig azt mondták, ezzel azt bizonyítja a közösség, hogy puhány és nemzetáruló.
– E két véglet között volt az a főerő, amely eredményeképp itt vagyunk. Ma is ilyen helyzetben kell megértetni magunkat nemzettársainkkal és ilyen helyzetben kell elfogadtatni célkitűzéseinket a többségi nemzettel – szögezte le a VMSZ elnöke.
Kiemelte, hogy az, amit a vajdasági magyarság az elmúlt kilenc évtizedben lerakott a nemzet asztalára, az, ahogy önmagát megőrizte és fenntartotta, feljogosítja az ünneplésre. Azonban ünnepelni a jövőt fürkészve kell, és a jelen állapot feljogosítja a közösséget, hogy bizakodva nézzen a jövőbe.
– Függetlenül attól, hogy milyen szociális gazdasági nehézségekkel küszködünk, hogyan élünk. Függetlenül attól, hogy hányan vannak, akik a magyar útlevéllel a zsebükben el kell, hogy menjenek valahová munkát vállalni, hogy valahogy el tudják tartani családjukat, azt gondolom, képesek vagyunk arra, hogy ezen nehézségekkel megbirkózzunk és úgy vállaljunk szerepet az ország gondjainak megoldásában, hogy az a mi esélyünket és tekintélyünket növelje. Méghozzá úgy, hogy önmagunkat nem adjuk föl, hanem hozzájárulunk az egyetemes nemzet felemelkedéséhez. Abban vagyunk érdekeltek, hogy Magyarország és a magyar nemzet egy erős ország és egy erős nemzet legyen – hangsúlyozta Pásztor.
Végezetül megjegyezte, hogy a következő hónapok nehezek lesznek, ugyanis egy megváltozott világban kell megtalálnia a magyar közösségnek a helyét és egy megváltozott erőrendszerben kell új partnerekre találni. Hozzátette, ezért nagyon szükséges, hogy a jelenlegi összetartozás, a közösségen belüli viszonyok továbbra is olyan szinten maradjanak, mint ma.
