Több ezer, népzenei örökségünket lelkesen és féltve őrző fiatal és kevésbé fiatal találkozójának adott otthont a hétvégén Muzslya és Nagybecskerek. Szombaton Muzslya volt a házigazdája a Durindónak, a Gyöngyösbokrétát pedig először tartották Nagybecskereken. A szervezők és a házigazdák pedig tették azt, amire vállalkoztak, amibe – leszámítva a hőséget – az égiek sem szóltak bele. A fellépők és a vendégek minden bizonnyal maradandó élményekkel utaztak haza Bánátból.
A rendezvények értékelése még hátravan, de biztatónak mondható, hogy a vajdasági magyarság legrangosabb népzenei rendezvényein ezúttal is jelen voltak kisebb szórványtelepülések hagyományőrzői is, akiknek sokszor szinte csak ezek a találkozók kínálnak bemutatkozási lehetőséget. Az is fontos, hogy az idén rekordszámú fiatal, a korábbinál több citerás és férfikórus mutatkozott be.
A fellépésekről véleményt mondtak: Borsi Ferenc nyíregyházi citeraoktató, Németh István, a Zenetudományi Intézet munkatársa, Papp Ágnes székesfehérvári népdaltanár, Kiss Imre, Szerda Anna és Rontó Márta vajdasági népdaltanárok, Csizmadia Anna népdalénekes, Bárkányi Ildikó néprajzos-muzeológus és Raj Rozália viseletszakértő, valamint Kocsán László jászberényi néptánc-oktató, Lukács László néptánc-pedagógus, Vavrinec András népzenész és Kiss Zselyko újvidéki néptáncos.
A XXXVIII. Durindó, a vajdasági magyar népzenei együttesek, szólisták és énekcsoportok, hagyományápoló és hagyományőrző, ifjúsági és felnőtt kategóriájú szemléje dr. Vargyas Lajos Széchenyi-díjas népzenekutató, folklorista, zenetörténész születése 100. évfordulójának jegyében zajlott, és egyúttal tisztelgés is volt a közelmúltban elhunyt dr. Olsvai Imre Életfa díjas népzenekutatónak, zeneszerzőnek, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség kitüntetettjének a munkássága előtt, aki Kodály Zoltán legfiatalabb tanítványa volt.
– Immár 17 év telt el azóta, hogy Muzslya utoljára házigazdája lehetett Vajdaság legnagyobb népzenei és népdalfesztiváljának, a Durindónak és néptáncfesztiváljának, a Gyöngyösbokrétának. Jómagam is részt vettem az akkori rendezvény szervezésében és megvalósításában. Sok minden megváltozott azóta, de egy dolog nem. A muzslyaiak ma is oly nagy szeretettel és lázas szorgalommal készültek az előttünk álló XXXVIII. Durindó résztvevőinek fogadására, és mindent megtesznek azért, hogy a fellépők és a vendégek jól érezzék magukat – nyilatkozta Dobó József, a helybeli Petőfi Sándor MME elnöke.
A legnagyobb magyar többségű közép-bánáti település immár negyedik alkalommal ad otthont a Durindónak és kétszer voltak a Gyöngyösbokréta házigazdái.
Az idei Durindóra 106 csoport 1536 fellépőjét várták és a kísérőkkel együtt több mint kétezer vendég érkezett Muzslyára.
A megnyitó vendégei között volt Csikós László népjóléti államtitkár, Juhász Attila tartományi művelődési segédtitkár, Dudás Károly, a VMMSZ elnöke, Siflis Zoltán, a MNT kulturális bizottságának elnöke, a nagybecskereki önkormányzat több képviselője.
– Ismét elröppent egy év, újra értékelni kell e rövid időszak történéseit. A Gyöngyösbokréta immár túljutott fél évszázadon, és erősen közelít a negyedik ikszhez a Durindó is. Vajon gondolták-e azok, akik az első években, évtizedben bábáskodtak a rendezvények körül, hogy ennyi évre előre dolgoznak? Terveztek-e ennyit? Talán. Mi mindenesetre köszönettel tartozunk nekik, hogy mindezt ránk hagyományozták. Mert a hagyomány megtart hitet, nemzetet, hazát. Pedig nekik sem volt könnyű, háborúk után, nincstelenségben, de egymásba kapaszkodva, egymásból erőt merítve dolgoztak, szerveztek. Ezt hagyták ránk is. Nekünk is ezt kell tennünk, még akkor is, ha azt látjuk, hogy napról napra fogyunk, mert elmennek sokan a szebb jövő reményében. Pedig a szebb jövőt mi magunk tudjuk csak megteremteni magunknak, egymásnak. De ehhez túl kell lépnünk önmagunkon, és valóban segíteni kell egymást, őszintén örülni minden apró sikernek minden egyes nap. Egyvalamit nem engedhetünk meg magunknak: hogy föladjuk erőfeszítéseinket. Soha nem mondhatjuk, hogy most van, de többet nem lesz. Ezt mi itt és most nem tudhatjuk. Nekünk azért kell dolgoznunk, hogy legyen – mondta megnyitóbeszédében Szabó Gabriella, a Fesztiváltanács elnöke, kihangsúlyozva, hogy „amíg 1500 gyermek játszik és táncol, 400 gyermek muzsikál és énekel magyarul, addig nekünk nagyon sok dolgunk van”.
Hallai Zoltán tanácselnök köszöntőjében elmondta, hogy Muzslyát eddig is a civil szerveződés sokszínűsége jellemezte, a Durindó megszervezésére pedig újra alapjában megmozgatta a falut annak érdekében, hogy a muzslyai vendégszeretettel és az itteni szokásoknak megfelelően még egyszer – de remélhetőleg nem is utoljára – sikeres házigazdák legyenek. Mint mondta, Muzslya egy olyan örökséggel rendelkezik, úgy nyelvben, kultúrában, hagyományban, táncban, amely méltóképpen tükrözi azt a kincset, értéket, amit a muzslyaiak az elmúlt évtizedek folyamán ápoltak, és őriztek.
Ivan Bošnjak, Nagybecskerek polgármestere gratulált a rendezvény szervezőinek, mint mondta, az önkormányzat a lehetőségeihez mérten támogatta. Kifejezte megelégedését, hogy a vajdasági magyarság hagyományait őrzik – a legkisebbektől a legidősebb korosztályokig.
– Megtisztelő számomra, hogy annak a Magyar Nemzeti Tanácsnak a nevében köszönthetem most itt önöket, amely korábban is, de az elmúlt négy év alatt még inkább, mindent megtett azért, hogy bebizonyítsa, van esélye magyar közösségünknek arra, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelhessen anyanyelvének, önmeghatározó kultúrájának, műveltségének, képzettségének és tájékozódásának; hogy törékeny identitástudatunk könnyebben tudjon ellenállni a kedvezőtlen folyamatoknak, amelyek ezen a tájon évszázadok óta mindig emlékezetpusztulással jártak; és hogy esélyt adjon a fiataloknak arra, hogy úgy legyenek önmaguk alakítói, hogy friss, időszerű és életrevaló gondolataik legyenek – mondta Hajnal Jenő, a VMMI igazgatója, hangsúlyozva, hogy napjainkban nincs olyan közösség, amely ne érezné annak a felelősségét és terhét, hogy miként őrizheti meg kulturális arculatát, önazonosságát, azt a nemzeti kulturális örökséget, amely önbecsülésének és mások iránti tiszteletének a forrása lehet.
A rendezvény kiemelkedő színfoltja volt a székesfehérvári Herman László Zeneművészeti Szakközépiskola népzenész művésztanárainak és növendékeinek a fellépése, valamint a Fölszállott a páva 2012. és 2014. évi vajdasági fellépőinek és győzteseinek a fergeteges gálaműsora, melyek páratlan élményben részesítették a közönséget.
A Durindó a Csalóka és a Fokos zenekar közreműködése mellett táncházzal ér véget. Kísérőrendezvényként a muzslyai civil szervezetek a Magyar Házban az Élet Muzslyán elnevezésű, közös tárlaton a Nők Klubjának szorgos kezű asszonyai, a MAKK képzőművészei, a Vadászegyesület tagjai, magánszemélyek, gyűjtők állították ki munkáikat, kedves tárgyaikat.
Nagybecskerek vasárnap először volt házigazdája a Gyöngyösbokrétának. Tóthné dr. Glemba Klára, a nagybecskereki Petőfi MME elnöke szerint a Gyöngyösbokréta megtartása Nagybecskereken nemcsak a vajdasági és a közép-bánáti magyarság számára fontos, hanem a Béga menti városnak is, amelyben jelentős magyar kisebbség él.
A rendezvény péntek este – az egyesület székházában – alkalmi kiállításokkal és a Juhász zenekar CD-bemutatójával kezdődött. Vasárnap 37 csoport 1300 fellépője lépett fel a Nepomuki Szent János székesegyház előtti téren felállított színpadon.
Délben a résztvevők felvonultak a város főutcáján, hangulatot adva a későbbi fellépésekhez. A résztvevőket a katolikus székesegyházban ökumenikus istentisztelet keretében áldásban részesítette dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök és Kiss Nándor református lelkész. Az eseményt a székesfehérvári Herman László Zeneművészeti Szakközépiskola népzenész művésztanárainak és növendékeinek műsora tette ünnepélyesebbé.
A rendezvényt Ivan Bošnjak Nagybecskerek polgármestere és Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke nyitották meg.
– Mi, nagybecskereki magyarok örömmel nyugtázzuk, hogy hazánk legnépesebb magyar néptánctalálkozóját immár a városunkban is megtarthattuk, amelyet sokan a hidak városának is neveznek. Hiszen itt tucatnyi híd köti össze a városban kanyargó Béga folyó két partját. A nagybecskereki magyarok, a Petőfi vezetősége és tagsága számára ezek a hidak jelképek is egyben. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy nemcsak a partokat, hanem az embereket is összekötik. Fölöttébb fontos ez, hisz a többnemzetiségű és multikulturális városunkban csak egymás megbecsülése, egymás kultúrájának megismerése és tisztelete vezethet az emberhez méltó élethez – mondta köszöntőjében Tóthné dr. Glemba Klára.
Pásztor István beszédében kihangsúlyozta, hogy az idei Gyöngyösbokréta megnyitója különleges.
– Nemcsak azért, mert úgy szervezzük egy helyen a Durindót és a Gyöngyösbokrétát, hogy igazán két településen kerül megszervezésre, hanem azért is, mert a történelem folyamán először az 51. alkalommal szervezett Gyöngyösbokréta került Nagybecskerekre. Ha valaki úgy gondolja, hogy ennek a döntésnek van szimbolikus tartalma, akkor jól gondolja. Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik egy évvel ezelőtt eldöntötték, hogy: ha törik, ha szakad, ha tetszik, ha nem, akkor is itt fog lenni a Gyöngyösbokréta. Azt gondolom, hogy ez egy fontos döntés volt. Azért, mert azt kívántuk ezzel is aláhúzni, hogy Becskerek a mi számunkra egy fontos város. Azt kívántuk aláhúzni, hogy az, amit a becskereki magyarság az elmúlt évtizedekben tett ennek a közösségnek a talpon maradásáért és megmaradásáért, olyan teljesítmény, amelyik örökké visszaigazolásra kötelez bennünket – mondta Pásztor István, hozzátéve, hogy fontos volt Becskerek város központjában megmutatnunk önmagunkat, függetlenül attól, hogy mennyire kevesen vagyunk, mert az olyan érték, amit itt kell megmutatni.
A délutáni szünetben az Adai Vadvirág Hagyományápoló Kör Asszonykórusának átadták az idei Bodor Anikó-díjat, a színpadon pedig a gyermek- és ifjúsági népművészeti vetélkedőink néhány meghívott díjazottjának műsorát láthatta a közönség, továbbá felléptek a XX. Kálmány Lajos Népmesemondó Versenynek, a Középiskolások XXV. Népzenei és Néptáncvetélkedőjének, az általános iskolások 2014. évi Népzenei Vetélkedőjének és a XXIX. Szólj síp, szólj!-nak a meghívott díjazottjai. Vendég-együttesek is bemutatkoztak: a nagybecskereki Banat – Pionir Művelődési Egyesület és az Aradac Művelődési Központ Ifjúság táncegyüttese.
Elsősorban őket köszöntötte üdvözlő beszédében Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, aki kihangsúlyozta, hogy Magyarország kiemelt jelentőségűnek tekinti a határon túli művelődési események sorában a Gyöngyösbokrétát. Kiemelte a gyerekekkel való foglalkozás fontosságát, mert általuk biztosítják az utánpótlást. Mint mondta, az együttélésnek a szellemében nagyon lényeges, hogy mások kultúráját megismerjük, a sajátunkat pedig műveljük, tisztán és romlásmentesen megőrizzük.
A Fesztiváltanács döntésének értelmében az 52. Gyöngyösbokréta és a 39. Durindó házigazdája Csantavér lesz.
