Vasárnap a Dózsa György-napok keretében a bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központ székházának udvarán ünnepélyes keretek között leleplezték Dózsa György szobrát, amelyet a parasztvezér halálának 500. évfordulója alkalmából állítottak. A műalkotás az erdélyi Réti Zoltán fafaragóművész munkája. Az alkotás a Székelyföldön született parasztvezér szülőföldjén nőtt fából készült.
A rendezvényt egyebek mellett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Pirityiné Szabó Judit, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályának vezetője, Pásztor István, a Tartományi Képviselőház, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke, Maglai Jenő, Szabadka polgármestere, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa, Andrékó Gábor, a szabadkai magyar főkonzulátus konzulja és Madari Andor, Lakitelek alpolgármestere tisztelte meg jelenlétével. A himnusz eléneklését követően a nézősereg népzenei és néptáncelőadást, valamint szavalatokat hallhatott, illetve láthatott.
Az egybegyűlteket Janó Sándor, a Dózsa György MMK elnöke köszöntötte. Felelevenítette az egyesület 65 éves múltját, méltatta annak gazdag tevékenységét és a közösség életében betöltött fontos szerepét, majd elmondta, hogy a háromnapos Dózsa György-napok keretében magyarországi és vajdasági történészek is előadást tartottak az 1514-es parasztlázadás vezetőjéről, illetve a felkelés hadtörténeti vonatkozásairól.
A folytatásban felszólaló Répás Zsuzsanna Illyés Gyulát idézve emlékezett Dózsa Györgyre: „S homlokán a harag rőt koszorújával, s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelen szörnyű mocsaradba magyar történelem!”
Dózsa nem a méltatlan, a végleges és tragikus pusztulás példája, hanem az újat és jót akarásé, fogalmazott Répás, mondván: megmutatta a népnek az élet erejét.
– Ha Dózsa György neve elhangzik, minden magyar tudja, hogy a magyar történelem nagy, meghatározó személyiségéről van szó. A magyar történelem minden korszaka meglátta benne azt a személyt, akire elszántsága miatt példaként lehet tekinteni. Dózsának terve és célja volt a közösségben, majd népéért halt mártírhalált. Dózsa György személye arra is tanít bennünket, hogy három hónap alatt is véghez lehet vinni olyan tetteket, amelyek magyar történelmünk kiemelt fejezetévé válhatnak. Ha hűek szeretnénk lenni közösségünkhöz, szeretnénk tagjai maradni és érte dolgozni, akkor kitartóknak, tettre készeknek és cselekvőknek kell lennünk. Ehhez a feladathoz adnak erőt azok, akik nem futamodtak meg, nem mondták azt, hogy elfáradtak és feladják, nem lettek árulóvá, hanem bölcsen irányítva közösségüket, vállalták tetteik következményeit és így váltak iránymutatóvá a későbbi korok nemzedékei számára. Kívánom, hogy a ma átadott szobor emlékeztessen bennünket arra, hogy együtt mindenhez van erőnk és sikeresen gyarapíthatjuk magyar nemzetünket – hangsúlyozta Répás.
Pásztor István véleménye szerint a vasárnapi ünnepség elsősorban nem a szoborról, hanem a Dózsa György MMK-ról szól, hiszen a központ útja a vajdasági magyarság útjaként is felfogható. Köszönet illeti mindazokat a bajmokiakat, akikben volt bátorság, hogy ebben a közegben vállalják a magyar nemzethez való tartozásukat és a közösség élére álltak, emelte ki Pásztor.
– Gondoljunk csak bele: ez a művelődési központ 1949-ben alakult meg, öt évvel az Akácfánál lezajlottakat követően. Öt évvel azt követően, ami megtörtént velünk, ez a közösség újra egymásba kapaszkodott. A megtett út hosszú és kihívással teli volt. Az előttünk álló út ugyanilyen lesz. Helyettünk senki nem végzi el azt a feladatot, amely minket visz előre. Ezért fontos a megemlékezések pillanata, ezért fontosak az ünnepek és a szoboravatások, hiszen ezek a pillanatok döbbentenek rá bennünket arra, hogy nekünk magunknak kell építeni önmagunkat. Ezek a pillanatok adnak erőt és közelebb hoznak bennünket egymáshoz, elsimítva a közöttünk lévő esetleges, vagy valós különbségeket. Ezek a pillanatok erősítenek meg bennünket. Remélem, hogy a bajmoki magyar közösség és a vajdasági magyar közösség is megerősödik, hogy így járulhassunk hozzá a felemelkedő, egyetemleges magyar nemzet megerősödéséhez – hallhatták az egybegyűltek.
Pásztor a folytatásban köszönetet mondott Répás Zsuzsannának és Pirityiné Szabó Juditnak az utóbbi négy évért, a közös munkáért és küzdelemért. Emelt fővel vállalhatják ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeit, hangsúlyozta Pásztor, majd reményét fejezte ki, hogy a jövőben is hasonló szellemben dolgozhatnak együtt.
A szobrot Pásztor István és Répás Zsuzsanna leplezték le, majd ezt követően Blősz Attila csanádapácai plébános és Csányi Erzsébet pacséri református tiszteletes asszony áldották meg.
