A Duna menti svábok 1944 és 1948 közötti szenvedéseinek hetvenedik évfordulója, valamint a gádori emlékkereszt fölállításának tízéves jubileuma alkalmából rótták le kegyeletüket sokan pénteken Gádoron, az említett műemléknél a zombori Szent Gellért Német Egyesület szervezésében, Pásztor Istvánnak, a Tartományi Képviselőház elnökének védnöksége mellett. A gádori főhajtást a zombori Szent István-templomban megtartott ökumenikus istentisztelet előzte meg, majd az egyesület által tartott fogadás követte. A megemlékezésen megjelentek Nyilas Mihály tartományi kormányfő-helyettes, Zoran Babić, a Szerb Haladó Párt köztársasági frakcióvezetője, tartományi parlamenti pártok képviselőcsoportjainak vezetői, civil szervezetek, egyházak képviselői, valamint az áldozatok nagyszámú leszármazottja a világ minden tájáról.
A főhajtás során, a koszorúk elhelyezését megelőzően megtartott beszédében Pásztor István, a parlament elnöke köszönetet mondva azért a lehetőségért, hogy védnöki szerepet tölthetett be ezen az eseményen, hangsúlyozta, hogy a kegyeletadás még egy esélyt nyújtott mindannyiunk számára ahhoz, hogy megerősítsük mély meggyőződésünket: kollektív bűnösség nem létezik, továbbá senkinek sem lenne szabad meghalnia azért, mert egy adott nemzethez, valláshoz vagy egyéb csoportosuláshoz tartozik. Meggyőződését fejezte ki, hogy ma már képesek vagyunk közösen visszatekinteni a múltra, s arra emlékeztetett, hogy ennek lehetőségéhez, előfeltételeinek megteremtéséhez nagyban hozzájárult a tartományi parlament is, amelyik már 2003-ban elfogadta a kollektív bűnösséget elutasító határozatát. Emlékeztetett a köztársasági képviselőház tavaly júniusban elfogadott hasonló deklarációjára is, s azt mondta, ezek a lépések segítettek bennünket eljutni addig, hogy a visszatekintések tárgyát valóban lezártnak, múltnak tekinthessük.
Kiemelte, hogy ennek ellenére igenis szükség van arra, hogy az ilyen fontos mondatokat minden évben újra és újra megismételjék a kegyeletadások minden helyén, így szavatolhatjuk ugyanis azt, hogy soha se ismétlődjenek meg a történelem borzalmai.
Saša Todorović zombori polgármester kijelentette, hogy a város és környékének polgárai méltán lehetnek büszkék elődjeikre, neves művészekre, orvosokra, tanárokra, továbbá arra, hogy 23 nemzeti közösség él harmonikus életet itt. Sajnos, a történelemnek voltak olyan pillanatai is, amelyekre senki sem lehet büszke, s melyeket az értelemhiány következményeinek tudhatunk be – tette hozzá. Fontosnak nevezte, hogy a jelen ismét másról szól: a közösségek tradíciójának megőrzése az, ami jellemzi.
Hans Supritz, a Duna menti svábok németországi ernyőszervezetének vezetője örömmel nyugtázta, hogy ma már ilyen szívet melengető mondatok hangoznak el ott, ahol korábban tömegsírokat ástak. E mondatok, tette hozzá, esélyt adnak az embernek ahhoz, hogy hinni tudja az igazság, igazságosság és megbékélés egy új világát.
A gádori koncentrációs tábor a második világháborút követően 1945. március 12-től 1948. január elejéig létezett. Mintegy tizenhétezer németet hurcoltak oda, többségük, mintegy 8,5 ezren életüket vesztették a kegyetlen fogság ideje alatt.
