A hétvégén került sor Szabadkán a szegedi székhelyű Délvidék Kutató Központ és a Vajdasági Magyar Szövetség társszervezésében a délvidéki magyarságot ért atrocitásokról szóló tudományos konferenciára, melynek keretében a szakemberek előadásaikban a hetven éve történtekről, a partizánmegtorlásokról, és a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság munkájának eredményéről, valamint a szerbiai kutatásokról számoltak be a szakemberek.
Fotó: Molnár Edvárd
A konferencián elsőként Pásztor István, a VMSZ elnöke, majd dr. Zakar Péter, a Délvidék Kutató Központ elnöke mondott beszédet, utánuk a délutánba nyúlóan követték egymást a lebilincselő előadások.
Pásztor István hangsúlyozta, ritkán történik meg, hogy egy politikai párt tudományos és a múlttal kapcsolatos konferenciát szervez, vagy annak társszervezője, s ez immár második alkalommal fordul elő.
– Most is azért vállalkozunk erre, mert úgy véljük, a hetven éve történtek alapjaiban meghatározták ennek a közösségnek a múltját, de a jelenét és a jövőjét is. Ezeknek az eseményeknek egyfajta szembenézési, konklúzió-levonási és építkezési szándékkal a politika homlokterében is ott kell lenniük. A két és fél évvel ezelőtt megszervezett konferencia előadásairól megjelent egy könyv, s reményeim szerint ez a tanácskozás is maradandó lenyomatot fog eredményezni. Azon túl, hogy szembesülünk a tudományos vizsgálódás eredményeivel, biztos, hogy egyéb fontos elemei is lesznek a mai napnak. Akik emberileg, családilag érintettek az eseményekben, másként élik meg a mai konferencia lényegét, ezért az része lehet annak a megemlékezés-sorozatnak, amely az évforduló apropóján kerül az idén megszervezésre. A tudományos konferencia egyfajta értékrend melletti elkötelezettségi lehetőséget is jelent azok számára, akik azonosulnak azzal a meggyőződéssel, hogy a bűn mindig egy emberhez kötött, a bűnnek mindig be kell következzen a büntetése, hogy nincs kollektív bűnösség és nem történhet meg soha többé az, hogy valakik azért fizetnek az életükkel, szabadságukkal és vagyonukkal, mert egy közösséghez tartoznak – mondta Pásztor. Mint hozzátette, az előadások által képet kaphatunk arról, hogy állnak a kutatások, s most már a politika mezején is eljutottak odáig, hogy ezek a dolgok a közbeszédben is jelen vannak, s vannak partnerek, akikkel erről beszélni lehet, habár még mindig nagy a tudatlanság, sokat kell még tenni, de a két köztársasági elnök által megkötött megállapodás, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság munkája is mind újabb impulzusokat adnak, s a Szerb Haladó Párt partnersége mellett nem sem szabad szó nélkül elmenni.
Zakar Péter beszédében elmondta, ezeknek a konferenciáknak egyik eredménye, hogy kezd körvonalazódni valamilyen közös szemléletmód a totalitárius diktatúrák elítélése kapcsán, s a témának van egy hozadéka, amivel mindenkinek szembe kell néznie.
– Bár nekünk, az itt élő közösségnek kötelessége feldolgozni a saját múltját, de valamilyen módon ezt az egész problematikát be kell kapcsolnunk az európai történetírás vérkeringésébe is, hiszen, ha valami, akkor ez igazán európai ügy. Ma sok előadás foglalkozik a forrásokkal és a feltárás módjával, ami azt jelenti, ez a munka már tart egy ideje, másrészt viszont a magyar történetírásra jellemző, hogy az elméleti megközelítések kevésbé nyertek teret, ezért rendkívül biztató számomra, hogy most ilyen jellegű előadások is lesznek – mondta a Délvidék Kutató Központ elnöke.
Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója és a Magyar Összefogás listavezetője az 1941–1948-as időszakra vonatkozó szerbiai levéltári kutatások és visszaemlékezés-gyűjtés című projektum állomásairól tartott előadást. Mint mondta, a projektum célja a magyar–szerb megbékélés elősegítése, a közös múlt tehertételeinek felszámolása volt, mégpedig a 2010-ben létrejött Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság programjának megfelelően, feltárva a magyar lakosság ellen 1944–1948 folyamán a Vajdaság településein elkövetett gyilkosságok és más megtorló intézkedések levéltári forrásait, összeállítani az áldozatok minél teljesebb névsorát, valamint feldolgozni és archiválni a múlt század negyvenes éveire vonatkozó visszaemlékezéseket.
– A levéltári kutatások a Vajdasági Levéltárban 2010 decemberében kezdődtek meg, majd más országos és regionális levéltárakban kezdődött meg a munka, s az intézet áldozatok adatait tartalmazó adatbázisába 2013 végéig több mint 16 ezer áldozat adata került, közülük 6023-an magyarok, 9377-en pedig németek, a többiek pedig csaknem tíz nemzetiségi kategóriába sorolhatók voltak. A kutatás szempontjából a legértékesebbnek bizonyultak a bírósági, a háborús bűnöket kivizsgáló bizottságok, a vagyonelkobzási, népbizottsági, katonai szervek iratai és az anyakönyvek, de a felhasználták a haláltáborokban az elhunytakról vezetett kartonokat is. Az újvidéki és zombori áldozatok névsora még mindig nem került elő, a magyar áldozatok névsorát a levéltári kutatások, helytörténeti és egyéb források felhasználásával állították össze. Az egyesített szerb nyelvű adatbázisban, mely az 1941-től 1948-ig terjedő időszak polgári áldozatainak nevét tartalmazza, jelenleg 83 899 név szerepel, ebből mintegy 39 ezer ember az 1944–1948-as események vajdasági áldozatainak adatait összegzi. Mindenképpen pozitív, hogy a kutatás révén most már a rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási ügyekben a levéltárak sokkal hatékonyabban tudják az ügyfeleket kiszolgálni – mondta Hajnal Jenő. Mint elhangzott, a továbbiakban a Vajdaságban elkövetett gyilkosságok levéltári forrásainak további intenzív kutatása a faladat, hogy az áldozatok névsorát az év végéig minél teljesebben állíthassák össze, s a munka abba a fázisába lépett, amikor az adatok rendezése, összehangolása és nyilvánosság elő tárása nélkülözhetetlen.
Dr. Kovács Attila, a Szlovéniában történt megtorlásokról és a Mura menti magyar áldozatokhoz kötődő kutatásokról számolt be részletesebben, dr. Srđan Cvetković történész a politikai megtorlások szerbiai kutatásainak nehézségeiről tartott előadást, dr. A. Sajti Enikő pedig a partizán megtorlásokról szóló magyar történetírást mutatta be. A folytatásban többek között a vajdasági és a regionális levéltárakban fellelt forrásokról hallhattak az érdeklődők, bemutatták a Délvidéki szemle folyóirat első számát és az egyházi személyeket ért atrocitásokról készült filmet is.
