Vasárnap délután az áldozatok emlékére állított csúrogi emlékműnél a hetven évvel ezelőtt történt tragikus eseményekre emlékeztek a hozzátartozók és az emlékezők. A rendezvény elején a megjelentek egyperces néma főhajtással tisztelegtek a nemrégiben elhunyt Légvári Sándor emléke előtt, aki csaknem két évtizeden át faragta rendületlenül a kereszteket édesapja és a többi csúrogi áldozat emlékére.
Az 1944-ben ártatlanul kivégzett csúrogi magyarokról húsz évvel ezelőtt emlékeztek meg először a csúrogi sintérgödörnél, ahol elföldelték az áldozatokat.
– Ötven évig beszélni sem volt szabad ezekről a szörnyű tettekről. Nem tanították és még ma sem tanítják, hogy mi is történt 1944-ben. (…) Húsz évvel ezelőtt jöttünk ki először, engedély nélkül erre a szomorú helyre, és tettük le a keresztet, amelyet Légvári Sándor faragott, a kereszten ez állt: „Édesapáinknak”. Utána még tizennyolc keresztet kellett faragni, mert mindig tönkretették. Végül elkészült az emlékmű, amit nagyon vártunk. Ezért hálásak vagyunk mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy legyen egy maradandó emléktábla az áldozataink emlékére. Köszönet jár a magyar és a szerb kormánynak a támogatásáért. Köszönet jár a VMSZ-nek, hogy mellénk állt és köszönet a Razzia 1942 Emlékbizottságnak, amelyek megértették és elfogadták, hogy nekünk is vannak ártatlan áldozataink. Bár az emlékmű elkészült és fejet hajtott előtte a magyar és a szerb államfő, de valami még mindig hiányzik. Elmaradt a kollektív bűnösség eltörlése, elmaradt a bocsánatkérés, a vagyon-visszaszármaztatás, a kártérítés és a parkosítás is. Igazi megbékélés csak akkor lesz, ha a mindenkori szerb kormány kimondja, hogy 1944/45-ben nagyon sok ártatlan magyart meggyilkoltak. Mi túlélők még mindig a bocsánatkérésre várunk, és azért imádkozunk, hogy soha többé ne történjen meg az, ami 1942-ben, és az sem, ami 1944/45-ben történt. Békében szeretnénk élni itt, a szülőföldünkön – mondta el Teleki Júlia.
A magyar kormányt dr. Grezsa István, Magyarország Miniszterelnökségének miniszteri biztosa képviselte.
– Csúrog számunka egy hatalmas kereszt, amelyet vértanúk vére áztatott. (…) Ezt a keresztet, ezt az áldozatot a magyar nemzet sem elfelejteni nem fogja, sem méltatlan hozzá nem lesz. A Délvidéken hetven éve történteket úgy tesszük oktatásunk részévé, hogy mindenkor hangsúlyozzuk a béke fontosságát, a kollektív felelősségre vonás tarthatatlanságát, a gyűlölet zsákutcáját. (…) Sorsközösségben élő magyarok és szerbek összefogása lendületet kaphat azzal, hogy a bűnösség vádját végre teljesen lemossák a csúrogi, zsablyai és mozsori ártatlan áldozatokról. Az emberi Európa megvalósítását hozhatja el, ha a végtisztesség jogát kiteljesítik Vajdaságban, ha a csúrogi Topalov raktárban a szerb áldozatok nevei mellé kikerülnek a magyarok nevei is, ha kölcsönössé válik a másik ember tisztelete és megbecsülése – hallhattuk dr. Grezsa Istvántól.
Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke kijelentette: hét évtized után fordulóponthoz érkezett a múlt feldolgozása.
– Kitartó munka eredménye az, hogy a két köztársasági elnök megállapodásának köszönhetően elkezdődött az intézményes múltfeltárás. A szerb parlament tavaly elfogadta a deklarációt, ami egy olyan civilizációs lépés, ami arra bátorít bennünket, hogy a múlt lezárásával megteremthetjük a feltételeit annak, hogy egy emberibb világot alakítsunk ki Szerbiában. Rövidesen kormányrendelet születik, amelyen hatályon kívül helyezik a kollektív bűnösséget kimondó három közigazgatási döntést, ezenkívül létrehozunk egy olyan helyet Vajdaságban, ahol mementóként kiállíthatjuk mindazt, amit tudunk és amit a jövő generációinak tudniuk kell 1944-ről és 1945-ről. Sokat köszönhetünk immár ötödik éve a magyar kormánynak, de Szerbiában is egy olyan kormányzat van hatalmon, amely látványosan szakítani kíván az ideológiai indíttatású gyilkosságok emlékével – mondta el többek között Pásztor.
A megemlékezés végén a kegyelet virágait elhelyezte: dr. Grezsa István miniszteri biztos és Pirityiné Szabó Judit, a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának a főosztályvezetője a magyar kormány nevében, Pintér Attila kijelölt nagykövet, Varga Hasznosits Zoltán ideiglenes ügyvivő és Takács László, a szabadkai főkonzulátus ideiglenes ügyvivője Magyarország nagykövetségének a nevében, Pásztor István a VMSZ nevében, Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke a magyarkanizsai VMSZ nevében, Pál Károly és Bojtos Béla a kishegyesi község és VMSZ nevében, dr. Molnár Viktor az óbecsei VMSZ nevében, Patyi Lajos az adai VMSZ nevében, Weiss Rudolf a Német Népi Szövetség nevében, dr. Zakar Péter, Forró Lajos és Teleki Júlia a Délvidéki Kutatóközpont nevében, Vranislav Vujkov, Mina Jurišin, Lazar Kaćanski a Razzia 1942 Emlékbizottság nevében, valamint az áldozatok hozzátartozói.
A megemlékezést Vesztergám Miklós tárogatómuzsikája, a Tiszamenti Gyermekfilharmónia fellépése, Bagi Gábor szavalatai, valamint Pálfy Mariann és Konkoly Elemér zsoltárparafrázisa tette ünnepélyessé.
