A szabadkai Szent Teréz-székesegyházban megtartott ünnepi szentmisével vette kezdetét a Vajdasági Magyar Szövetség Szent István-napi rendezvénye. A szentmisét Pénzes János megyés püspök celebrálta. A VMSZ szervezésében ebben az évben is Vajdaság több pontjáról ingyenes autóbuszokkal érkeztek az ünneplők Szabadkára és Palicsra. A délutáni órákban a hőség miatt több volt az árus, mint a parton sétáló vendég, és az esti órákra is jóval kevesebben gyűltek össze az ünnepségen, mint az előző években.
Pásztor István és dr. Trócsányi László megszegik a megszentelt új kenyeret (Fotó: Gergely József)
Miután egyházaink képviselői megszentelték az új kenyeret, s elhangzott Bródy János Ha én rózsa volnék című megzenésített verse, dr. Trócsányi László,Magyarország igazságügyi minisztere, majd Pásztor István, a VMSZ elnöke szólt az ünneplő közösséghez.
Dr. Trócsányi László az Európa Kollégium építése kapcsán kiemelte, a vajdasági magyar nyelvű felsőoktatásban kulcsszerepet szánnak ennek az intézménynek. Hozzátette, a Szegedi Tudományegyetemmel együttműködésben a nemzetpolitikai képzésnek is otthont ad majd.
– Köztudott, hogy a délvidéki magyarság számára a legnagyobb veszélyt az elvándorlás jelenti. Ennek megállításában a magyar nyelvű oktatásnak semmi mással nem pótolható szerepe van. A magyar kormány nemcsak a magyar felsőoktatás, hanem a szakképzés támogatásáról is megállapodott a Magyar Nemzeti Tanáccsal – mondta a magyar igazságügyi miniszter.
Ünnepi beszédének vezérmotívuma az egység és a sokféleség, jobban mondva a sokféleségen keresztül megvalósuló egység volt.
– Legtöbb nemzeti ünnepünk valamilyen forradalomhoz kötődik. A forradalmak általában nem az egység, hanem a megosztottság pillanatai a nemzet életében, amelyeknek gyümölcsei és emlékezete szerencsés esetben utóbb mégis az egységet táplálhatja. Augusztus 20-a mint az államalapítás, az államalapító Szent István király ünnepe azonban eleve az egység ünnepe kell, hogy legyen. A szent istváni állam nélkül, a kereszténység felvétele nélkül a magyarság bizonyosan eltűnt volna, a népvándorlás idején még hatalmasnak tűnő más népekhez hasonlóan. Szent István nem támaszkodhatott – ahogy ma mondanánk – konszenzusra. A régi szokások híveivel súlyos konfliktust kellett megvívnia, a pogány restaurációs kísérleteket vaskézzel letörnie – mondta az igazságügyi miniszter. – Magyarország elemi érdeke, hogy a határain kívül élő magyarok, a nemzetrészek egységben legyenek egymás között és egymással. A nemzet egységét a mindennapokban is meg kell élni. Egyébként üres szó marad. Meg kell értenünk egymást, még ha nem is értünk mindenben egyet. Párbeszédet kell folytatnia helyi szinten egyik magyarnak a másikkal, egyik magyar pártnak, egyesületnek, szerveződésnek a másikkal. Az egység mindig ritka és törékeny volt a magyar történelem folyamán. Ám épp ami ritka és törékeny, az értékes. Mindig meg kell újulnunk. Ehhez közös reflexióra, bölcsességre van szükség. Egység és sokszínűség nincs ellentmondásban, de csak akkor, ha a délvidéki magyarság erősítését szolgálja. Az összhang egység és sokszínűség között akkor valósul meg, ha az egység nyitott, a sokszínűség pedig csak addig gazdagít, ameddig az egység szolgálatában áll.
Magyarország elemi érdeke, hogy a határain kívül élő magyarok, a nemzetrészek egységben legyenek egymás között és egymással. Nem erőltetett egységről beszélek. Az egység kevesebb is, több is a teljes egyetértésnél. Kevesebb, amennyiben nem zárja ki a nézeteltérést, vitát egyes kérdésekben, és nem zárja ki eleve a személyes habitusokból adódó ellentéteket, sokszínűséget. Ám az egység több is, mint az egyetértés, amennyiben mindezek ellenére és mindezeken felülkerekedve valósul meg. A nagy célban kell egyetérteni, és megvalósulása érdekében egymással együttműködni: e cél pedig a magyar nemzet megmaradása és lelki, szellemi, anyagi gyarapodása a Kárpát-medencében, kinek-kinek lehetőleg a szülőföldjén. Úgy érzem, hogy ehhez a Vajdaságban ma jobbak a feltételek, mint hosszú ideje bármikor – hangsúlyozta dr. Trócsányi László, hozzátéve, hogy az egység és a sokféleség közötti összhang megteremtése művészet. A párbeszéd művészetét kell hozzá gyakorolni. Gyakorolnunk kell a nemzeten belül különböző nézetű, pártállású honfitársainkkal. A kisebbségi lét körülményei között ez nyilván nehezebb, de annál fontosabb – mondta Trócsányi László.
Pásztor István, a VMSZ elnöke hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az idei ünnepséget Nagyboldogasszony napján tartották meg.
– Mindig augusztus 20-a előtti szombaton ünnepelünk, ami az idén Nagyboldogasszony napjára esik. Azt még nagyanyáinktól tudjuk, hogy Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak; arról már talán kevesebbet beszéltek, hogy ez a nap egyúttal Magyarország védőszentjének napja is. Amikor kiderült, hogy az idén augusztus 20-a megünneplése nálunk, Vajdaságban Nagyboldogasszony napjára esik, ez jó érzéssel töltött el, ünnepet rakott az ünnepbe. Hiszen Augusztus 15-ét Szent István avatta ünneppé Magyarországon.
Én nem vagyok tudós, filozófus és nem vagyok történész, nem voltam sohasem ministráns, mert az életünk ezt nem engedte meg, ezért belátom és tudom, hogy bizonytalanul mozgok azon a pályán, ahol meg kell fogalmazni a választ arra a kérdésre, mit jelent itt és ma ez a két, egybeeső ünnep. A jelentősége szerintem kettős, amint az üzenete is: egyrészt a kereszténységhez köti a népét, mert pontosan tudja, hogy csakis ebben az értékrendben maradhat meg Európában, másrészt emberivé szelídíti, családivá teszi, bensőségessé, feloldva a kereszténység latinos, érthetetlen hidegségét, merev gesztusait, tudós téziseit.
Nem hiszem, hogy Szent István annyira bölcs és előrelátó lett volna, hogy már megfogalmazta a turáni átkot, a magyar irigységet, azt, hogy talán nincs még egy nép, ahol olyan mértékben tud ember embernek farkasa lenni, mint nálunk. Nem hiszem, hogy Szent István tudta volna, amikor Mária oltalmára bízott bennünket, hogy Csele-patakok szelik majd át meg át történelmünket, hogy kurucok és labancok, hogy népiek és urbánusok, hogy Kölcseyk és Kazinczyk egymásnak feszülő ideáinak leszünk a foglyai, hogy az öntelt dicsvágy mindig megtalálja a maga emberét, amivel felül akar kerekedni a közös érdeken. Nem tudhatta ezt Szent István, akármilyen bölcs király is volt. Viszont, mert nem akármilyen király volt mégsem, hanem államalapító, akinek ehhez számos súlyos döntést kellett meghoznia, akár kegyetlennek tűnőt is, türelmetlennek látszót is, azt bizony tudta, hogy egy nemzet életében, ha mégoly nagyszerű is, de egyben kicsi is, ha mégoly bátor is, de egyben széthúzó is, kell valami, kell valaki, akibe belekapaszkodhat, akire számíthat, akihez fordulhat, amikor a megpróbáltatások ideje van – hangsúlyozta a VMSZ elnöke.
A huszadik Szent István-napi ünnepség mottóját Faludi Ferenctől, a XVIII. század egyik nagy költőjétől kölcsönözték: ,,Tőled vette fényességét,/méltóságát, érdemét,/koronája ékességét,/ hitit, kincsét, mindenét.” Szent István királyhoz írott versének ezen néhány sorában benne foglaltatik mindaz, amire egy nemzetnek szüksége van ahhoz, hogy becsülje önmagát és tiszteljen másokat, mondta Pásztor István, aki számára ez fejezi ki leginkább a jelen pillanatát: amiben nem vonatkoztathatunk el a bennünket körülvevő történésektől, eseményektől, amikben figyelemmel kísérjük az anyaországi történéseket, ugyanakkor legalább annyira megéljük és figyeljük a belső eseményeket, történéseket, mindazokat az eseményeket, amik velünk, rajtunk történnek meg – mondta.
A népvándorlás kérdése kapcsán kiemelte, Magyarország azért tudja azt ekkora határozottsággal, intenzitással végezni, és azért tudja ugyanolyan nyíltan kimondani és lebontani az európaiság nagyszerű eszméjén kinőtt hazug tabukat, mint amilyen például a multikulturalizmus, mert van hite, kincse, mindene, ami ahhoz kell, hogy méltósággal, érdemmel képviselje a népét, nemzetét.
– Ne legyünk kishitűek: bennünket is, akik a drótkerítésnek az innenső oldalán élünk. De persze csak akkor, ha bennünk is megvan az erő, a kitartás, ha nemcsak beszélünk, de teszünk is azért, hogy a mindennapjaink jók legyenek: hogy újra el lehessen menni a királyhalmi temetőbe, hogy át lehessen menni a kanizsai főtéren, vagy éppenséggel el lehessen helyezkedni a közszférában.
Mindennek fényében csak azt tudom mondani, amit az elmúlt nyolc évben folyamatosan mondtam és amihez az Önök támogatását élvezem és ezúton is megköszönöm: céljainkat megfogalmaztuk, kitűztük. Valósítsuk meg őket: biztassák gyerekeiket, diákjaikat, unokáikat, szomszédjaikat, pályázzanak, lakják be az Európa Kollégiumot. Továbbra is támogassák a VMSZ politikusait, képviselőit és polgármestereit abban, hogy megharcoljanak a beruházókért, a munkahelyekért, a vállalkozásokért. Kérem Önöket, vegyenek részt a területfejlesztési stratégiánk életre hívásában, ne higgyék el, hogy az nem fog szólni a kisvállalkozókról is, írják meg észrevételeiket, van erre még néhány hetünk, aztán pedig, ahogy az elmúlt években tettük, üljünk le, beszéljük meg a lépéseket. Együtt, közösen.
De mindezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha továbbra is lesznek magyar tagozatok az iskolákban. Ha az Aracs köré szerveződő és terebélyesedő, példaértékű mozgalmat továbbéltetjük. Ha a cserkészeket és a művelődési egyesületeket fejlesztjük. Engedjék meg, hogy mindezt, amit most a beszédem utolsó részében elmondtam, egy példával igazoljam: azt mondják, amíg templom van és iskola, addig közösség is van. Maradékon már csak templom volt, iskola, magyar tagozat nagyon-nagyon régóta nem. De a maradéki református lelkész, az ottani művelődési egyesület és a magyar közösség, valamint az új MNT összefogásának eredményeképpen, az idén szeptembertől nem taxi fogja szállítani a magyar elsősöket Újvidékre, hanem – ennek a közösségi összefogásnak és a VMSZ érdekérvényesítő erejének is köszönve – a 70-es évek óta először újra megnyílik a magyar első osztály Maradékon. Legyen a maradéki magyarok ereje mindannyiunk számára példa: vissza tudjuk fordítani a sorsunk, és száz év múlva mások mellett magyar énektől is hangos lesz e táj – mondta a VMSZ elnöke.
A rendezvényen Pásztor István és dr. Trócsányi László megszegték a megszentelt új kenyeret, majd az új búzából sütött kis cipókat szétosztották az ünneplők között. Az idei ünnepséget vajdasági magyar fiatalok népzenei koncertfellépése zárta.
