A múlt hét végén megtartott nemzetitanács-választáson a vajdasági magyarság nagy többséggel a Magyar Összefogás listára szavazott. Az elsöprő siker nagy jogosítványokat és felelősséget ruház a testület tagjaira is, meg a listát állító VMSZ-re is. Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével a választási sikerről, valamint magáról a nemzetitanács-választás folyamatáról beszélgettünk.
A VMSZ óriási politikai sikerének is nevezhetnénk a Magyar Nemzeti Tanács megválasztását, az önök által indított lista fölényesen győzött. Kérem értékelje ezt a sikert.
– Én többször végiggondolva a történetet, három-négy elemben látom a kérdésre a választ. Egyrészről abban, hogy a szavazópolgárok minden jel szerint méltányolták azt az évekre visszanyúló erőfeszítést, ami a közösségi ügyeknek a valós képviselete tekintetében tapasztalható. Ezt értelmes politizálásnak is lehet nevezni, de ez valóban egy nagyon-nagyon hosszú út, ami a tizenöt éves építkezés eredménye. Ezen belül úgy gondolom, hogy az utóbbi pár év nem rontott, hanem javított ezen a helyzeten. Ez válasz mindazok számára is, akik az utóbbi időben folyamatosan arról beszéltek, hogy a VMSZ stratégiai hibákat halmoz, és hogy nem így kellett volna. Azt gondolom, hogy ezek a felvetések most választ kaptak. Másodsorban, soha ennyire széles összefogás nem jött létre a listaállításban és a programalkotásban, mint most. Ez hatványozottan több, mint amire bármikor is képesek voltunk. Az, hogy a civilek, az értelmiségiek és az egyházak személyes szerepet vállaltak, úgy gondolom, hogy pontosan azt bizonyítja, hogy a listának az elnevezése megfelelt annak a tartalomnak, amit a lista produkált, illetve amit a lista fölmutatott. A harmadik dolog, ami nagyon fontos, az az, hogy ezen a listán olyan emberek vannak, akik eddigi életükben, eddigi tevékenységükkel bizonyították a közösségi elkötelezettségüket. Ezek az emberek nem arról kellett, hogy beszéljenek, hogy hetedikétől mit fognak csinálni, hanem azt tudták felmutatni, hogy az elmúlt években, évtizedekben miket csináltak azon a területen, ahol dolgoznak. A választási program az egy külön eleme ennek a történetnek, ezt több mint hetven kampányrendezvényen több ezer emberrel ismertettük meg, és több tízezer példányban juttattuk el a szavazópolgárokhoz. Ez egy nagyon ambiciózus, ugyanakkor a törvényben megadott kereteken belül mozgó, reális, közösségépítő program. Ebben a tekintetben azt gondolom, hogy mi voltunk az egyedüli olyan lista, amelynek volt programja, mert az összes többit, a legjobb esetben is csak fércmunkának lehet nevezni. Volt egy olyan érzésem, hogy a Magyar Összefogás lista programjának a rövidített átírása történt meg ötletek szintjén. A sikerhez hozzájárult a választási program is, és hozzájárult az az emberfeletti erőfeszítés, amit nemcsak a jelöltek, hanem a több mint ezer aktivista is nyújtott, az aláírásgyűjtés folyamata és a választási kampány alatt is. Négyszer megszólítottuk a potenciális szavazókat, elmondtuk nekik, hogy mi miért fontos, megkerestük őket, kapaszkodóval, szóróanyaggal láttuk el őket. Ez azt gondolom teljesen újszerű a vajdasági magyar politizálásban, viszont nincsen neki alternatívája, mert a másik oldalakon ugyanezzel a metódussal találkoztunk szembe. Amit a Humentis listája infrastrukturális támogatásként élvezett, az a Demokrata Párt infrastruktúrája. Tehát ezzel kellett nekünk csatáznunk, és ilyen szempontból fontos volt az, hogy eljussunk a szavazópolgárokhoz, és hogy olyan helyzetet teremtsünk, hogy ők tudjanak az alternatívák közül választani. Az alternatívák közötti választás azt bizonyítja, hogy a vajdasági magyar szavazók politikailag érettek, nem lehet őket becsapni.
A választások lebonyolítása enyhén szólva problematikus volt. Mi erről a véleménye?
– Ez egy katasztrofálisan rosszul megszervezett választás volt. Ez azt bizonyította, hogy a Központi Választási Bizottság komolysága és az ügyben való érdekeltsége messze az elfogadható szint alatt van. Ezzel kapcsolatban csak két-három példát szeretnék mondani. Négy óra hosszával a szavazóhelyek megnyitása előtt, hajnali háromkor tudták meg az emberek, hogy hová kell, hogy menjenek szavazatszedő-bizottsági tagnak. Ez példátlan. Vagy hogy a szavazás napján tíz óráig lehessen föllebbezni, amiről majd a KVB dönt azt követően, hogy a szavazás befejeződik, az úgy gondolom, hogy a komédiának a része. Komoly gondok voltak az értesítések kiosztásával, a szavazóhelyek megnyitásával, mivel az emberek későn kapták az értesítést arról, hogy tagjai a szavazatszedő bizottságnak, ezért nem is tudtak megjelenni a nyitás pillanatában. Ennek jó lenne utánanézni, ez nem kizárólag és elsősorban kisebbségi kérdés, hanem úgy gondolom, hogy általános kérdés. Ez az ország ettől különb választásokat képes megszervezni, és ha meg tudta szervezni az általános választásokat, akkor az igazi kérdés az, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztása miért nézett ki így? Azért, mert a mi ügyünk kevésbé fontos, mint az általános választások, vagy azért, mert mi másodrendű polgárok vagyunk? Ezekre a kérdésekre kellene választ találni. Én úgy gondolom, hogy ez civilizációs, és nem kisebbségi kérdés.
Ön szerint volt negatív kampány?
– Volt negatív kampány. Mi a magunk részéről ebben a negatív kampányban nem vettünk részt, ez az ellenünk irányuló negatív kampány volt. Szóban is és írásban is. Ilyen vonatkozásban azt gondolom, hogy ez a kampány újszerű volt sok tekintetben. Annyi mocskot, amennyit ránk hánytak, én még nem láttam. Sajnos ebben a negatív kampányban, azzal, hogy felületet biztosított, a vajdasági magyar sajtó jelentős része is szerepet vállalt, többek között a Magyar Szó is.
Mire gondol pontosan?
– Akkor, amikor szerkesztéspolitikáról és objektivitásról beszélünk, akkor az nemcsak a kinyomtatott példányra vonatkozik, hanem az elektronikus megjelenésre is. Persze én ezzel nem azt akarom mondani, hogy az adott témával kapcsolatban nincsen mindenkinek joga elmondani a véleményét, de azt mindenféleképpen el szeretném mondani, hogy nagyon messze visz az az elkezdett gyakorlat, amit itt az elmúlt hetekben, hónapokban tapasztaltunk.
A fórumokra gondol?
– A fórumokon olyan mocsok jelent meg, amit az az érzésem, hogy nem véletlen engedett a Magyar Szó a világhálóra, hanem szándékosan. De hát valószínű, hogy majd ezzel is szembesülni kell. Ugyanakkor az is látszik, hogy ezeknek a fórumoknak mekkora az olvasottsága és a befolyása, ami úgy gondolom, hogy szintén el kellene, hogy gondolkodtassa azokat, akiknek ezzel foglalkozniuk kell.
Mikor alakul meg az új Magyar Nemzeti Tanács?
– Egészen biztos, hogy június folyamán, pontos dátumot azonban nem tudok mondani. Minél hamarább szeretnénk megalakítani, és függetlenül attól, hogy jön a nyár, én az első pillanattól kezdve abban vagyok érdekelt, hogy negyedik sebességből induljon a történet. Nincsen idő arra, hogy sokat vakarózzunk, és nincs is rá szükség.
