Közeleg a nyár nagy ünnepe

Színvonalas, szórakoztató előadást ígérnek a Tanyaszínház csapatának tagjai, akik már hetek óta próbálnak. A falu rossza hivatalos, nagyszabású ünnepséggel egybekötött bemutatója július 24-én lesz, Kavillón, amit idén is sokállomásos turné követ majd, ám az anyagi nehézségek egyre aggasztóbbak. A részletekről a Tanyaszínház idén jubileumot ünneplő koordinátorával, Magyar Attilával beszélgettünk, aki huszonöt évvel ezelőtt kerékpározott ki először Kavillóra, hogy részt vegyen az akkori előadás elkészítésében.

– A Tanyaszínház idei turnéja július 20-án kezdődik, ugyanis három nyilvános főpróbánk lesz a 24-ei hivatalos bemutató előtt, 20-án Szenttamáson, 21-én Kishegyesen, 22-én pedig Gunarason játssza majd a csapat A falu rossza című előadást – magyarázza lapunknak nyilatkozva Magyar Attila, majd hozzáteszi: – Rendkívül fontos számunkra, hogy idén első ízben be tudunk majd iktatni egy szabadnapot is a bemutató előtt, ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, szükség van arra, hogy az egy hónapos, igen kemény és effektív munka után ne rögtön az előadást követő éjszakai utazás után kelljen a fiatalokból álló társulat tagjainak felkészülniük a premierre, hanem a három előadás során szerzett tapasztalatokat, reakciókat összegezve, megemésztve tudjanak felmenni a színpadra az ünnepélyes bemutató idején. Ezt követően azonban rögtön a nyakunkba vesszük a Vajdaságot, és egészen augusztus 15-éig folytatjuk majd a vándorlást, abban bízva, az égiek is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy minden előadást meg tudjunk tartani, sehol ne kelljen lemondani az időjárás viszontagságossága miatt. Külön öröm, hogy a Művészeti Akadémia első- és harmadéves növendékei mellett idén is köszönthetünk erdélyi vendégeket a társulatban – Czumbil Orsolyát, Kardos Kingátés Mihály Szilárdot –, illetve az is, hogy a már végzett színészek közül is visszatértek néhányan, hogy erősítsék a Tanyaszínház csapatát, Huszta Dániel jubilál, tizedik éve vesz részt a turnén, de itt van Buza Ákos, Crnkovity Gabriella és Mészáros Gábor is. A rendező pedig ugyancsak egy régi, visszatérő vendég, Táborosi Margaréta.

A Tanyaszínház aktuális előadásának bemutatója mindig egyfajta népünnepéllyé duzzad Kavillón. Idén milyen kísérőprogramokra számíthat majd a közönség?

– Valóban tudatosan próbáljuk belopni az életünkbe azt, hogy a bemutató egy egész napos programsorozattá duzzadjon, így idén sem lesz ez másként. Már a délutáni órákban várjuk az érdeklődőket, hiszen a Tanyaszínház udvarában kürtőskaláccsal, palacsintával, rostélyossal és egyéb nyalánkságokkal szolgálunk majd a vendégeknek.

A programok este nyolc órától kezdődnek. Először a Mentés Másként Trió, azaz Ivánovics Tünde, Fábri Géza és Lipták Dániel triója zenél, kilenc órától a magyarországi Soltis Lajos Színház mutatkozik be, majd fél tíztől láthatja a közönség A falu rossza című előadás hivatalos bemutatóját, ezt követően pedig a hagyományokhoz híven ezúttal is a Baraparty együttes koncertezik. Azt szeretnénk, ha jövőre még tovább tudnánk fejleszteni ezt a rendezvényt, délutáni gyermekelőadással és egyéb izgalmas dolgokkal bővítve a programok sorát.

Sokak örömére idén néhány olyan kistelepülés is bekerült a turné állomásai közé, amelyek korábban bizonyos okok miatt kimaradtak, ám ami az útirányt illeti, mégsem tudtok megfelelni minden elvárásnak. Örök kérdés: Mi alapján szelektáltok?

– Sajnos így van, tényleg lehetetlen minden elvárásnak megfelelni. Mindaddig, amíg a Tanyaszínház nem tud olyan pozícióba kerülni, hogy a programjának biztos anyagi fedezete legyen, addig kénytelen vagyunk folyamatosan toldozni-foldozni a költségvetésünket, így értelemszerűen az útirányunkat is elsősorban az befolyásolja, hogy hol tudnak bennünket vendégül látni, illetve hol tudják támogatni az előadás elkészültét. Nagyon szeretném, ha ezen az elkövetkező években tudnánk változtatni, és valóban fel tudnánk keresni azokat a kőszínházaktól távol eső falvakat is, amelyeknek a művészi szempontból történő kiszolgálása miatt egykoron létrejött a Tanyaszínház.

A művészeti és kulturális intézmények többsége köztudottan komoly anyagi nehézségekkel küszködik, a minap az egyik internetes közösségi portálon ti is hangot adtatok ennek. Mennyire nehezíti meg az anyagiak hiánya a munkát?

– Nem szeretek a sajtón keresztül keseregni, de sajnos úgy érzem, jelen helyzetben ez elkerülhetetlen. A Tanyaszínházat talán még fokozottabb nehézségek elé állítja a támogatások csökkentése és késve történő folyósítása, mint a kőszínházakat. Tudjuk azt, hogy például az Újvidéki Színháznak az idei évadban egy bemutatóját le is kellett mondania. Nos, a mi esetünkben, ha ezt megtennénk – amire egyébként minden okunk meglenne –, akkor az egyetlent mondanánk le, azaz egy egész évad esne ki a Tanyaszínház életéből. Néhány nappal ezelőtt az egyik internetes közösségi oldalon tényleg kikiáltottuk, hogy összesen kilencszáz dinár van a számlánkon. Sajnos, ez nem vicc volt, az összeg tényleg fedte a valóságot. Annak ellenére ugyanis, hogy a leendő házigazdáinkat felkértük, a nehéz helyzetre való tekintettel lehetőség szerint mielőbb utalják át a támogatások összegét, meg kell mondanom, nagyon nyögvenyelősen halad a dolog. A fő támogatóink közül a tartományi művelődési titkárság még nem utalta át a megítélt támogatás összegét, az anyaországi pályázatok esetében pedig a kormányváltás miatt még az odaítélésről szóló döntések sem születtek meg, úgyhogy a helyzetünk cseppet sem tekinthető rózsásnak. A bemutatót természetesen meg fogjuk tartani, de a jelenlegi helyzet alapján sajnos még az sem tűnik elképzelhetetlennek, hogy a turné végén nem fogjuk tudni kifizetni a fiataloknak azt a minimális tiszteletdíjat sem, ami minden kétséget kizáróan megilleti őket.

Nemrég Kisvárdán a Tanyaszínház vezetőjeként újabb rangos elismerésben részesültél, de korábban is több nívós díjat kaptatok már. Kívülről nézve úgy tűnik, mintha valamiféle kettősség lenne a dologban, aminek értelmében ugyan mindenki elismeri a munkátokat, de senki nem vállalja fel igazán a támogatását.

– A kisvárdai elismerés, a Duna Televízió különdíja elsősorban azért rendkívül fontos számomra, mert idén első ízben valósult meg az, hogy a Tanyaszínház előadása a versenyprogramban szerepelt a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, ami eleve mérföldkőnek számít az életünkben, ráadásul egyáltalán nem vallottunk szégyent a kőszínházi produkciók között sem. Úgy gondolom, nemzetközi szinten is egyre inkább elismerik a munkánkat, egyre több visszajelzés érkezik hozzánk külföldről is. De sajnos valóban úgy van, ahogy mondod. Nekem is folyamatosan az az érzésem, hogy kicsit elcsúszik egymás mellett ez a két dolog, hiszen amíg egyik sínen szinte zakatolunk – sorra érkeznek a díjak, az elismerések –, addig a másik sínen nem haladunk előre, sőt, folyamatosan a kisiklás veszélye fenyeget bennünket. Minden évben elmondjuk, milyen jó, hogy létezik a Tanyaszínház, meg azt is, hogy vannak falvak, ahol három ünnepe van a népnek, a húsvét, a karácsony meg a Tanyaszínház, de amikor a kötelezettségvállalásra kerülne a sor, akkor valahogy mindig csökken a lelkesedés – értelemszerűen nem a közönség vagy a házigazdák, hanem az illetékesek részéről. A Tanyaszínház kétségkívül rendkívül fontos szerepet játszik a közösségi szellem építésében és éltetésében, de úgy érezzük, kézzelfogható támogatás nélkül ez egy kicsit talán ahhoz hasonló helyzet, mint amikor házat akarunk építeni, amihez ugyan van téglánk, de nincs kötőanyagunk…

Néhány héttel ezelőtt, amikor az idei első nagyszabású munkaakciót tartottátok Kavillón, a politikum részéről érkezett egy bejelentés, miszerint a Nagyberuházási Alap támogatásának köszönhetően rövidesen megkezdődhetnek a Kavillóra megálmodott komplexum építési munkálatai. Azóta milyen előrelépések történtek?

– Rendkívüli öröm volt mindannyiunk számára Pásztor István és Kern Imre bejelentése, amelynek köszönhetően reményeink szerint még idén elkezdődhet az építkezés, és a jövő évben már az újonnan épült komplexum adhat majd otthont a Tanyaszínháznak, 2012-re pedig már egész éves programmal megtöltött Tanyaszínház-udvar állhat majd a művészetkedvelő vajdasági magyar fiatalok és kevésbé fiatalok rendelkezésére. Kézzelfogható előrelépésekről most még nem tudok beszámolni, mivel itt hosszabb folyamatokról van szó, de tudomásom szerint rendben haladnak a dolgok, mi pedig egyelőre várakozó állásponton vagyunk. Bízunk abban, hogy mielőbb megvalósulhat majd mindaz, amit megálmodtunk, hiszen az a 3200 négyzetméternyi terület, amivel a Tanyaszínház rendelkezik, azokkal az épületekkel kiegészülve, amiket megterveztünk, igazi kulturális gyöngyszem lehet majd itt, Vajdaságban.